Fegyverbe! TÁMAD A PERONOSZ!

“A kertek gombakártevői közül ez a legveszedelmesebb. (…)

A peronoszpóra szabad szemmel nem látható gombabetegség. Úgy károsítja meg a növényeket, hogy kis gombafonalai behatolnak a levelek, a zöld bogyók belsejébe, és ott élősködnek. A megtámadott növényi rész menthetetlen.

A levelek elszíneződnek, vagy elszáradnak. A fürtök bogyói leperegnek, vagy összeszáradva a fürtön maradnak.” – Írja a wikipedia.

Szőlősgazda vs. Időjárás. HADZSIME!

Az ilyen szaunaszerű időben a gombák ugyebár gombamód szaporodnak. Nem csak a szép pöttyösek, meg a finom csiperkék, hanem a penészek, növénykártevők és hasonló rusnya jószágok is.

A szőlésznek ugrásra készen kell állnia, hogy hősi küzdelemben megvédje az éves termést. A koreográfia a következő: 

1. Elered az eső. A cseppek kopogásának békéjét némileg rontja, ahogy hallani véljük, amint a peronoszpóra kéjesen viháncol az ültetvényben.

2. Az eső eláll, melegszik az idő, nő a páratartalom. Lelki szemeink előtt látjuk, amint a peronoszpóra vérben forgó szemekkel ül tort cseperedő szőlőfürtjeinken.

3. “Na majd adok én neked!” – csatakiáltással traktorra pattanunk, és ha nem akadunk el a sárban, jól lepermetezzük a szőlőt egy kontakt gombaölőszerrel.

4. Bosszúnkat beteljesítvén, diadalittasan visszatérünk napi rutinunkhoz.

Ezt minden egyes eső után meg kell ismételni, mert a “kontakt szer” csak addig hat, amíg ott van a levelek felületén. Az eső lemossa, ezzel a levelek felületén újra esélyt ad a nemkívánatos gombák szaporodásának.

Ha ez ilyen egyszerű, miért problémázunk ennyit?

Ha csak egy-egy esős napról van szó, nincs is különösebb dráma. Ha viszont az van, mint mostanában, hogy heti 1-2 eső is leesik, ráadásul közben még meleg is van, akkor már számolni kell azzal, hogy:

• Minden permetezés egy halom pénzbe kerül: a vegyszer, a munkaerő és a traktor korántsem elhanyagolható üzemanyagfogyasztása. A bor árát nem emelhetjük a végtelenségig.
• Ha nagyon sok a csapadék, akkora sár lehet, amiben már ki sem tud menni a traktor a szőlőbe. Akkor nincs mit tenni.
• Minél többször megy végig egy munkagép a nedves talajon, a talaj annál jobban összetömörödik. A talaj egy élő közeg. Jó esetben baktériumok, gombák, gerinctelenek, rovarok, ízeltlábúak, hüllők, kétéltűek és kisemlősök tömege él itt. Az ő együttes jelenlétük teremti meg a földben gyökerező növények életfeltételeinek jó részét. A porózus talajokban bőségesen jelen van az élethez szükséges oxigén, a tömörödött talaj viszont gyakorlatilag steril lesz. Ahogy a városi fák élete is csak egy hosszú haláltusa az ilyen talajon, a szőlő is megsínyli. Ezért ajánlatos az ültetvényben minél ritkábban járni, minél kisebb gépekkel, és lehetőleg azt is akkor, amikor a talaj száraz.
• A földbe mosódott gombaölőszerek az új színtéren tovább végzik a dolgukat. Ölik a talajflórát. A következmény újra: az ökoszisztéma károsodása. És ez nem valami elvont dolog, hiszen a szőlő is ugyanannak az életközösségnek a része. Ha a talajélet gyengül, kevesebbet, gyengébb minőségűt fog teremni, könnyebben elfagy, súlyosabban megbetegszik.

Mit lehet tenni?

• Lehetünk agresszívak, és permetezhetünk olyan mennyiségű felszívódó növényvédőszerrel, ami egy szőnyegbombázás hatékonyságát idézi. Ezeket a szereket az eső nem mossa le, ott lesznek a növény minden részében, beleértve természetesen a termését is. A borban a szermaradványok persze még így is az egészségügyi határérték alatt vannak. Nyilván. És ez minden esetben igaz. Én lennék az egyetlen, aki nem nyugodt, ha erre gondol?
  
• Agresszivitás helyett lehetünk szorgos kis tyúkanyók, és permetezhetünk kíméletesebb kontakt szerekkel csak akkor, ha ez feltétlenül szükséges. Ezt eldöntendő napi szinten ki kell járnunk a szőlőbe, hogy megfigyelhessük, fertőződtek-e a növények. Nézegetni a leveleket, meg ilyesmi.

 Hogy vagy ma, kékfrankos? Foltos a kis leveled? Ne sírj, az még nem peronoszpóra, csak egy rózsabogár rágta meg. Ugyan-ugyan, katonadolog, adok rá gyógypuszit, íííígy ni, ügyes vagy te! Na, csak nőjél szépen, ezt a drótot azért húztam ide neked, hogy tudjál bele kapaszkodni. Kedden jövök, jó legyél ám!

Egyébként ésszerű vegyszerhasználatnak hívják ezt a viselkedést, és macerássága ellenére meglepően sok borász alkalmazza.

• Telepíthetünk rezisztens szőlőfajtákat. Ezeket direkt arra nemesítették ki, hogy ellenálljanak a gombabetegségeknek. A magyar kutatóintézetek élen járnak ezen a téren! A legsikeresebb rezisztens fajtának eddig a Néró bizonyult. Fenséges rozék készülnek belőle! A következő években várható több új fajta felbukkanása. Kísérleti ültetvényeken virul az Eszter, a Kozmopolita, a Bácska, a Petra, és számos olyan testvérük, ami még nem is kapott nevet. A Generosa és a Jázmin pedig már most sokak kedvence.

Mi közöd van ehhez neked?

Vállat is vonhatnál mondván: ez az egész a borászok dolga, oldják meg maguk. De azért lehet, hogy érdemes megfontolnod a következőket:

• Szerinted az átlag nagyüzem melyik védekezési stratégiát alkalmazza? Biztosan meg akarod inni, ami abból származik?
• Az első stratégiához egy halom vegyszert kell megvásárolni. A másodikhoz elsősorban az emberi munkaerő szükséges. A harmadikhoz kutatási eredmények. Még ha végül ugyanannyit is adsz ki azért az egy palack borért: a vegyi üzemet, a gazdát vagy a kutatót finanszíroznád szívesebben?
• A természeti egyensúly egymáshoz beláthatatlan mennyiségű kapcsolódási ponttal kötődő sokmilliárd szereplőjének felfoghatatlanul bonyolult hálózatában a te emberi tested vajon képes-e kárt szenvedni attól, ha a mezőgazdaság szennyezi a levegőt, talajvizet és fajok kihalásához járul hozzá?
• Érdekesnek tartod-e az új szőlőfajtákat? Szívesen kóstolsz újdonságokat?
• Inkább vásárolsz standard nagyüzemi bort tudván, hogy semmilyen zsákbamacskát nem tartogat, vagy szívesen bevállalod a természetes borok jelentette kockázatot a kellemes meglepetés reményében?

A fenti témákról való filozofálgatáshoz szívből ajánlom a Naphegy Pincészet Hajós-Bajai Néró rozéját, gondolatébresztő zenei aláfestésként remekül illik hozzá az Alvin és a Mókusok akusztikus albuma.