Bár a szexualitás két ember közös játéka, ez az a játszótér, ahol egyáltalán nem baj, ha magunkra gondolunk és azt csináljuk, amit akarunk, ami jólesik – természetesen törvényi kereteken belül. Az életben a legtöbb esetben kivétel nélkül mindenhol meg kell felelnünk másoknak: még csak a szánk szélét se húzzuk meg, amikor minden nap megkérdezi valamelyik pénztáros, van-e kisebb, nincs-e apró, mert nem tud visszaadni az ötezresből. A főnököt sem küldjük el melegebb éghajlatra, a szüleinkkel, barátainkkal is óvatosan fogalmazunk meg kritikát, nehogy megbántsuk egymást.
Negatívumok < pozitívumok
A legtöbbször saját magunkra jut a legkevesebb idő, azonban a saját gyönyörünk nem szólhat arról, hogy megfeleljünk másoknak, éppen ezért is hülyeség, ha a nő behúzza a hasát szex közben, hogy csinosabbnak tűnjön, vagy ha olyan pózokban szeretné csinálni, amikben nem látszik a szülés után megnövekedett fenékmérete. Ha elfogadjuk és beismerjük, hogy olyanok vagyunk, amilyenek, hogy a szexben vannak olyan szükségleteink és kívánságaink, amiken bátran kommunikálhatunk, máris tettünk egy lépést önmagunkért.
A másiknak való megfelelés helyett tehát a saját gyönyörünkkel foglalkozzunk, ne a másik elismeréséért, hanem önmagunkért tegyünk. Ha nem beszélünk arról, mi esik jól, mi izgat fel, akkor a szex mindkét fél számára idővel unalmassá, monotonná válhat. Ezzel együtt az is megtörténik, hogy ha nem mondjuk, mi izgatna fel, akkor a másik joggal hiszi azt, hogy nekünk ennyi elég, valójában ennyi a szexuális igényünk. Onnan tudjuk, hogy nem önmagunkkal foglalkozunk szex közben, hogyha a szex borzasztó volt, akkor is azt kommunikáljuk, hogy szuper volt, és akkor is ezt éreztetjük, ha csodálatos volt. Ilyenkor tulajdonképpen megakadályozzuk a hatékony változást és fejlődést, és egyik fél sem tudja, mi is történik valójában. A berögzült viselkedésen nem lehet változtatni. Az őszinte kommunikáció, mind a verbális és a nonverbális elengedhetetlen a jó szexuális élethez.
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="700" width="1024" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
Amennyiben őszintén és pozitívan fogalmazzuk meg az észrevetéleinket, a partner ránk hangolódik és meghallgat. A kellemes élmények felsorolásával máris tettünk azért, hogy a kritika építő legyen. Ha ezekhez hozzávesszük mindazt, ami a partnernek is fontos a szexben, az elhangzott információkat könnyebb befogadni. Az óvatosság azért is szükséges, mert ilyen helyzetben a partner igen sebezhetőnek érzi magát, gondoljunk abba bele, mi hogyan fogadnánk az ő kritikáját, és hogyan éreznénk magunkat a helyzetben. Legbelül mindannyian gyerekek vagyunk, így vád helyett építő beszélgetést kezdeményezzünk.
Hogyan mondjuk el, mit élveznénk?
Jelezzük, mire van szükségünk, de úgy, hogy a partner ne érezze azt, hogy rossz, hogy alkalmatlan.
- Adagoljuk apránként, az utasítást rengeteg pozitívum vegye körbe. Ismételgessük, mennyire jól érezzük magunkat ilyen vagy olyan helyzetben, és csak egyszer mondjuk el, hogy „olyan jó lenne, ha ”.
- Kerüljük a direkt tiltásokat, azaz, ha vágyunk arra, hogy finomabban harapdáljon, akkor hagyjuk ki azt, hogy „ne harapj olyan erősen”, mondjuk inkább például azt, hogy „megremegek attól, amikor leheletfinoman csókolod a mellem”.
- Bátran megjegyezhetjük, hogy ezt vagy azt úgy szeretném kipróbálni. Azt is elmondhatjuk, ha valamiből többre vágyunk, például „szeretném, ha kicsit tovább tartana ez vagy az”.
Szexuális életünkön csak akkor javíthatunk, ha kölcsönösen tisztában vagyunk egymás igényeivel, vágyaival. Sok párnál megtörténik, hogy mindenfajta kommunikáció megszűnik a szexről, vagy pont azért szűnik meg a szex, mert a visszajelzés a másik részéről negatív. Az állandó kritizálás csak a kudarcélményt erősíti meg, így megtörténhet, hogy az egyik fél lemond a szexről, csakhogy kerülje a kudarcot. Ha megtanuljuk félvezetés nélkül, őszintén és pozitívan elmondani, mit szeretnénk, mit élvezünk igazán, rájövünk arra, mennyire sokat tettünk a kielégítő, harmonikus párkapcsolatért.
Kiemelt kép: Thinkstock