A homofóbia nagyasszonya, Anita Bryant, akinek leszbikus lett az unokája

Sarah Green a huszonegyedik születésnapján bújt elő, és árulta el a családjának, hogy a saját neméhez vonzódik. Története önmagában nem lenne különleges, ami mégis azzá teszi, az az a tény, hogy annak az Anita Bryantnek az unokája, aki a homoszexuálisok egyenlő jogai elleni harc meghatározó szereplője. Aki megteremtette azt a homoszexuálisok ellen előszeretettel használt toposzt, hogy

a melegek (legalábbis a férfiak, párkapcsolataik sajátosságai miatt) nem képesek szaporodni, ezért „toborozniuk” kell, amire a legalkalmasabbak célpontok a még kiforratlan világlátású gyerekek.

Ismerősen csengenek ezek a szavak 2021 Magyarországán, ahol a kormány az „LMBTQ-lobbi” elleni harcban még népszavazást is kezdeményezett a témában egy Bryantéhez hasonló gondolatmenetből kiinduló kérdéssorral.

Nagyon nehéz vitatkozni valakivel, aki úgy gondolja, hogy az identitásunk szerves része csak egy gonosz téveszme. (…) Olyan emberrel akar kapcsolatot, aki nem is létezik, mert nem az vagyok, akinek ő akar látni

– ezt azután mondta Green a Slate One Year (magyarul Egy év) című podcastjében, hogy elmesélte, milyen volt a nap, amikor nagykorúvá vált. Az unoka történetét pedig a bigottan harcos nagyanyja miatt szinte azonnal felkapta a világsajtó. Azon a jeles napon ugyanis a Boldog születésnapot! eléneklése után a nagyanyja arról kezdett beszélni Greennek, hogy egyszer biztosan lesz férje, amire a fiatal nő rávágta, hogy reméli, nem, mert meleg, és nem érdeklődik a férfiak iránt.

Az énekesnőből lett melegellenes aktivista erre azt tanácsolta az unokájának, hogy koncentráljon inkább Isten szeretetére, ami majd emlékeztetni fogja arra, hogy valójában heteroszexuális. Majd azzal folytatta:

olyan, hogy homoszexualitás, nem is létezik. Ha valaki a saját neméhez vonzódik, az csak egy ördögi téveszme.

Kemény szavak ezek egy olyan napon, ami elvileg az ünneplésről szól. Egy olyan ember felnőtté válásának az ünnepléséről, akinek ez az elképzelés semmibe veszi az identitását.

Ez már nem az a világ, mint 1977-ben

Ráadásul a világ, amiben élnek, sem arrafelé tendál, amerre a nagymama szeretné: az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága ugyanis 2015-ben hozott egy döntést, amivel hatályon kívül helyezte az azonos neműek házasságára vonatkozó összes állami tilalmat, legalizálta azt mind az ötven államban, és kötelezte az államokat az államon kívüli azonos neműek házassági engedélyének elismerésére.

Bár a nagyanyjától nem kapott zöld jelzést Sarah Green a magánélete talán legfontosabb kérdésében, a Legfelsőbb Bíróság rendelkezésének köszönhetően a döntéshozóktól igen. Az azonos neműek házassága az Egyesült Államokban ma már legálisan (is) elfogadott dolog, és Sarah Green tervezi is, hogy összeházasodik a partnerével, de azt még nem tudja, nagyanyját meghívja-e a ceremóniára.

A modern világ (legalábbis a nyugati félteke) nagyot változott ezen a téren azóta, hogy a szépségkirálynőként és énekesnőként országosan ismert Anita Bryant a ’70-es években a rivaldafényt félretéve először vitt sikerre egy kampányt, ami a gyerekeket elcsábító melegek – homoszexualitást a pedofíliával tévesen összemosó – rémképén alapult, és Florida államban 1977-ben megtiltották a homoszexuálisoknak, hogy örökbe fogadhassanak. A diszkriminatív rendelkezés három évtizeden át volt érvényben, és csak 2008-ban változtatták meg.

Anita Bryant, a nagybetűs sztár

Az 1940-es születésű, Oklahomában felcseperedő Anita Bryant a szülei válása után ideiglenesen a nagyszüleihez került, ahol a nagyapja már kétévesen vallásos dalokat tanított neki. Bryantnek olyan jól ment az éneklés, hogy hatévesen már színpadon, közönség előtt állt, és még gyerekkorában elkezdték elhívni különböző rádiókba és televíziókba.

1958-ban megnyerte a Miss Oklahoma szépségversenyt, az 1959-es Miss Americán pedig második udvarhölgyként végzett, azaz harmadik lett. 1960-ban hozzáment egy miami rádió lemezlovasához, Bob Greenhez, de az éneklést sem hagyta abba. Legnépszerűbb slágere a Paper Roses (magyarul Papírrózsák) című dal, ami a Billboard lista ötödik helyéig jutott 1960-ban.

A hatvanas években rendszeresen fellépett a vietnámi háborúban szolgáló katonák előtt, és továbbra is tévés showműsorok gyakori vendége volt, valamint olyan márkák reklámarca, mint a General Motors (emiatt Michael Moore első dokumentumfilmjében, a General Motors gyárának bezárását megörökítő Roger and Me, azaz Roger és én című filmben is szerepel) és a Coca-Cola.

1969-ben aztán a Floridai Citrus Bizottság szóvivője lett, és a citrusokat népszerűsítve még az Orange Bird (Narancsmadár) nevű Disney-karakterrel is szerepelt egy reklámban.

A hetvenes években első felében még olyan nagyszabású eseményeken lépett fel, mint a Miami stadionjában megrendezett 1971-es ötödik Super Bowl – ahol ő csinálta a félidei műsort –, vagy Lyndon B. Johnson elnök 1973-as temetése.

És Anita Bryant, a keresztény értékek védelmezője

Szóval Anita Bryant igazi sztárnak számított a ’60-as, ’70-es évek Amerikájában, de az évtized második felében úgy döntött, kereszteslovagnak áll, és a hagyományok és a keresztény értékek védelmében létrehozta a Save Our Children (magyarul Mentsük meg a gyermekeinket) nevű szervezetet, amely bibliai alapon ítélte el a homoszexualitást, mint életformát.

A fiatal kora óta vallásos Bryant keresztény értékekért vívott harca azonban nem a homoszexuálisok megbélyegzésével indult, hanem azzal, hogy 1969-ben részt vett a Rally for Decency (Tüntetés a tisztességért) elnevezésű gyűlésen, amit a Jim Morrison és a The Doors miami fellépésén történt botrány elleni tiltakozásul rendeztek.

A botrányba fulladt koncertet egy átalakított repülőgéphangárban rendezték meg. A rossz szellőzésű hangárba 7 ezer ember helyett 12 ezret engedtek be, az énekes pedig a koncert elején nekivetkőzött, és erre bíztatta a közönséget is.

Egyesek szerint Morrison még a péniszét is elővette – bár ez egyáltalán nem bizonyított –, és ebből akkora balhé lett, hogy nemcsak tüntetést szerveztek a zenekar további fellépései ellen Floridában, hanem Morissonnak bírósági ügye is lett a dologból. Az énekes azonban még azelőtt meghalt, hogy az eljárás lezárult volna.

Bár ez a botrány ugyanabban az évben történt, mint a melegjogi mozgalmakat beindító New York-i Stonewall-lázadás, Anita Bryant ekkor még nem látta úgy, hogy fel kell szólalnia a melegek ellen. Az isteni sugallat 1977-ben érkezett meg, amikor a floridai Dade megyében elfogadtak egy rendeletet, amely megtiltotta a szexuális irányultságon alapuló diszkriminációt.

Ezután lett Bryant missziója, hogy keresztény meggyőződésből a melegek jogai ellen harcoljon. Ebben az időszakban olyanokat írt a férjével közösen kiadott könyvében, hogy

amit ezek az emberek valójában akarnak, homályos jogi kifejezések mögé rejtve, az a törvényes jog, hogy azt javasolhassák gyermekeinknek, hogy az ő életmódjuk egy elfogadható alternatív életforma. (…) Olyan keresztes hadjáratot fogok vezetni ennek megállítására, amilyet ez az ország még nem látott

– miközben a homoszexuálisokat emberi szemétnek nevezte. A Playboynak adott 1978-as interjújában azt állította, hogy mindaddig nem is tudta, mennyire veszélyes dolog a homoszexualitás, amíg nem látott olyan fotókat, amiken melegek szexelnek, illetve gyerekpornónak minősülő felvételeket – amiket egy rendőr mutatott meg neki.

A korábban említett, 1977. januári döntés – amellyel megtiltották a floridai homoszexuálisok diszkriminálását – elfogadásának a körülményei azonban annak ellenére igen viharosak voltak, hogy a Save Our Children csak a döntésre való válaszreakcióként jött létre.

A tanácsteremben és az utcán is többségben voltak azok, akik ellenezték a diszkriminációt akadályozó rendeletet, ezért aláírásgyűjtésbe kezdtek és megalapították a szervezetüket. A hathetes gyűjtés alatt 64 ezer aláírás jött össze, miközben a Miami Heraldban egész oldalas gyűlölködő hirdetést jelentettek meg. Bryant pedig a gyerekeket behálózó melegek teóriáját alátámasztandó még egy olyan szórólapot is bemutatott egy sajtótájékoztatón, ami a homoszexualitást népszerűsítette, és állítólag egy helyi iskolából szerezték.

Természetesen később kiderült, hogy a szórólap kamu volt, de a kampány megtette a hatását, és Dade megyében minden addiginál nagyobb népszavazást tartottak a kérdésben, a választók kétharmada pedig a diszkriminációt akadályozó rendelet hatályon kívül helyezésére voksolt. Ezután következett a már korábban is említett törvény bevezetése, amely megtiltotta a homoszexuálisoknak az örökbefogadást Floridában.

A Save Our Children országos politikai mozgalom lett, ami a melegek jogai elleni szervezett ellenállás kezdetét jelentette az USA-ban. (Bár egy másik szervezet miatt még 1977-ben meg kellett változtatni a szerveződés nevét.) Anita Bryantből az aktivizmusa hatására a homofóbia arca lett, és rendszeresen felbukkant a neve az ország különböző pontjain rendezett Pride-felvonulások transzparensein, ahol Hitlerhez és Sztálinhoz hasonlították.

Egész Amerika és az egész világ meg fogja hallani, amit az emberek mondtak, és Isten folyamatos segítségével győzni fogunk a hasonló törvények hatályon kívül helyezéséért folytatott harcunkban az egész országban

– mondta Bryant a missziójáról ebben az évben, és valóban országos mozgalom lett a keresztény hagyományokat féltő melegellenességéből: Minnesota, Oregon, Kansas, Washington és Kalifornia államban is aktivizálták magukat a homoszexualitás ellenzői.

Utóbbi államban nem volt diszkriminációt akadályozó törvény, ezért azt akarták megtiltani, hogy a homoszexuálisok közintézményekben dolgozhassanak. Ugyanakkor jól jelzi a közhangulatot, hogy a San Franciscó-i Pride-felvonuláson abban az évben 250 ezren vettek részt (részben a floridai események miatti felháborodásból), ráadásul a város felügyelőbizottsága is ekkor választotta tagjává a nyíltan meleg Harvey Milket, akit egy évvel később az egyik munkatársa megölt. Az ő történetét dolgozza fel a 2008-as Milk című film Sean Pennel a főszerepben.

A kaliforniai javaslat a népszavazáson megbukott, ami nem csoda, tekintve, hogy az ekkor még csak elnökjelöltként kampányoló korábbi kaliforniai kormányzó, Ronald Reagan is ellenezte, pedig ő a Republikánus Párt színeiben lett elnök 1981-ben.

Bryant híre és gondolatai azonban nem álltak meg a határokon, hiszen még Hollandiából is címeztek neki dalt a kritikusai. Elton John pedig egyszer, amikor kérdőre vonták amiatt, hogy 1979-ben a Szovjetunióban turnézott, egyenesen úgy reagált, hogy Amerikát sem bojkottálja Anita Bryant miatt.

Ebben az időszakban már nem varietéműsorok fellépőjeként szerepelt Anita Bryant a tévében, hanem rendszeresen paródia tárgya lett az akkor induló Saturday Night Live-ban. Ráadásul ő volt az egyik első olyan közszereplő is, aki az egyik kritikusától tortát kapott az arcába, amire ő elkezdett a tortadobó meleg férfi üdvéért imádkozni, majd elsírta magát.

Anita Bryant aztán 1980-ban elvált férjétől, Bob Greentől, akivel négy közös gyerekük született, és a válással kicsit a hitelessége is megkopott. Ebben az időszakban a válás és az elvált nők elfogadottságáért kampányolt keresztény körökben – miközben egyes felekezetek elfordultak tőle.

Én inkább azt mondom, hogy élni és élni hagyni, csak ne hivalkodjunk vele, vagy ne próbáljuk legalizálni

– vélekedett a homoszexuálisokról a Ladies Home Journal 1980 decemberi számában.

Bryant 1990-ben férjhez ment Charlie Hobson Dryhoz, és az énekesi karrierjét is újraindította, bár kisebb kaliberű eseményeken lépett fel, mint korábban.

Anita Bryant ma az adócsalási ügyei árnyékában él visszahúzódva.