Szombatév
A sabbatical year vagy sabbatical eredetileg azt jelentette, hogy a termőföld a hetedik évben parlagon marad, hogy egy évvel később ismét ereje teljében legyen. Innen került át a fogalom az akadémiai, majd a piaci szektorba, ahol ugyanaz a célja: a hetedik évben az alkotó, a kutató vagy akár a menedzser szünetet tart.
Amikor kiégnek, túl nagy a rájuk nehezedő nyomás és elfelejtik, milyen is az élet az utcán – ekkor van szüksége a menedzsereknek egy kis szünetre. A fél-egy éves pihenés elég arra, hogy a túlhajszolt vezető kipihenje magát, és olyasmivel foglalkozzon, amire addig nem jutott ideje: van, aki könyvet ír, mások világkörüli útra indulnak, vagy teljesen más tevékenységbe fognak – például besegítenek egy alapítványnál. Az azonban közös bennük, hogy a feltöltődés után visszatérnek régi munkahelyükre, és újult erővel folytatják.
A főnök magányossága
„Főleg az angolszász országokban és Kelet-Közép-Európában vannak fokozott nyomásnak kitéve a felsővezetők” – mondta a FigyelőNetnek Juhos Andrea, a DBM Hungary ügyvezetője. Itthon a rendszerváltás környékén végzett fiatal értelmiségiek mára nagy cégek vezetői lettek, a következő generáció azonban ott liheg a nyakukban. „Ez mindkét csoportnak stresszes – mondta a tanácsadó. – A vezetők félnek a konkurenciától, a fiatalok pedig tudják, hogy a rendszerváltás idejének gyors felemelkedése egyszeri és megismételhetetlen, ami nekik nem adatik meg.”
A menedzserek élete azonban nem csak emiatt stresszes. A pozíció megköveteli az erőt és a magabiztosságot – vagy legalábbis ennek kisugárzását, hiszen az is lehet, hogy mindeközben a menedzser tele van kétellyel. „Amellett, hogy a vezetés magányos szakma, a legtöbbjüknek a családra sincs ideje, nem találják meg az optimális egyensúlyt a munka és a család között” – tette hozzá Juhos Andrea.
A kiégés okai
A törekvő, sikerorientált menedzserek akár 35 évesen vezérigazgatók lehetnek, innentől viszont nincs ami motiválná őket, ezért gyakran elkedvetlenednek, elvesztik céltudatosságukat. „Azok az emberek tartoznak a veszélyeztetett csoportba, akik hosszú időn át állandó koncentrációt és érzelmi igénybevételt követelő munkát végeznek” – mondta a FigyelőNetnek Bokor Attila, a Budapesti Corvinus Egyetem docense, aki kollégájával, Radácsi Lászlóval nemrég fejezett be egy kutatást a fiatal felső vezetőkről. Ebből kiderül, hogy a rendszerváltáskor gyorsan magas pozícióba került fiatalok csak kis része érzi magát igazán boldognak. Egyharmaduk úgy gondolja, hogy nem való nekik a felső vezetői munka, és bár büszkék az elért eredményekre, nem látják a munkájukban az értékeket.
A kiégés másik oka a munka és a magánélet egyensúlyának felborulása. A napi, nem ritkán 10-12 órás munka mellett nem marad idő a családra, a hobbira, a feltöltődésre, miközben a vezetők azt mondják, hogy a családért, a gyermekekért, a nekik biztosított életszínvonalért hajtanak. Nehéz feloldani az ellentmondást, hogy miközben anyagilag mindent megadnak nekik, a gyermekek szinte alig látják az apjukat, esetleg az anyjukat.
Szombatév, hat hónapig
A kiégés egyik ellenszere lehet a fél vagy egy éves alkotói szabadság, azaz sabbatical. A módszer lényege, hogy a vezetők a kemény évek után kapnak egy hosszabb szabadságot, ami alatt feltöltődhetnek. A cég a hosszú pihenés után visszavárja a dolgozót a korábbi pozícióba, fizetést azonban nem feltétlenül ad ez idő alatt. Az anyagi része tehát visszatartó erő lehet, aki nem tudja, vagy nem akarja felvállalni a megszokottnál alacsonyabb életszínvonalat, inkább nem megy szabadságra.
A kiégés elkerülése mellett ez a szünet arra is jó lehet, hogy a vezető „visszaszokjon” a társadalomba. A cégnél ugyanis leginkább csak hozzá hasonló topmenedzserekkel érintkezik. Ha azonban látják, hogy mások hogyan élnek, a saját helyzetüket is másként értékelik. Ezért sokat segíthet például az, ha valaki önkéntesként rászorulókkal, betegekkel foglalkozik. A vezetők pihenése nem csak az ő érdekeiket szolgálja. „Szervezetileg is hasznos, hiszen a munkáltató előbb-utóbb egy friss, kipihent, energiával teli munkaerőt kap vissza” – állítja Juhos Andrea. Emellett pedig a 6-12 hónap alatt belülről próbálhat ki valakit az ideiglenesen megüresedett helyre.
A sabbatical után a vezető frissen, kipihenten, nagyobb önismerettel és empátiával tér vissza a munkájához. Akad persze olyan is, aki végleg váltani szeretne, az ilyen „kiugrott” menedzserek az öltönyös-nyakkendős élet helyett nem ritkán a rövidnadrágot választják. Van például olyan német extopmenedzser, aki ma a Samoa-szigeteken kalauzolja a turistákat – stresszmentesen.
Hazai helyzet
Magyarországon egyelőre még nem nagyon van példa az évkihagyásra. A szakember szerint nem tart még itt a hazai vállalati kultúra, a vezetők pedig nem is tudják, hogy létezik a módszer. A FigyelőNet által megkérdezett amerikai multinál még nem is hallottak erről, egy másik nagyvállalatnál viszont létezik, igaz csak pár hónapos szünetet kaphatnak egyes felső vezetők. De gyakran nem is az a probléma, hogy nem tudnak a módszerről, hanem az, hogy a felső vezetők elutasítják. Egy több mint ötszáz főt foglalkoztató multinál például hiába vetette fel a HR-munkatárs, hogy csak 1 hónap fizetett szabadságot kapjanak a kiégett kulcsemberek, a részleg vezetője egyértelműen visszautasította ezt a lehetőséget, mivel a le nem dolgozott fizetésnek csak a ráfordítás oldalát látja, egyelőre képtelen felfogni a hozamait.
Az ellenpélda a közgazdász Handó házaspár, akik egyéves világ körüli útra mentek 1999-ben, majd visszatértek korábbi munkahelyeikre. Egy gyógyszercég egykori vezetőjének elege lett a napi 14 órás munkából, és most biokertészettel foglalkozik, egy ma is pénzügyi vezetőként dolgozó hölgy pedig munkahelyváltáskor döntött úgy, hogy két hónapon át hátizsákkal fedezi fel Ázsiát.