Orbán Balázs mérgező szavai: nincs elvarrva az ’56-os botrány, veszít rajta a NER, sokat kell még magyarázkodni

Pont ’56 miatt visszük azt a politikát, amit viszünk. (…) Pont ’56-ból kiindulva mi valószínűleg nem csináltuk volna azt, amit Zelenszkij elnök csinált két és fél évvel ezelőtt. Mert felelőtlenség, mert látszik, hogy belevitte egy háborús védekezésbe az országát, ennyi ember halt meg, ennyi területet vesztett, mondom még egyszer, az ő joguk, szuverén döntésük, megtehették, de ha minket megkérdeztek volna, akkor mi nem tanácsoltuk volna. Azért, mert 56-ban az lett, ami lett. Mert megtanultuk, hogy itt óvatosnak kell lenni, és óvatosan kell bánni a nagyon értékes magyar életekkel. Azokat nem lehet csak úgy odadobni mások elé.

Két hete osztotta meg ezeket a gondolatait Orbán Balázs, amikor az 1956-os magyar forradalmat és Ukrajna honvédő háborúját állította eddig nem részletezett párhuzamba. A kormányfő politikai igazgatója a mandineres Kohán Mátyással folytatott beszélgetésben számos olyan állítást tett, amelyek nemcsak váratlanok voltak, de meredeken mondtak ellent a kormány, illetve a Fidesz addigi állásfoglalásainak.

Fájó problémák Orbán Balázs szavaiban

Mielőtt tágabb összefüggéseiben vizsgálnánk Orbán kijelentéseit, és mérlegelnénk utóéletét a Political Capital elemzőjével, vegyük sorba, milyen pontokon volt problémás, ellentmondó a nyilatkozata, illetve későbbi kommentárja.

1. Orbán Balázs hiába dolgozik a nemzeti szuverenitást hangoztató kormánynak, az idézett nyilatkozatban teljesen ellentmond a nemzeti önvédelem alapvető jogának. Szerinte ugyanis ’56 történelmi tapasztalata alapján nem cselekszik helyesen Ukrajna akkor, amikor a területére benyomuló agresszor ellen védekezik.
2. Többes szám első személyű nyilatkozata minimum azt sejteti: Magyarország nem védekezne, ha (például) orosz támadás érné, azaz megadná magát – ehhez hasonlóra még csak nem is célzott komolyan vehető politikus a rendszerváltás óta.
3. A politikai igazgató eszmefuttatása ellentmond Orbán Viktor és a Fidesz magyar történelemre vonatkozó, eddig ismert felfogásának, amely pozitív szereplőknek, sőt egyenesen hősöknek tartja a ’48-as forradalmárokat, a Rákóczi-szabadságharc kurucait, a törökellenes harcokban részt vevő végvári vitézeket, és végképp nem kérdőjelezte meg az ’56-os forradalom dicsőségét és példaértékét. Orbán ez utóbbival ment szembe – ennek problematikusságát jelezte a történész Schmidt Mária nyilatkozata, aztán a kormányfő dorgáló rádiónyilatkozata, amelyben oly módon igyekezett helyreállítani az egyensúlyt, hogy „ha megint harcolni kell a hazáért, Orbán Balázs ott lesz velünk a Corvin közben”.
4. Orbán Balázs szembemegy azzal is, hogy a magyar kormány – miközben elítélte az orosz agressziót – hősiesnek is minősítette Ukrajna ellenállását. Hiszen a politikai igazgató Zelenszkij elnököt felelőtlenséggel vádolja, és hibáztatja a „háborús védekezés” miatt.
5. Alapvetően hibás és hamis Magyarország és Ukrajna kapcsán a párhuzam. Hiszen amíg hazánk NATO-tagállam, addig keleti szomszédunk nem. Tehát Magyarország (amely számíthatna a világ legerősebb hadseregének, az amerikainak az azonnali támogatására) és Ukrajna katonai helyzete alapvetően különbözik egy katonai agresszió esetén.
6. Az interjú utáni védekezésében Orbán Balázs valótlanul állította, hogy „Ukrajna megsemmisült, és több százezer négyzetkilométer” terület elveszett. Ez nincs így, ahogy erre Rácz András katonai szakértő felhívta a figyelmet. Ukrajna hadban áll, komolyak a veszteségei, de nem semmisült meg. Pontatlan az Orbán által már Oroszországnak adott, vagy elveszettnek titulált terület nagysága is. Az sem igaz, hogy Ukrajna semmit nem ért el: Kijevet és az ország jelentős részét megvédték az orosz offenzíva elől. Orbán Balázs ehhez képest azt mondta többes szám első személyben, magától értetődően a kormány nevében beszélve: „Nem látjuk értelmét a több mint két és fél éve zajló ukrán-orosz háborúnak, amiben több százezer ember meghalt, több százezer négyzetkilométer terület elveszett, és egy ország megsemmisült. Hogy miért? A semmiért.”
7. Négy nappal az interjú megjelenése a Telex kérdésére újabb ellentmondást fogalmazott meg a politikai igazgató. „Ukrajnában nem csinálnánk, Magyarországon csinálnánk” – fogalmazott az ellenállással kapcsolatban, noha a Kohánnak adott interjúban fel sem merült, hogy a magyaroknak Ukrajnában kellene harcolniuk, Orbán egyértelműen arról beszélt, hogy Zelenszkij helyében mit (nem) tettünk volna.

Több mint két hét telt el a nyilatkozat óta, de továbbra sem világos, Orbán Balázs egy sor kérdésben mire gondolt a nem teljesen kifejtett eszmefuttatásában. A politikai igazgató mindössze annyit közölt a felháborodást követően, hogy ’56 hősei nemzeti hősök, az ő emlékük szent és sérthetetlen, nekik „igazuk volt, és helyesen cselekedtek.” Egy nappal később – miután a kormányfő hibának nevezte kijelentéseit – aztán azt mondta: „Nem állt szándékomban félreérthetően fogalmazni 1956 ügyében. Hiba volt részemről, és ha ezzel valakit megbántottam, akkor ezért elnézést kérek.”

De máig nem világos, hogy Orbán Balázs pontosan mit is ért félreérthetőnek, s hogy ’56 hőseinek élete, tragikuma hogy vezet egy olyan következtetéshez, amely nem az ellenállást javasolja egy megszállni kívánt ország vezetésének.

Nem derül ki továbbá az sem, hogy

• Orbán pontosan miért tartja felelőtlennek Zelenszkij elnököt, és tévedésnek az ukrán védekezést.
• Továbbra is azt gondolja-e Orbán Balázs, hogy az ukrán honvédők a „semmiért” haltak meg?
• Mit tanácsolna Zelenszkijnek Orbán Balázs és a magyar kormány?
• Mi Orbán Balázs szerint az ’56-os forradalom tanulsága Ukrajna vonatkozásában?
• Van-e, lehet-e párhuzam ’56 és Ukrajna közt Orbán Balázs szerint?

Az ukrajnai háborúval kapcsolatos véleményét ugyanis egyáltalán nem korrigálta – elküldött kérdéseinkre pedig nem válaszolt. Pedig Orbán Balázs álláspontja nem csak kormánytagként releváns, hiszen több fontos pozíciót is betölt amellett, hogy a kormányfő politikai igazgatója: ő az állami milliárdokból felhizlalt tehetséggondozó központ, az MCC kuratóriumi elnöke, illetve a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Tanácsadó Testületének elnöke, ilyen módon a szemléletformálásban is jelentős a szerepe.

Egyébként kormánypárti körökben sincs teljes konszenzus abban, hogy miben hibázott Orbán Balázs. Amíg a miniszterelnök szerint abban, hogy ’56-ot és az orosz-ukrán háborút egy kalap alá vette, addig Kövér László szerint ott hibázott, hogy politikus mivolta ellenére értelmiségiként próbált viselkedni, azaz: okoskodni. Gulyás Gergely azt mondta a Kormányinfón, hogy azokért a szavakért kért elnézést Orbán Balázs, melyek szerint nem védekeznénk (egy esetleges offenzíva esetén). Kocsis Máté szerint Orbán olyat mondott, amit nem lehet mondani, de korrigált. Mindeközben a kormányközeli Demokrata főszerkesztője, Bencsik András megköszönte Orbán Balázs „bátor szavait”.

„A Fidesz jó eséllyel elvesztette ’56 ügyét”

Minthogy Orbán Balázs a számos kérdést felvető eredeti nyilatkozatát nem magyarázta meg, felvetődik az is, hogy nem csupán félrefogalmazásról van szó, hanem egy meglévő koncepció kicsit döcögős elővezetéséről.

Zagyvaság vagy igazságbeszéd? – ezt kérdeztük elsőként László Róberttől, a Political Capital elemzőjétől. „A békepártinak nevezett álláspont 2022 februárja óta élesen szemben áll 1956 szellemiségével, ahogy arra rengetegen rámutattak az elmúlt két és fél évben; ha innen nézzük, semmi újdonság nem volt Orbán Balázs okfejtésében” – mondta a politológus.

Abban viszont igen, hogy kormánypárti politikus szájából először hangzott el az explicit párhuzam a jelenlegi ukrajnai és a 68 évvel ezelőtti magyarországi orosz invázió között. Orbán Balázs ugyanis egyszerűen végigvitte az ukrajnai háború kapcsán hangoztatott kormányzati üzenet logikáját, rávetítette 1956-ra, és ez rögtön leleplezte, hogy mennyire abszurd egy ilyen helyzetben békét emlegetni. Sokat elmond egyébként a kormányzati irányítású nyilvánosságról, hogy ott helyben nem is érzékelték az elhangzottak súlyát; ha érzékelték volna, még időben kivághatták volna ezt a részt.

Mi az ügy valódi súlya? Miért nem lett belőle egy következő kegyelmi ügy, miért védték meg Orbán Balázst? – kérdeztük. László Róbert szerint azonban nem csak akkor van egy ügynek következménye, ha néhány nap leforgása alatt fejek hullását eredményezi.

Orbán Balázs szavai a kormányoldalt sokáig magyarázkodásra fogják még kényszeríteni.

Hozzáteszi: az ügy rövidtávon sem kerül le a napirendről, már csak azért sem, mert közeledik október 23. Ugyanakkor a kegyelmi ügynek nem is a lemondások jelentették a legfőbb következményét, hanem Magyar Péter megjelenése, ma pedig épp az ő és pártja létezése miatt egy egészen más közegben rezonálnak a kormányoldal hibái is. A régebben létező ellenzéki pártok – ritka alkalmak kivételével – nem voltak képesek még a legnagyobb botrányokat sem egy-két hétnél tovább napirenden tartani, Magyar viszont ráérzett arra, hogyan kell egy témát hosszasan ütni, annyira, hogy a kormányzati kommunikáció ne tudja megkerülni.

A kegyelmi üggyel annyiban állítható párhuzamba a jelenlegi botrány, hogy mindkettő a Fidesz identitását kezd(het)i ki.

László szerint az Orbán-nyilatkozat miatt

’56 témáját jó eséllyel a Fidesz elvesztette, és időről időre az ellenzék ezt fel tudja hozni ellene. A kormánypárt nemzeti, szabadságharcos imázsa került ezzel veszélybe, ami hosszú távon hathat mérgezően.

Az elemző szerint jelzi az Orbán Balázs-ügy súlyát, hogy magának a miniszterelnöknek kellett helyre tennie politikai igazgatójának szavait – más kérdés, hogy ez mennyire sikerült. „Az ügy nem kopott ki a nyilvánosságból, még a kormányzati irányításúból sem, pár napja még Bayer Zsolt is erről kérdezte Orbán Balázst.” Ráadásul a kormányfőnek még az Európai Parlamentben is azt kellett hallgatnia (Orbán Balázzsal a háta mögött), hogy Ursula von der Leyen bizottsági elnök a fejére olvassa a párhuzam abszurditását.

László szerint a politikai igazgató megvédése mögött az áll, hogy „Varga Judittal vagy Novák Katalinnal szemben Orbán Balázs kiemelten fontos bizalmi ember, ő a miniszterelnök közvetlen munkatársa. A választók kevéssé ismerik, így a megítélésében sem mérhettek akkora romlást, mint a nagyon ismert, a nyilvánosságban évekig épített Novák és Varga esetében. Az is fontos különbség, hogy a kegyelmi ügy kapcsán a miniszterelnök valószínűleg ténylegesen elvesztette a bizalmát Novák Katalinban és Varga Juditban: bár biztosan nem tudhatjuk, minden jel arra mutat, hogy a miniszterelnök nem tudott a K. Endrének adott kegyelemről február előtt. Orbán Balázs lojalitásával vagy a szerepfelfogásával kapcsolatban azonban nem merült fel kétség.”

Az elemző hozzáteszi: „mindezeken túl ok lehet az is, hogy a kormányfő az amerikai elnökválasztás előtt nem szívesen távolítaná el Orbán Balázst, aki kiváló kapcsolatokat ápol az amerikai republikánusok trumpista szárnyával, így Donald Trump esetleges győzelme esetén még fontos szerep várhat rá. A sajtóban korábban az az értesülés is felmerült, hogy akár a külügyminiszteri székbe is átülhet. Nem mellékes az sem, hogy Orbán Balázs pozícióhalmozó bizalmas, így aztán az elképzelhető, hogy valamelyik pozícióját végül elveszi tőle a miniszterelnök, de nem szükséges vezéráldozatot hoznia – legalábbis egyelőre ez a helyzet.”