Konzultált a jegybankkal a kormány, vagy az NGM a devizahitelesek megsegítéséről?
Pár hónappal ezelőtt láttunk egy tervezetet, azt kommentáltuk. Emellett készítettünk és nyilvánosságra is hoztunk egy részletes hatástanulmányt arról, hogy mi történhet a moratórium feloldását követően. Ebben olyan kilakoltatási kvótarendszerre tettünk javaslatot, mely a lakóingatlan-piac működését segíti.
Nem egyeztetettek
Figyelembe vette ezt a kormány?
Az általunk javasolt regionális kvótarendszer és a magas értékű ingatlanok kvótarendszer alóli kivétele megjelenik a programban.
A minap készítettünk interjút Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter úrral, tőle is megkérdeztem, konzultáltak-e önökkel. Azt mondta, nem volt erre szükség. Ön is így látja?
Ez a program olyan elemeket érint, amelyek hatással vannak az ország pénzügyi stabilitására, és ez részben a Magyar Nemzeti Bank felelőssége. Ezért tartottuk fontosnak, hogy ha a csomag tartalmáról annak véglegesítése előtt nem is tudtuk elmondani a véleményünket, az legalább utólag rögzítve legyen.
Fotó: Neményi Márton / fn.hu
Van olyan információ, amit csak a jegybanktól tudhattak volna meg a felek?
A jegybankban megítélésem szerint van olyan tudás, ami hasznára válhatott volna a csomag készítőinek, másrészt persze a kormánynak a jegybankénál komplexebb a szempontrendszere.
A jegybank sajátos szemszögből nézi a dolgot, feladatából fakadóan például nem elsődlegesen szociális kérdésekkel foglalkozik, hanem az ország és a pénzügyi rendszer stabilitásával, amelynek természetesen hatása van az emberek mindennapjaira is.
Egy kis matek
Közleményben kifogásolták a devizahitelesek megsegítésére vonatkozó javaslat bizonyos elemeit. Azt írták, hogy az árfolyamrögzítés hamis biztonságérzetet kelt. Hogy kell ezt érteni?
Ez az egyik legfontosabb aggodalmunk a csomaggal kapcsolatban. Jó lenne elkerülni, hogy az emberek azt gondolják, levették a vállukról az árfolyamkockázatot az árfolyamrögzítés lehetőségének bevezetésével. Ha valakinek azt mondják, hogy számára 2014 végéig 180 forint a svájci frank árfolyama, akkor gondolhatja azt, hogy ezzel a probléma megoldódott.
Talán nem.
Reméljük, hogy a megállapodást aláíró felek mindent megtesznek annak érdekében, hogy az ügyfelek megértsék és mindvégig tudatában legyenek annak, hogy 2014 végétől az árfolyamkockázat újra az övék lesz, sőt a rögzítési időszak alatti árfolyamkockázat is végső soron őket terheli. Ha például az időszak során, illetve 2014 év vége után is a mostanihoz hasonló lesz a svájci frank árfolyama, akkor egy átlagadós a mostani, tehát a csökkentést megelőző törlesztőrészlethez képest durván 7 százalékkal, a 2011 és 2014 közötti csökkentett törlesztőrészlethez képest pedig 30 százalékkal kell, hogy többet fizessen 2015-től. A csomagnak ez a része lényegében időnyerésről, vagyis arról szól, hogy az ügyfelek időt kapnak a magasabb részletek fizetésére való felkészülésre, ami persze nem elhanyagolható kedvezmény.
Ön szerint hány devizahiteles él majd ezzel a lehetőséggel?
Ezt most lehetetlen megmondani: azt hiszem sok múlik majd a következő hónapok árfolyamának alakulásán: minél erősebb lesz a svájci frank a következő hat hónapban, annál többen éreznek majd késztetést arra, hogy belépjenek a programba.
Fotó: Neményi Márton / fn.hu
Az NGM azt mondja, 2015. január elejétől a jelenlegihez képest maximum 15 százalékkal lehet több a devizahitelesek törlesztőrészlete.
Nem tudjuk, hogy miként alakul a svájci frank árfolyama. Ha a mostanihoz képest nem változik az árfolyam, akkor is nő a törlesztőrészlet, persze erősebb svájci frank esetén ez meghaladhatja a 15 százalékos mértékét. Ezt csak úgy lehet kompenzálni, ha a futamidő növekszik, azaz átütemezik, meghosszabbítják a hiteleket. Így kisebb lesz a törlesztőrészlet emelkedése, de tovább kell fizetni az adósságot.
Ne legyenek illúziók!
Az ügyfélnek, a banknak vagy az államnak kockázat a jelzálog futamidejének meghosszabbodása?
Ha a lakásárak normál szinten mozognak, az inkább a hitelfelvevő számára jelent kockázatot. A hitelnyújtónak ott marad az ingatlan biztosítékként. Persze az abban az esetben van így, ha nemtörlesztés esetén hozzá tud jutni az ingatlanhoz a hitelnyújtó, vagyis amennyiben az árverezési kilakoltatási rendszer működőképes.
A jegybank azt is javasolja, hogy az árfolyam-rögzítési lehetőség csak a szociálisan rászorulókra és a fizetési nehézségekkel küzdőkre terjedjen ki. Ha ők a jelenleginél is nagyobb törlesztőrészlettel kell, hogy szembesüljenek később és most sem tudnak fizetni, akkor miből gondolja, hogy az önök javaslata nekik segítség?
Aki most is a fizetésképtelenség határán van vagy már nem tud fizetni, annak nem nagyon van más választása, mint hogy könnyítést kérjen. Három év múlva talán lesz pozitív változás a jövedelmi viszonyaiban, vagy kedvezőbben alakul az árfolyam.
Ebben sok a kétely…
Igen, ebben nagyon sok a „ha”. Pont ezért hangsúlyozzuk, hogy jó lenne, ha csak azok lépnének be a programba, akiknek fizetési nehézségeik vannak, vagyis nem vállalnának pótlólagos
kockázatot azok, akik most fizetni tudnak.
Ha nem lenne moratórium, most mennyi devizahitelest kellene kilakoltatni?
Ez nem ilyen egyszerű. Közel 90 ezer ingatlan áll fedezetként a több mint 90 napja nem törlesztett hitelek mögött. A bankoknak nem érdekük a kilakoltatás. A moratórium életbe lépése előtt is csak ritkán használták a kilakoltatás intézményét. A bankoknak az az érdekük, hogy az ügyfél visszafizesse a hitelt. Nem akarnak lakásokat tulajdonolni vagy árulni. Ezért tesznek meg mindent annak érdekében, hogy ne kerüljön sor kilakoltatásra. A bankok az ügyfél fizetőképességének helyreállítása miatt maguk is hoztak létre saját adósmentő programokat, amelyek leggyakrabban a hitel átstrukturálását jelentik. Ezek annyiban hasonlóak a mostani árfolyamfixáláshoz, hogy átmeneti időre csökkentik a törlesztőrészleteket, amit majd később kell kifizetni. Az is előfordul, hogy meghosszabbítják a futamidőt. A bankok jelzáloghitel-állományuk 6 százalékát ilyen adósmentő programok keretében már átstrukturálták.
Milyen esetben lakoltatnak ki?
A bankok akkor nyúlnak a kilakoltatás intézményéhez, amikor nem találnak más megoldást a hitelszerződés életben tartására. Ez akkor következhet be, ha nem tudnak megállapodni a problémás ügyféllel vagy nincs lehetőség a futamidő meghosszabbítására, nem lehet az ügyfelet kisebb lakásba költöztetni és ennek megfelelően a hitelt kisebb összegűre
cserélni. A kilakoltatási lehetőség fennmaradása azért rendkívül fontos, mert vannak olyan esetek, amikre más megoldás nincs. Ezen túlmenően a hitelt vissza nem fizetők között vannak, akik nem képesek fizetni, de vannak olyanok is, akik képesek lennének, csak a fizetési hajlandóságuk nem elég erős. A kilakoltatás lehetősége ezekben az esetekben képes növelni a fizetési hajlandóságot.
Jelzálog-hitelezés, bank, gazdaság
Hosszú távon kockázatos a kilakoltatási moratórium fenntartása…
Az egész jelzálog-hitelezés működőképességét megkérdőjelezi, ha hosszú távon nincs lehetőség a kilakoltatásra. A jelzálog-hitelezés arra épül, hogy a bank fedezett hitelt nyújt. A fedezet pedig maga az ingatlan. Ha az adós nem tud fizetni, a bank hozzáfér az ingatlanhoz. Ha viszont nem tud hozzáférni, akkor drágábban kell hiteleznie, hiszen nem számolhat a fedezettel, vagyis a megtérülés kockázatai nagyobbak. A banknak a finanszírozás oldaláról is fontos a fedezet megléte. Ez lehetővé teszi, hogy a bank jelzáloglevelet kibocsátva, a fedezetet az őt finanszírozó befektetőknek mintegy továbbítva, olcsóbb piaci forrást vonjon be. Ha ez a fedezet nem létezik, akkor nem lehet jelzáloglevelet kibocsátani, és a bankok finanszírozása is drágul. Ebből is az következik, hogy a lakásvásárlások finanszírozása is drágul. A moratórium így az egész jelzálog-fizetési konstrukció létét kérdőjelezi meg.
Korábban az állt a javaslatban, hogy a most moratórium alá eső lakások 1 százaléka lesz árverezhető ebben az évben. Végül ebben a javaslatban idén év végén 2 százalék, jövőre 3 százalék szerepel…
A 30 millió feletti ingatlanok és a 20 millió feletti hitelek kilakoltatási és árverezési moratóriuma szűnik meg idén július 1-jétől. Ez keveseket érint.
Mértékvita
Hány embert?
A nem teljesítő hitelek 4 százaléka darabszám és 15 százaléka hitelnagyság alapján. A mi számításunk szerint ez közel 3600 lakás. Ebből az következik, hogy a nem fizető hitelek jelentős része ennél jóval kisebb összegű és kisebb lakásokat érint. Ezekre október 1-jétől indulhatna az árverezés. Ebben az évben 2 százaléknyi hitelt oldana fel a megállapodás a moratórium alól és ez jövőre emelkedne negyedévente 3%-ra. Van azonban egy másik törvény, ami a téli hónapokban tiltja a kilakoltatást március 1-jéig. Tehát, jövő március 1-jéig gyakorlatilag a kisebb lakások esetén nem lehet élni a kilakoltatással.
Fotó: Neményi Márton / fn.hu
Az OTP úgy gondolja, nem a mérték a lényeg, hanem az a tény, hogy lehet kilakoltatni. A pszichés hatás a fontos.
A pszichés hatás fontos, nem vitatkozom ezzel. A kvóta mértéke azonban szintén fontos. Az világos, hogy nem célszerű korlátlan mennyiségű lakást gyorsan a piacra dobni, hiszen az tönkretehetné a lakáspiacot. A bankoknak azonban törekedniük kell a portfóliójuk kitisztítására, hiszen ezzel javulhat a hitelezési képességük. A mérlegük jó része most be van fagyva. Kevés új hitelt tudnak ezért nyújtani, ami különösen a vállalati hitelezés akadozása miatt nagyon nagy probléma. Mi azt javasoljuk, hogy a negyedéves kvóták a nem teljesítő hitelek darabszámának legalább 5 százalékát tegyék ki. Ez biztosíthatná azt, hogy lakáspiaci feszültségek nélkül viszonylag korlátozott idő alatt a bankok hitelportfóliója kitisztuljon.
A kvóta mértékének meghatározása során tehát több szempontot is mérlegelni kell. A hitelfelvevők törlesztésre való ösztönzése, a bankok hitelnyújtási kapacitásának növekedése mellett a lakáspiac karbantartása és a jelzálog-hitelezés rendszerében való hit fenntartása a hitelminősítők szempontjából és a bankoktól jelzálog leveleket megvásárló befektetők szempontjából ugyancsak fontos.
Ez a 2-3 százalék nem elegendő arra, hogy kitisztítsa a bankok…
.. mi azt gondoljuk, hogy ez túl alacsony…
Nem lehet, hogy ezek hitviták? Ha a bankok elfogadták a 2 százalékot és a feltételeket, akkor…
…nézze, ezek véleménykülönbségek. Senki nincs a kristálygömb birtokában, senki nem tudja biztosan, mi mennyi lesz? Megnéztük más országok gyakorlatát és a korábbi válságtapasztalatokat, és azt láttuk, hogy ahol az árverezés működik, ott a bankok önmaguktól a nem teljesítő hiteleket átlagosan 5 év alatt tisztították ki a könyveikből. Részben ebből adódik a negyedéves 5 százalékos javaslatunk.
Fotó: Neményi Márton / fn.hu
Értem. Matolcsy György miniszter úr azt mondta, a 16 %-os egykulcsos szja miatti jövedelemátrendezés hatással volt a törlesztőrészlet visszafizetési hajlandóságára is. Önök mérik ezt?
Nem végeztünk ilyen elemzést, de az látszik, hogy alapvetően az alacsonyabb hitelösszegű, ebből következően vélhetően alacsonyabb jövedelműek azok, akik nehezen boldogulnak a törlesztésekkel. Az adócsökkentés pedig leginkább a jól keresőket érintette. Lehet, hogy a 16 %-os szja nélkül még több lenne a nem fizető adós, de ezt nem tudjuk megmondani.
Még egy kis matek
Az intézkedéssel együtt a bankoknak mekkora veszteséget kell majd elkönyvelniük?
A nem teljesítő jelzáloghitelek a jelzálog-hitelállomány közel 8 százalékát teszik ki. Ennek a nem fizető állománynak a 27 százalékára a bankok már képeztek tartalékot, ami azt jelenti, hogy a nem teljesítő hitelek átlagosan 73 százalékos megtérülésére számítanak. Az a kérdés, hogy amikor ezek a hitelek vagy kisebb lakásba költözéssel, vagy kilakoltatással lezárulnak, és ebből a hitelből a bank veszteséggel jön ki, akkor az a veszteség nagyobb-e, mint az a tartalék, amit korábban képzett? Vagy más szóval a megtérülés kisebb-e mint amire korábban számított?
Van egy másik nagyon fontos kérdés is. Mi történik a jelzáloghitelek 6 százalékával, amit már átstrukturáltak? Ezek a hitelek nem számítanak nem teljesítőnek, de problémamenetesnek sem, hiszen pont a fizetési nehézségek miatt strukturálták át. Ezekre a hitelekre a bankok kevesebb mint 10 százalék tartalékot képeztek. Ez alacsonynak tekinthető. Ha ezen hitelek nagy része újra nem teljesítővé válik, akkor itt komoly veszteségemelkedésre lehet számítani. Ezért tartanánk azt szerencsésnek, ha a bankok ezekre a hitelekre az átstrukturálás kezdetén nagyobb tartalékot képeznének és mindezt szigorúbb szabályok segítenék.
Javasolták már ezt a törvényhozóknak?
Megtettük a javaslatunkat.
A devizahitelesek mentőcsomagja összességében veszélyezteti a pénzügyi stabilitást?
Veszélyt nem jelent, ugyanakkor több pénzügyi stabilitási
kockázatot hordoz, amit kezelni kell. Mi két pontot azonosítottunk. Elsőként azt, hogy az árfolyamrögzítésnél kialakulhat az árfolyamkockázattól való megszabadulás hamis illúziója és lelassul a lakossági adósság-állomány leépülése. A hitelfelvevők a konstrukció igénybevételével ugyanis lényegében pótlólagos hitelt vesznek fel. A lakossági hitelállomány leépülése és így a túlzott eladósodottság csökkentése is ezért hosszabb ideig tarthat. Ebből következően Magyarország sérülékenységének mérséklődése is lelassulhat. A másik azonosított kockázat a kilakoltatás és árverezési kvótarendszer, ahol magasabb mértékek lennének indokolhatók a bankok hitelezési képességének javítása miatt. Ez ugyanis előfeltétele a vállalati hitelezés beindításának.
Ez a veszély…
Mindez együtt növeli a pénzügyi stabilitási kockázatokat.
A jegybank hogy oldaná meg a devizahitelesek problémáját?
Nem a jegybank feladata, hogy az összes szempontot mérlegelje. Ennél szűkebb feladatot szabott ránk az Országgyűlés a jegybanktörvényben és ezen belül kell mozognunk. Általában azt gondoljuk, hogy a bankok piaci alapú átstrukturálással is képesek visszaállítani a kezelhető mértékű nehézségekkel küzdő adósok fizetőképességét. Azoknak a problémáira kellene fókuszálni, akik nem tudnak fizetni vagy súlyos fizetési nehézségekkel küzdenek. A csomagban van három ilyen eszköz: a Nemzeti Eszközkezelő és a lakásváltáshoz kapcsolódó kamattámogatási rendszer, illetve a bérlakás-fejlesztési program. Ezek nagyon fontos elemek, de ezek részleteit egyelőre nem ismerjük.
Mennyit kellene vagy lehetne költenie a devizahitelesek megmentésére az államnak?
Ez költségvetési kérdés.
Önök nem számolták, mennyi a szükséges és elégséges?
Az a kormány joga és kötelessége, hogy eldöntse, mennyit szán a költségvetésből egy célra. Mi arra hívjuk fel a figyelmet, hogy a költségvetés egyensúlya az ország jelen helyzetében nagyon fontos. Ha többet szánnak erre, akkor valami másra kell kevesebbet költeni.
Akiket nem ment a csomag
A Facebookon az fn.hu egyik látogatója ezt kérdezi öntől: Milyen hatással lehet a forint és a svájci frank viszonyára az árfolyam-befagyasztás azokra nézve, akik nem kívánnak élni a “toljuk odébb a terheket két évvel” lehetőséggel?
Fotó: Neményi Márton / fn.hu
Akik nem kívánnak élni az árfolyamrögzítés lehetőségével, azoknak a hitel törlesztése ugyanabban a mederben halad tovább, ahogy eddig.
Hosszú ideig nem szólalt meg a nyilvánosság előtt ebben az ügyben. Mi az oka?
Ha kíváncsiak a jegybank véleményére, akkor az a dolgunk, hogy az egyeztető felek megismerjék azt. Ezzel próbáljuk segíteni a lehető legjobb csomag kialakítását. Amikor lezárult a folyamat, akkor azt gondoltuk, nemcsak jogunk, hanem kötelességünk is hogy elmondjuk a véleményünket.
Közben nem vették figyelembe az önök véleményét? Feltételezi, hogy a végkifejletben hatással lehetnek még?
Amíg a jogszabályokat el nem fogadják, a csomag változhat. Reméljük, figyelembe veszik a véleményünket, melyet a kilakoltatási-árverezési kvóta nagysága tekintetében egy részletes hatástanulmányra alapoztunk.
Az IMF, a Mol-részvény és a magyar állam viszonya
Orbán Viktor miniszterelnök úr és Fellegi Tamás miniszter úr azt mondták az IMF lehívott, eddig fel nem használt devizatartalékából vásárolta meg a magyar állam a Mol-részvényeket a volt orosz tulajdonostól. Iryna Ivascsenko az IMF állandó képviselője viszont azt mondja, az IMF-től kapott pénz nincs megcímkézve, nincs jelölve, hogy a Valutaalaptól származik. Ön szerint megállapítható, miből vásárolt az állam?
Erre mondják, hogy vemhes is meg nem is. Kétféle hitel van. Az egyik a kötött felhasználású hitel, amit csak arra lehet felhasználni, amire a hitelező adja. A hitel másik típusa, amikor a hitelnyújtó odaadja a hitelt az adósnak, aki azt csinál vele, amit akar. Az IMF-hitel inkább a másodikhoz áll közel, azzal a megkötéssel, hogy a célokat azért mégis meghatározza a hitelmegállapodás. Az a hitelfelvevőre van bízva, hogy ezeknek a céloknak megfelelően járjon el. Attól kezdve, amikortól az IMF által nyújtott pénz bekerül a nemzeti bank tartalékai közé – mint ahogy bekerült – az egyik dollár nem különböztethető meg a másiktól. Az tény, hogy azok a betétek, amelyek az állam nevén vannak, akkor képződtek, amikor az IMF-hitelnyújtás megtörtént. Ilyen értelemben lehet azt mondani, hogy az IMF által nyújtott pénz képezte azokat a devizabetéteket, amiket a kormány fel fog használni. És az is valóság, hogy az IMF valójában nem ilyen célra nyújtotta ezeket a hiteleket.
Fotó: Neményi Márton / fn.hu
Elfogadja, ha erre használják?
Jogilag semmilyen megkötés nincs a megállapodásban. A hitelnyújtó maximum azt mondhatná, hogy ez nem a hitelmegállapodás szellemében történt.
Matek még
2009-ben 65,5 milliárd forint nyereséget termelt az MNB, míg tavaly 41,6 milliárd veszteséget. Miből tevődik össze a veszteség és az miért ekkora?
Kezdjük talán azzal, hogy az MNB nem profitorientált cég, a jegybank fő célja az árstabilitás elérése és fenntartása. A jegybank eredménye éppen ezért nem használható a jegybanki működés sikerességének mérőszámaként. Kérdésére válaszolva a jegybanki eredmény három elemből épül fel: a kamateredményből és a pénzügyi műveletek eredményéből, a realizált devizaárfolyam eredményből, illetve a banküzemmel és működéssel kapcsolatos eredményből. Ez utóbbival kapcsolatban sikernek tartom, hogy az MNB költségtudatos gazdálkodásának köszönhetően 2010-ben a működési költségek közel 1 milliárd forinttal tovább csökkentek.
Az MNB nagy devizapozíciója miatt meghatározó a forint árfolyama. Mivel 2010-ben a devizabeáramlás a szokásos mértékű volt, a forint árfolyama viszont jóval szűkebb sávban ingadozott, továbbá a forint hivatalos árfolyama és az átlagos bekerülési árfolyam közötti eltérés is kisebb volt, mint az előző évben, így ezen sokkal kevesebb eredményt realizált a bank, mint 2009-ben.
A kamateredmény és a pénzügyi műveletek eredménye kapcsán pedig fontos azt látni, hogy ez jellemzően mindig negatív, mivel az MNB a devizatartalékot döntően forintforrásokból finanszírozza, és a devizahozamok elmaradnak az átlagos forintkamattól. 2008 után az állam nemzetközi hitelfelvételei eredményeként folyamatosan nőtt a devizatartalék, ez pedig értelemszerűen az MNB kamateredményének jelentős romlásával járt. Ugyanakkor a devizafinanszírozás következtében az ÁKK-nál, így magánál az államnál a forintfinanszírozáshoz képest alacsonyabb kamatkiadás jelentkezett. Leegyszerűsítve: amikor az állam devizában finanszírozza magát, akkor az MNB-nél szükségszerűen veszteség, míg az államnál nagyjából ugyanannyi nyereség keletkezik.
Másfajta mértékvita
Április elején Járai Zsigmond az MNB felügyelőbizottságának elnöke pazarlónak nevezte az MNB múlt évi gazdálkodását. Szerintük elfogadhatatlan és indokolatlan többletköltségeket vizsgáltak a jegybank arculat- és emblémaváltásával kapcsolatosan. Önök ezt visszautasították és kifogásolták azt is, hogy abban a jegyzőkönyvben, amit az FB Önöknek küldött, ebből a nyilatkozatból semmi sem szerepelt. Önök május 20-án hozták nyilvánosságra a pontos számokat. Miért csak akkor? Ön nem drágállotta a 45,7 milliós költséget?
Nem osztogatnak, hanem fosztogatnak – szokták mondani. Az arculatváltás közvetlen költsége nem volt 45 millió, a jegybank vezetése szerint szükséges volt, valamint mindig is nyilvánosak voltak az ezzel kapcsolatos számok. A jegybank szerződései, közbeszerzései mindig nyilvánosak, ez az arculatváltáshoz kapcsoló közbeszerzések esetén sem volt másképp. Minthogy erről az ügyről számos félrevezető, torz szám keringett, fontosnak tartottuk, hogy a valós kiadásokat feladatok szerinti bontásban is publikáljuk. A teljes összeg egyébként a jegybank éves működési költségeinek alig több mint 0,3%-a.
Közintézményi vezetőként persze tanulmányoztam más közintézmény hasonló arculatváltását – meg kell mondjam, hogy hasonló transzparenciát nem láttam sehol.
Tanácsok
Január óta létezik abban a formában a Költségvetési Tanács, amelyben ön az egyik tag. Működnek?
Attól függ, mit nevezünk működésnek. Érdemi tevékenységet eddig nemigen végzett a tanács. Volt két ülés, ahol alapvetően formai dolgokról esett szó.
Van önnek hatása a tanács működésére?
Annyi, amennyit egy ember szavazata ér három közül.
Értem. Diplomatikus válasz. Személyesen képes hatni?
A törvény határozza meg a tanács feladatait és felelősségét. Én személyesen mindent megteszek azért, hogy megfeleljek a tisztség támasztotta elvárásoknak.
Március óta van néhány új tagja a monetáris tanácsnak. A szokásos találgatás után végül kevésbé ismert tagok kerültek a tanácsba. Milyen az együttműködés?
Óvatos és tapogatózó.
Mindkét fél részéről?
Igen. Súlyos kérdésekkel szembesülünk, minden magyar számára húsba vágó kérdésekről döntünk. Kamatról, a hitelezés költségeiről, a kamatoknak az árfolyamra való hatásairól. Döntéseinkben az infláció várható alakulásán túl figyelembe vesszük a gazdaság várható növekedését, az emberek jövedelmi helyzetét és még sok más tényezőt. Az üléseken eközben ismerkedünk egymás véleményével, értékítéletével, azzal, ki, hova, milyen hangsúlyokat helyez. Próbálunk harmonikus, több évre előretekintő egészséges együttműködést kialakítani. Egy héttagú tanácsban nem lehet mindig mindenben egyetérteni. Ez normális. A fontos, hogy értsük egymást akkor is, ha nem értünk egyet. Hogy tudjuk, miért vannak a véleménykülönbségek, és hogy ezeket konfliktusok nélkül el tudjuk fogadni.
Ezt gyakorolják most?
Óvatosan haladunk előre ezen az úton.
Egy másik, Facebookról érkező kérdés: Mikor süllyed a magyar jegybanki alapkamat a más európai országokban tapasztalható szintre? Ők hasonló mértékű inflációt szenvednek el, mint mi, mégis sokkal alacsonyabb jegybanki alapkamattal teszik ezt.
A jegybanki alapkamat alapvetően a várható infláció és Magyarország kockázati megítélésének függvénye. Akkor lesz nálunk is a fejlettebb országokhoz hasonló alacsony kamat, ha sikerül tartósan alacsony szintre mérsékelni az inflációt, és ha hazánk kockázati megítélése lecsökken a környezetünkben lévő és stabilabbnak tekintett országok (Csehország, Szlovákia, Lengyelország) szintjére.
Amikor markáns ellenvéleményt fogalmaz meg, előfordul, hogy támadják. Számít erre?
Nem foglalkozom ezzel. A törvényben kijelölt feladataimra koncentrálok, és nem foglalkoztatnak a támadások.
Most számít erre?
Nem számítok se jóra, se rosszra. Teszem a dolgomat.