Cikkében Papp József azt mondja: éppen a kormány gazdasági programjaként funkcionáló Széll Kálmán Terv érdekében van szükség a januárban meghirdetett Új Széchenyi Terv visszavonására.
“Magyarország államadósságának gyors csökkentése és a nullához közelítő hiánycél a Széll Kálmán Terv két fő prioritása. Ám az eladósodottság nem elsősorban önmagában, hanem főként az országra nehezedő kamatterhekkel párosulva súlyos probléma. A magas kamatfelárakat előidéző adósságspirál oka a kapitalista működés sajátos magyar – hipokrita – modelljében keresendő: a megélhetés és a gazdagodás forrása sokkal inkább a közpénzekhez való hozzáférés, mintsem a piaci teljesítmény – kezdi cikkét Papp József. – E hozzáállás finanszírozása, mintegy 2 ezer milliárd forint újraelosztása, két redisztribúciós csatornán zajlik. A szociális újraelosztás egyes tételeivel a választópolgárokat korrumpálják, a versenyszektorban végmenő redisztribúció során pedig a hatalomba ágyazódó üzleti köröket gazdagítják túlárazott állami és önkormányzati megbízásokkal, valamint vissza nem térítendő támogatások osztogatásával. A képmutató élősdiség finanszírozására kivetett adórészeket azonban a gazdaság szereplői nem tudják vagy nem hajlandók megfizetni, ezért a hipokrita állam soha nem tud annyi adót beszedni, mint amennyit szeretne.”
A Corvinus docense szerint a paradigmaváltás elsődleges feltétele a képmutató élősdiség csapjainak elzárása. “Ennek egyik módja a támogatások osztogatására alapozott ÚSZT visszavonása, míg a másik a harmadik pólust alkotó vállalatok versenyre kényszerítése.”
Papp József úgy véli, kezdeményezni lehetne az Európai Bizottságnál, hogy az ÚSZT finanszírozására hivatott uniós forrásokat az államadósság törlesztésére fordíthassuk. Méghozzá arra hivatkozva, hogy ezen uniós források fedezete végül is a nemzetközi vállalatok nálunk megtermelt jövedelme után a nettó befizető országok büdzséjét gyarapító adó, amely hiányzik a magyar költségvetésből.
“A kkv-szektornak vissza nem térítendő támogatások helyett elviselhető adókra, alacsony kamatokra és lassuló inflációra van szüksége – állítja Papp József. – Azaz a maastrichti kritériumok lehető leghamarabbi teljesülésére. Az uniós források adósságszolgálatra történő felhasználásával ezek a célok gyorsan és biztosan elérhetőek. Az állammal kapcsolatban álló cégek versenyre kényszerítésével is további források szabadulnak fel, amelyeket a vállalkozások innovációinak finanszírozására lehetne fordítani.”
A docens meggyőződése, hogy Magyarországnak adóparadigmaváltásra van szüksége. “A hipokrita parazitizmus csapjainak elzárásával lehetőség nyílna egy valóban versenyképes adóreformra. Ennek lényege: a jelenlegi adók – beleértve a bérek járulékait és az áfát is – összességében annyival csökkennének, hogy a kkv-szektor felszabadulna a csalás kényszere alól. Ez az adósságcsapdából való kiszabadulás legfontosabb feltétele. Kevesebb adót kellene fizetni, de ezt sokkal többen teljesítenék. A méltányos adókat és a stabil, az alacsony kamatokkal és inflációval jellemezhető inspiratív, valóban vállalkozásbarát környezetet a vállalkozások gyors növekedéssel hálálnák meg. Megteremtődnének végre a feltételei annak, hogy a gazella típusú kisvállalkozások egyre nagyobb számban középcégekké fejlődhessenek, azokból pedig egyre több versenyképes nagyvállalat jöhessen létre.”
A szerző úgy véli, súlyos hiba volt nem csatlakozni a versenyképességi paktumhoz. “Az ugyanis nem zárná ki egy olyan méltányos adórendszer kialakítását (sőt, kifejezetten ösztönözné azt), amely felszabadítaná a kkv-szektort a gúzsba kötöttségéből, valamint adókedvezmények nélkül is vonzóvá tenné Magyarországot a külföldi befektetők előtt. És legfőképpen nem biztosítana utánpótlást a hipokrita parazitizmus számára. Csak ennek a paradigmaváltásnak a következetes véghezvitelével van esély arra, hogy a Széll Kálmán Tervnek a nemzet érdekeivel összhangban álló céljai megvalósuljanak. E nélkül a terv nem más, mint a társadalom elszegényedésével fenyegető hazárdjáték.“