A maszturbálás egészséges és teljesen oké

Kevesen lehetnek a világon, akik soha életükben nem nyúltak magukhoz. A maszturbálás kamaszkorunktól fogva jelen van az életünkben, ráadásul a párkapcsolatokban is lehetnek olyan időszakok, amikor előtérbe kerül az önkielégítés a szeretkezéssel szemben.

Május a maszturbálás hónapja, május 7-e pedig az Egyesült Államokban a Maszturbálás napja / világnapja. Amellett, hogy az önkielégítés azon kevés szexuális tevékenységek közé tartozik, amiknek világnapja is van, a szex vonatkozásában az egyik leggyakrabban feltett kérdéskör is ehhez a témakörhöz sorol: meddig és mennyire egészséges a maszturbálás; mikortól nevezhető károsnak és miért? Olykor kicsinyítjük, lebecsüljük az önkielégítés szerepét, és sokaknál társul egyfajta szégyenérzettel (függetlenül attól, vallásos emberről van-e szó).

Kapcsolódó
A kölcsönös maszturbálás nem ördögtől való
Mint minden más is a szexben, ez is csak akkor jó, ha nem azért csináljuk, hogy minél hamarabb elélvezzünk.

Ha naponta, kétnaponta történik, az is rendben van

Pedig szinte minden ember önkielégített már életében, legalább egyszer biztosan. Bizonyos életszakaszokban a maszturbálás kapja a főszerepet a szexuális életben, és ez így természetes. Általában a huszonévesek azok, akik a fiatal felnőtt éveiket élve aktívabbak az önkielégítés területén is (a partneres szex mellett). A fiatal felnőtt férfiaknál ez a legtöbb esetben a pornónézéssel jár együtt – kevesen vannak, akik még sosem csinálták.

A fiatal felnőtt nőknél más a helyzet, akadnak, akik pornót is néznek a maszturbáláshoz, mások a fantáziájukra hagyatkoznak, vannak, akik erotikus könyveket olvasnak és persze van, aki egyáltalán nem önkielégít. A maszturbálás is szex, bármilyen furcsának is hangzik, hiszen tévhit, hogy csak akkor nevezhető valami szexnek, ha behatolás történik.

A tizen-huszonéveseknél is teljesen normális ha naponta, kétnaponta önkielégítenek – mindaddig biztos, hogy egészséges, amíg ez nem „egész nap” történik, és nem más egyéb tevékenységek helyett. És főleg nem mások előtt, legalábbis olyanok előtt, akik ebbe nem egyeztek bele. A huszonéveseknél és a harmincéveseknél ahogy megélik az első komolyabb párkapcsolataikat, az önkielégítés háttérbe szorul. A helyét felváltja a szexuális élet a partnerrel, ami jó esetben színes, játékos, örömteli, így jóval több és élvezetesebb élményt nyújt a szólózásnál.

Párkapcsolatban azonban előfordulhat, hogy a pár egyik felének kisebb a libidója, kevesebb szexszel is beéri, így az a partner, aki többet szeretne szexelni, újra a maszturbáláshoz fordulhat segítségképpen. Probléma akkor van, ha a partner úgy gondolja, hogy az ő létezésének elégnek kellene lennie, és rosszalja, hogy maszturbál a másik, ha párkapcsolatban van. A maszturbálás így sajnos felnőttkorban sokaknál társul szégyenérzettel: titokban, gyorsan letudják és félnek, hogy lebukhatnak. Pedig nagyon nagy valószínűséggel a párkapcsolatban élők többsége is maszturbál, igaz, talán kevesebbet, mint a fiatalabb éveiben.

Nem szabad azt hinnünk, hogy ha a partner maszturbál, akkor elvesz valamit a párkapcsolatból, elvesz a partnertől valamilyen élményt.

Ennek nincs köze a kapcsolat minőségéhez, sem a szexuális élethez – legalábbis jó esetben. Azon pároknak, akiknél a maszturbálás egyike a szőnyeg alá söpört problémának, érdemes lenne beszélniük erről: kinek milyen élményt ad, ki mennyit maszturbált korábban, kamaszkorban. Felszabadító lehet a beszélgetés erről, és arra is célszerű kitérni, hogy egymás szexuális fantáziájára is rákérdezzünk. Ha azonban úgy állunk a partner önkielégítéséhez, hogy az gusztustalan, szégyenteljes dolog, hogy betegesnek tartjuk, ráadásul ezt a szemébe is mondjuk, óriási kárt teszünk a kapcsolatunkban. Azt pedig, hogy ki milyen formában, hol és mennyiszer csinálja a közös otthonban, tartsuk a privát zónánkban.

Nem jó, ha a szorongás oldására, kudarcélmények után történik

A hibáztatással, minősítgetéssel ugyanis előlidézhetjük a párunkban, hogy szégyent érez, és bármennyire is szeretne kiegyensúlyozott szexuális életet élni (akár a partnerrel, akár önmagával), lesz benne egy gát. A szexualitással kapcsolatos szégyenérzés semmi jóra nem vezet. Továbbá az sem jó, ha maga a maszturbálás valamilyen formában feszültséglevezetést jelent: például ha kudarc ért a munkában, gyorsan levezetem – pornó melletti – önkielégítéssel.

A szorongóbb típusúaknál már kamaszkorban kialakulhat a maszturbálásra való rászokás, és azt is jó tudni, hogy azok az óvodáskorú gyerekek, akik rendszeresen oda-odanyúlnak, simogatják magukat, és naponta többször is teszik, nem az öncélú élvezetért csinálják, hanem a szorongásuk oldására. Intő jel, ha valaki később is a szorongás levezetésére használja a maszturbálást, hiszen ezzel könnyen rá lehet szokni, és akár pornófüggéssel is társulhat.

A maszturbálásnak van egyfajta nyugtató hatása.

Akkor végezhetjük az önkielégítést a „legegészségesebben”, ha a saját szexuális fantáziánkat használjuk hozzá, ha erotikus novellákat olvasunk hozzá, ha törekszünk arra, hogy ne mindig ugyanazokkal a mozdulatokkal, ugyanazzal az erősséggel és gyorsasággal nyúljunk magunkhoz. Az is rendben van, ha valaki pornót néz a maszturbáláshoz, azonban annak érdekében, hogy semmiképp ne váljon függőséggé és megmaradjon az egészséges libidónk, érdemes váltogatni a pornót és a saját fantáziát.

Előfordulhat az is, hogy valaki a maszturbálást részesíti előnyben a partnerrel való szexszel szemben. Ez is lehet teljesen normális egy bizonyos szintig, hiszen amíg a társunkkal a szex időigényesebb, másmilyen élményt ad, addig az önkielégítés gyors és egyszerű. Akkor nevezhetjük egészségtelennek ezt a hozzáállást, ha teljesen eltűnik a párkapcsolatból a szexuális élet, és igény sincs rá.

Az is rendben van természetesen, ha valaki nem maszturbál, és az is, ha a párjával együtt szereti az önkielégítést csinálni: egyáltalán nem vesz el szexuális élményt a partnertől párkapcsolatban sem. A vibrátorok, izgatók, műpuncik használata az önkielégítéshez szintén rendben van, ezeknél is arra érdemes figyelni, hogy ne váljanak rutinszerűvé, megszokottá, hiszen az már befolyásolhatja a partnerrel való szexuális élet élményét, mégpedig úgy, hogy nem lesz elég élvezetes a partner mozdulata (kézzel vagy szájjal), nem lesz elég érzékeny a nemi szervünk az izgatásra, mert megszokja a gépeket. Ha ezt valaki tapasztalja magán, célszerű szünetet tartania vagy változtatni az eszközök használatán.

Párkapcsolati és szexológiai tanácsadással foglalkozó szerzőnk korábbi cikkeit ide kattintva olvashatod el.