Pár hónappal ezelőtt bejárta a hír a világsajtót, hogy a görögök csak azért tudták bevezetni az eurót, mert csaltak: kozmetikázták a statisztikájukat, s a valóságosnál kisebb költségvetési hiányt jelentettek Brüsszelnek. Az EU vezetői szívták a fogukat, de pár nap után napirendre tértek az ügy fölött. Sok tanulmányt lehet olvasni az euróövezet gyengélkedésének okairól, de egyetlen cikk sem említi, hogy bármi baj származott volna a görög stikliből. A Magyar Nemzeti Bank augusztusi inflációs jelentésében szóvá tette az autópálya-pénzek költségvetési elszámolásával kapcsolatos kételyeit. Mégis: a felvetés visszhangtalan maradt egészen addig, amíg a jegybank alelnöke a kételyeket egy nyilvános ülésen meg nem ismételte. Csak ezután lendült mozgásba az EU-bürokrácia, s utasította a magyar kormányt az átkönyvelésre.
KUN JÁNOS közgazdász
NEM KŐBE VÉSVE. Ezek a példák azt mutatják, hogy talán még az EU döntéshozói sem tartják a leglényegesebbnek az egyes országok költségvetési egyensúlyát. Kétségtelen, az egyensúly minden kormány számára nagy felelősség, hiszen a hiány azt jelenti, hogy a jelen költéseit a következő generációnak kell visszafizetnie. A költségvetési egyensúllyal törődni kell! Ha a befektetők úgy érzékelik, hogy egy ország adósságállománya fenntarthatatlanul növekszik, beüt az államcsőd! Ez azonban nem egy politikai kompromisszumokkal kialakított uniós mutatószám-rendszertől függ, hanem sokkal összetettebb tényezőktől.
Ha a választók úgy érzik, hogy a kormány nem jól sáfárkodik adóbevételeikkel, illetve költségvetési hiány esetén a következő generációk adóbevételeivel, a következő választásokkor megvonják a bizalmat. Ez sem az uniós mutatószám-rendszertől függ. Ezért a közigazgatás, a szociálpolitika, az egészségügy, az oktatás hatékonyságán javítani kell, de függetlenül attól, hogyan állunk a maastrichti kritériumokkal.
Az adósságállományra és a költségvetési hiányra vonatkozó kritérium közgazdasági elméleti alapja az úgynevezett kiszorítási hatás. Ez azt jelenti, hogy egy euróövezeti tagország magas költségvetési hiánya az egész övezetben csökkenti a vállalati beruházásokat, tehát rontja az egész térség versenyképességét. Ez az elmélet azonban a jelenlegi liberalizált és globalizált pénzügyi rendszerben megkérdőjeleződik. Amikor bármely uniós polgár szabadon dönthet, hogy magyar államkötvényben, orosz, vagy akár kínai részvényben tartja-e megtakarítását, s bármely vállalat szabadon megválaszthatja, hogy magyar, német, vagy amerikai banktól vesz-e fel hitelt, akkor az euróövezet kamatszintje sem egyes tagországok költségvetési hiányától függ, hanem globális tényezőktől.
Remélem, az EU döntéshozói is hamarosan rájönnek arra, hogy a kritériumok fölöslegesek, s lehetővé teszik az euró bevezetését minden országnak, amelyek számára ez előnyös, s ezekbe Magyarország is beletartozik. Ha nem, s 2008-ra nem sikerül elérni a 3 százalékos költségvetési hiányt, ebből az országnak valóban hátrányai származhatnak. A legnagyobb hátrány, hogy a csúszás miatt növekedhetnek a magyar állampapírhozamok. Egyes piaci elemzők szerint azonban már most is beárazta a piac a csúszást. A hozamemelkedés nem volt drámai, s az is elsősorban a globális kamatemelkedési tendenciákkal függ össze. A másik hátrány emocionális: egyesek úgy érezhetik magukat, mint egy vesztes focimeccsen, ha a szlovákok előbb bekerülnek az euró-klubba. De ha összehasonlítjuk a magyar és a szlovák szociálpolitikát, ez a szomorúság talán oldódik.
UTOLSÓK AZÉRT NE LEGYÜNK! Végül van egy hátrány, amivel tényleg szembe kell nézni. Ha az újonnan csatlakozott EU tagországok közül valóban utolsónak maradunk nemzeti valutánkkal, fennáll a veszély, hogy spekulációs célponttá válunk, s ez a gazdaság működésére is negatív hatással lehet. E hatást azonban – elsősorban a megfelelő monetáris politikával – el lehet hárítani. A cseh alapkamat például alacsonyabb az euróövezetinél, hogy kivédjék a spekulációt. A másik védelmi bástyát a vállalatok és a lakosság már most elkezdték kiépíteni. A magyarországi bankokban elhelyezett betétek több mint 15 százaléka devizabetét, a hitelek 43 százaléka devizahitel. Mindkét arány növekszik az utóbbi időben, de más területeken is terjed az euró, vagy az euró-klauzula alkalmazása. A magyar gazdaság már az euró bevezetése előtt is egyre inkább euróban működik, s ahogyan előrehalad ez a folyamat, a bevezetésről szóló szappanopera egyre kevesebb nézőt vonz.