Kemény csapást mért a világ pénzügyi rendszerére hétfőn a Standard and Poor’s (S&P) amerikai hitelminősítő, amikor rontott az Egyesült Államok hosszú távú államadóssága kitűnő besorolásának (AAA) kilátásán. Indoklásuk szerint tisztázatlan, hogy a világ vezető hatalma miként fogja hosszabb távon csökkenteni tartozásainak gigantikus mértékét. A döntés súlyát jelzi, hogy a cég legutóbb 70 éve szánta el magát hasonló lépésre, amikor Japán hadüzenet nélkül szétbombázta az amerikai hadiflotta jó részét Pearl Harborban.
A leminősítés üzenete a Guardian értékelése szerint az, hogy az adósságválság átterjedhet Európáról Amerikára. A piac is így dekódolta a döntést: a Wall Street irányadó mutatója, az S&P500 havi mélypontjára süllyedt, a dollár gyengült a többi jelentős devizához képest, és az olaj ára is esett.
Filozófiai különbségek
Az Egyesült Államok szövetségi költségvetésének hiánya jelenleg 1400 milliárd dollár és a pénzügyi év végére (vagyis jövő március 31-én) a várakozások szerint eléri az 1500 milliárd dollárt. Az elképzelhetetlenül nagy adósság lefaragásának szükségességében az amerikai politikai elit egyetért, az ütemről élesen vitáznak. A republikánus többségű képviselőház által elfogadott 2012-es költségvetési törvényjavaslat tíz év alatt 62 milliárd dollárral kívánja megkurtítani az állami kiadásokat, míg Obama elnök 12 év alatt 4000 milliárdot spórolna.
A két összeg között nemcsak 2200 milliárd dollár a különbség: Timothy Geithner pénzügyminiszter többször is világossá tette, hogy bár az amerikai politikai elit tisztában van a hiány fenntarthatatlanságával, a demokraták nem hajlandóak gyorsan és túlságosan sokat spórolni az állami kiadásokon, mert az aláásná a válság utáni törékeny növekedést. A demokraták gazdaságfilozófiája itt nemcsak hazai politikai ellenfelükével ütközik, hanem az alapvető európai trenddel is: az EU minden tagállamától azonnali és kemény hiánycsökkentést vár az adósságválság lehető leggyorsabb leküzdése érdekében.
Más a mérce
Az amerikai hiányadatokat össze lehet vetni ugyan az EU-tagországok deficitjével, de nem érdemes. A dollár ugyanis világpénz, sokkal inkább, mint az euró. Vagyis definíció szerint az a fizetőeszköz, amelyik nemzetközi szinten is betölti a pénz funkcióit, tehát forgalmi eszköz, fizetési eszköz, megtakarítási eszköz és értékmérő eszköz. Ennek belátása viszonylag egyszerű, ha arra gondolunk, hogy például a kőolaj és az arany árát is dollárban „mérjük”. A zöldhasú viszont csak akkor lehet világpénz, ha az USA tetemes hiányt halmoz fel, hiszen ez garantálja, hogy több dollár áramlik ki a világgazdaságba, mint amennyi az egész világból visszajut Amerikába. A világ dollárellátásáról (vagyis az amerikai deficitről) az USA fegyverkezése és a lakosság óriási fogyasztása egyaránt folyamatosan gondoskodik.
Mit is csinál az S&P?
Az Egyesült Államok gazdasága jó állapotban van, de jelentős annak az esélye, hogy az amerikai döntéshozók nem tudnak megegyezni a közép- és hosszú távú hiánycsökkentésről 2013-ig. Ha a deficitcsökkentés mértékéről és módjáról nincs egyezség, az nézeteink szerint jelentősen gyengítené az AAA besoroláshoz mérten az Egyesült Államok pénzügyi erejét – írja nagy visszhangú döntésének indoklásában az S&P.
A piac – az ijedségen túl – szóban vegyesen reagált. Néhány elemző jó idejű figyelmeztetést látott az üzenetben, mások szerint a hitelminősítő állást foglalt egy belpolitikai vitában, míg a pénzügyminisztérium szerint az S&P alábecsüli Amerika vezetőinek kompromisszum- és válságkezelő képességét. Az minden esetre biztos, hogy ha az Egyesült Államok nem marad az elsőrendű adósoknak fenntartott kategóriában, akkor megrendülhet az egész világ pénzügyi rendszere, miután a dollár a legerősebb világpénz.
Jóval radikálisabban minősíti az S&P lépését Peter Schiff, a Forbes szakértője, amikor azt írja: a hitelminősítőnek semmiféle alapja nincs az Egyesült Államok adósságának besorolására, mert túl szoros szálak kötik a kormányhoz és a Wall Street döntéshozóihoz, és politikai okokból az amerikai államadósság soha sem lehet rosszabb besorolású, mint a legjobb AAA minősítés. Érvelése szerit mivel a hitelminősítők már jogilag felelősségre vonhatók az általuk adott besorolásokért, és a krízis kirobbantásában játszott gyászos szerepüket (az elértéktelenedés pillanatáig AAA, vagy annak megfelelő besorolással futtatták a „mérgezett értékpapírokat”) az állampapírok lehető legjobb minősítésével ellensúlyozzák, így kerülve el a jogi felelősségre vonást.
A publicista szerint ez a színfalak mögötti megállapodás magyarázza, hogy a hitelminősítők simán megúszták a világválságot, és egy-egy mondatuk továbbra is megmozgatja a globális piacot.