1. Hogyan kezelhető az európai adósságválság?
A 2011-es év legnagyobb kockázata alighanem az európai adósságprobléma és az eurózóna intézményrendszerének válsága lesz. Minden nemzetállam szeretné úgy intézni a belső ügyeit, hogy ne legyen nagyon kitéve az európai pénzügyi rendszer és a bankrendszer kockázatainak, de vajon a politika hogyan kezeli majd a kialakuló helyzetet?
Móró Tamás, a Concorde Értékpapír Zrt. részvénystratégája szerint a legnagyobb közvetlen kérdés, hogy a spanyol adósságproblémával mit tud majd kezdeni Európa. Ennek mérete ugyanis biztosan nagyságrendekkel nagyobb lesz, mint Görögország vagy Írország esetében, ha pedig valamilyen csődjellegű esemény bekövetkezne, azt nagyon komoly krach követné.
Hamar Márton, a Pioneer Alapkezelő portfóliómenedzsere szerint a nemzetközi tőkepiacok szempontjából is az a legnagyobb kérdés 2011-ben, hogy lesz-e valamilyen szuverén csőd. Pró és kontra érvek sorakoznak egymással szemben, de talán 2011-ben még elkerülhető a krach, ám illúzióink ne legyenek, valamikor, valamilyen formában, egyes országokban biztosan be fog következni a baj.
2. Trendforduló a kamatpiacon?
A nemzetközi kötvénypiacokon éppen véget ért az a 30 éves periódus, amelyben gyakorlatilag folyamatosan csökkentek a kamatok – véli Duronelly Péter, a Budapest Alapkezelő befektetési igazgatója. Ha pedig a legfontosabb hosszabb távú kamatok felfelé indulnak, akkor ez sokfelé hat, például korrekcióra kényszerítheti a részvénypiacokat is, hiszen a befektetők nagyobb kamatlábakkal diszkontálnak. E tekintetben nem is annyira a jegybankok vagy a FED kamatdöntései a legfontosabbak, hanem a hosszú távú kamatok, és ezek már szivárognak felfelé. Mindez azért is problematikus lehet, mert a jelentősen eladósodott országok érdeke az lenne, hogy alacsonyak maradjanak a hosszabb távú kamatok, különben nagyon nehéz lesz az adósságokat finanszírozni. Tartósan magas hozamokat, 5-6 százalékos reálkamatokat gyakorlatilag nem bírnak el az eladósodott nemzetállamok.
3. Mit tervez Németország?
Különösen érdekes a teljesen átalakuló szerepű Németország helyzete, amely egy 65 éves korszak lezárása után eszmél magára – mondja Duronelly Péter. Az ország az elmúlt évtizedekben, a súlyánál és jelentőségénél sokkal visszafogottabb szerepet játszott, kompromisszumokat keresett, a náci múlt bűntudatával küszködött. Polgárai nem hangsúlyozták, hogy ők németek, az ország az unióban sem kapott eddig méretének, népességének, gazdasági erejének megfelelő szerepet. Most a németek megtalálták magukat, ők a pénzügyi motor, Európa megmentői, már nem a nácik bűneiről szól az ország, hanem kezd egy újfajta öntudat, a németség vállalása kialakulni. De vajon mit akarnak a jövőben Európával a németek? Mennyi pénzt tolnak még az eurózóna fenntartásába, illetve Angela Merkel kancellár miként igyekszik kordában tartani Németország kötelezettségvállalásait? Ezeken a kérdéseken az egész eurózóna jövője is múlhat.
4. Európa is pénzt nyomtat?
Az amerikai gazdaságpolitika továbbra is sziklaszilárdan hisz abban, hogy a recesszió elkerülése érdekében stimulusok szükségesek, pénzt kell nyomtatni. Hamar Márton szerint a nagy pénznyomtatáshoz most már Európa is csatlakozik. Ráadásul egyre több elemző véli úgy, hogy amikor az európai adósságválság 2011 első-második negyedévében kicsúcsosodhat, a spanyol adóssághelyzet megoldása miatt az Európai Központi Bank újabb mennyiségi könnyítésre (kvantitatív easingre) kényszerülhet. Bármennyire is ellenzi ezt az inflációtól rettegő Németország, lehet, hogy az Európai Központi Bank (az ECB) gőzerővel beszáll a pénznyomtatásba.
5. Lufi pukkan Kínában?
Kínában sokféle makrogazdasági probléma lehet, amelyekre Európából nehezebben látunk rá. Duronelly Péter szerint a túlzott növekedésből fakadhatnak nehézségek, belassulhat a kínai gazdaság, de probléma lehet a bankokkal is. Talán ingatlanlufi is fenyeget, ám az elszállt árak és a túlzott hitelezés inkább csak bizonyos városokra koncentrálódik, ebből remélhetőleg egyelőre még nem lesz nagy válság, majd inkább 4-5 év múlva. Móró Tamás szerint Kínával kapcsolatban azért is inkább pesszimisták az elemzők, mert kamatemelést vár a piac (karácsonykor történt is egy újbóli kamatemelés, de további szigorítások is lehetségesek még).
Ezért a kínai részvényindexek már aligha szárnyalhatnak, inkább csak stagnálhatnak.
6. Hatnak-e végre a globális gazdaságélénkítő lépések?
Hiába volt eddig a szinte már nem is számszerűsíthető fiskális és monetáris ösztönzés, a globális gazdasági növekedést nem sikerült kellően újraindítani – véli Elek Péter, a Dialóg Alapkezelő elemzője. A korábbi mélypontról elmozdult ugyan a világgazdaság, de főleg a fejlett országokban tartósan magas szinten rekedt a munkanélküliség, szintén a fejlett országokban nem ritkán a GDP 100 százalékát meghaladó szintre emelkedett az államadósság, és a következő évek költségvetései alapján rövid távon nem is számolhatunk az adósságállomány csökkenésével. A gazdasági összeomlást az államok többsége a klasszikus keynesi gazdaságpolitikával próbálta meg elkerülni.
Mind a költségvetések, mind pedig a jegybankok gyakorlatilag minden eszközt megragadtak, hogy valahogy fenntartsák azt a modellt, amelyről világosan kiderült, hogy valójában nem fenntartható. Eddig úgy tűnik, hiába pumpáltak elképesztő összegeket a rendszer újraélesztésébe, a siker csak átmeneti lesz. Ha ebből a tényből kiindulva akarunk véleményt formálni 2011-ről, akkor nem sok optimizmusra lehet okunk.
7. Lehet-e sikeres a vállalati szektor, ha recseg a világgazdaság?
Különös ellentmondás, hogy hiába vannak óriási makrogazdasági problémák világszerte, hiába magas a globális munkanélküliség, illetve adósságállomány, a vállalati szektor köszöni szépen, jól van, sőt, szinte kicsattan az erőtől – véli Elek Péter. A vállalati szektor profitabilitása olyan szintekre emelkedett, amire korábban még soha nem volt példa.
A boldog békeidők csúcsán, 2007-ben nem volt akkora készpénzállomány a vállalati szektorban, mint 2010 harmadik negyedévében. Az egy részvényre jutó nyereségek, a szabad pénzeszközök minden idők legmagasabb értékét mutatják az összvállalati kimutatásokban. A 2009-es tőzsdei mélypontokhoz képest az S&P500 amerikai index 85 százalékkal nőtt. Sok elemző, ha meglátja ezt a számot, zsigerből rávágja, hogy shortolni kell a piacot, mert ezen a szinten már „lufiról” beszélhetünk. Igen ám, de ugyanennek az indexnek a részvényei, ugyanezen időszak alatt 120 százalékkal növelték a nyereségüket. Vagyis a jelenlegi árak mellett a piacok alacsonyabb P/E-vel futnak, mint a korábbi csúcsok idején.
Ha innen akarunk muníciót nyerni a 2011-es döntéseink előkészítéséhez, akkor lehetünk akár rendkívül optimisták, akár kifejezetten kockázatkerülők is. A 2011-es reális várakozás valahol a két szélsőség között van. Hiába az egészséges vállalati szektor, a relatív alulértékeltség, a rendszerben lévő feszültségek 2011-ben is igen komoly dilemmákat fognak okozni. Legyünk optimisták: ha a vállalatok előbb-utóbb a szabad pénzállományuk egy részét beruházásokra fogják fordítani, az új munkahelyeket, növekvő fogyasztást és javuló egyensúlyi mutatókat is teremthet. Jó esetben a vállalatok húzzák ki a nemzetállamokat a slamasztikából, rosszabb esetben a makrogazdaságok rántják a mélybe a cégeket.