Néhány nappal ezelőtt a Rellablogon érdekes posztba botlottunk. A szerző egy – saját bevallása szerint – sem épp reprezentatív vizsgálatot végzett arról, milyen a jó nő. Vagyis, mivel kisgyermekes anyuka, sétáik alkalmával szúrópróbaszerűen választott ki férfiakat, akiknek feltette ezt a kérdést. A válaszok meglehetősen vegyesek voltak: míg sokan a külső tulajdonságokat listázták (vastag száj, nagy mell, hosszú combok, piros körmök), mások a belső tulajdonságok fontosságát hangsúlyozták (sugárzóan vidám, nagyszájú, csacsogó, intelligens, titokzatos). És persze akadt olyan is, akinek a „jó nő” egy szexistennő és egy konyhatündér keveréke.
Nos, néhány nappal később most megérkezett a poszt folytatása, melyben a szerző arra keresi a választ, milyen a jó pasi:
„Lássuk a csajok listáját, milyen egy „jópasi” a teljesség igénye nélkül, össze-vissza, ahogy épp érkeztek a levelek:
– beszélget velem, és nem nyomogatja folyton folyvást a telefonját
– tudja használni a sthil fűrészt és képes felszerelni egy polcot
– nagyszájú és tökös
– őszinte és megértő
– figyelmes és odaadó
– hűséges, de azért macsós is
– magabiztos minden helyzetben, mindig tudja, hogy mit akar
– nincs buzis, trendi frizurája
– foglalkozzon mezőgazdasággal, ne legyen manager-típus
– meglovagol minden lehetőséget és a lovaglással a hölgyeket sem kíméli
– nem felejti el, mi van a lába közt és nem is fél használni
– a mai nőre, mint egyenrangú partnerre tekint
– udvarias, ízléses, kulturált, akit büszkeséggel tölt el a jelenlétem
– legalább harminc éves, de inkább harmincöt
– ne legyen elvált, nős, és ne legyen már gyereke, viszont legyen irtó jó humora
– tökolyan, mint az apám
– picit különc egyéniség
– haljon bele a szerelembe, de tettesse, hogy neki semmi sem fáj
– ne akarjon soha elengedni, de értse meg, hogy nekem kell a szabadság
– támogasson, akármekkora faszságot találok ki
– bírja a hisztit
– legyen benne valami plusz
– legyek ugyanannyira fontos neki, mint ő nekem
– hordozza a nőt a tenyerén, és nyújtson biztonságot a sivatag közepén vagy a jég hátán is
– hetente többször elégítsen ki
– legyen érzelmi intelligenciája, ne legyen “óvodás”
– mindig megtalálja a lényeget a szavak vagy épp a hallgatás mögött
– válaszolja azt, hogy én vagyok a „jónő”, amikor megkérdezik tőle, hogy „ki a jó nő?”
Kíváncsi a folytatásra, még több fontos tulajdonságot olvashat a Rellablogon.