A kolbászfánál jobb nevű növényről biztosan nem hallott még

A szivarfafélék családjába tartozó kolbászfa (Kigelia africana) rokonaitól távol, a nyugat-afrikai időszakos trópusi esők övében őshonos, de később Afrika más tájai mellett a trónjáról lemondott utolsó magyar uralkodó, IV. Károly száműzetésének helyére, a Portugáliához tartozó atlanti-óceáni szigetre, Madeirára és Indiába is betelepítették.

Nevét nem véletlenül kapta: a nem ritkán akár tizenöt-húsz méter magasra is megnövő fa termése tényleg hasonlít egy tisztességes méretű kolbászra, szalámira, vagy épp a hurkára.

A fél-egy méter hosszú, akár tíz kilót is nyomó darabok sajnos nem ehetőek, de különböző népcsoportok gyógyászatában fontos szerepe van.

A még zöld termést borogatásként szifiliszre és reumás megbetegedésekre ajánlják, a kérgéből és terméséből készített főzetet gyermekek gyomorfájására, a levelekből készített borogatást pedig hátfájásra.

Zimbabwéban kígyómarás elleni szerként és háziállatok hashajtójaként ismert, de alultáplált gyerekek hízlalására is használják.

Energiadús, nagy mennyiségű lipidet és proteint tartalmazó magjait Kenyában kissé megpirítva sörhöz keverik, de sokszor az érett kolbászok szeleteivel ízesítik, vagy élesztik a tradicionális söreiket.

A Zöld-foki Köztársaságban ezzel ellentétben a gyökerekből és gyümölcsből készített keverékkel kenegetik a fiatal lányok melleit, hogy elősegítsék azok növekedését, a Dél-Afrikai Köztársaság részét képező Limpopóban pedig a férfiak használják – pénisznövelőként, mivel a kolbászok alakja vitathatatlanul hasonló.

Felhasználása a nyugat-afrikai országokban a legsokrétűbb: az ízlelés helyreállítására, székrekedés ellen, aranyérre, lumbágóra, nőgyógyászati rendellenességekre, vérhasra és hasmenésre is ajánlják.

Leveleire a földrész jó részén – az európaiak spenóthoz fűződő viszonyához hasonlóan –  fontos tápanyagforrásként tekintenek, sőt, Fekete-Afrika egyes tájain a szoptató anyák tejük minőségének és mennyiségének növelésére is ezt eszik.

Az éretlen gyümölcs elfogyasztva mérgező, bőrön és nyelven jelentkező hólyagokat eredményez.

Fotók és információk: American Botanical Council, Thomson Safaries, Wikimedia Commons, Bernie Dupont, marsha, Cerlin Ng és Heather & Mike