„Egy súlyosan beteg ember kapott méltányosságot, a gondozója nem. Egy édesapa kapott, a gyerekei nem”

Június végén derült égből villámcsapásként érte a Magyarországon tartózkodó ukrajnai menekülteket, hogy egy új rendelet szerint augusztus 21. után már csak a háborús műveletek által sújtott ukrán területekről érkezők lesznek jogosultak támogatott lakhatásra. Az érintetteknek – köztük a hazánkban nagy számban tartózkodó, Kárpátaljáról érkezett menedékeseknek – hat napjuk volt arra, hogy méltányossági kérelmet nyújtsanak be azért, hogy továbbra is jogosultak maradhassanak a központi állami elszállásolásra. Nemrég egy fővárosi menekültszállón az érintettek maguk is elmondták lapunknak, miért kulcsfontosságú, hogy az ideiglenes szálláshelyükön maradhassanak – az eddigi feltételek között.

A kormány még tavaly májusban nevezett ki egy, az orosz-ukrán háború elől Magyarországra menekülő személyekért felelős kormánybiztost Pál Norbert személyében, így tőle szerettük volna megtudni többek között azt, hogy mivel indokolja a rendelet szükségességét, a rendkívül rövid határidőt a méltányossági kérelem benyújtására, illetve milyen eljárásban döntenek ezekről.

A kormánybiztos nevében a Miniszterelnökségi Sajtóiroda válaszolt lapunknak, levelükben pedig egyfelől azt írták: „Magyarország továbbra is minden háború elől menekülő ukrán és ukrán-magyar állampolgárt fogad. A menekülők biztonságban vannak hazánkban, számukra védelmet biztosítunk, gyorsellátást nyújtunk a határon, létfenntartási támogatásban részesülhetnek, megigényelhetik a menedékes státuszt.”

A sajtóiroda kitért arra is, hogy hazánk ingyenes egészségügyi ellátást, a gyermekeknek ingyenes oktatást biztosít, illetve hozzátették, hogy az Orbán Viktor által korábban bejelentett budapesti ukrán iskola kapcsán jelenleg is folynak az előkészületek.

Az ukrán állampolgárok könnyített feltételekkel munkát vállalhatnak, munkavégzés esetén pedig munkáltatójuk igénybe veheti a menedékes munkavállalók lakhatási támogatását függetlenül attól, hogy háború sújtotta területről érkeztek-e vagy sem. Ugyanakkor két és fél évvel a háború kitörését követően – tekintettel a környező országok szigorításaira is – szükségessé vált az elszállásolási rendszerünk felülvizsgálata

– írták.

A Miniszterelnöki Sajtóiroda azt állítja, hogy a mostani változtatások mögött egy „átgondolt stratégia, számos helyzetértékelés és gyakorlati tapasztalat áll, ami összhangban van Ukrajna országon belüli menekülteket támogató rendszerének elveivel is.” Szóltak arról is, hogy amennyiben munkát vállalnak a lakhatási támogatásukat elveszítő személyek, akkor jogosultak lehetnek a menedékes munkavállalók lakhatási támogatására.

„A legsérülékenyebb helyzetben lévők számára, akik Ukrajna háború sújtotta területeiről érkeztek, továbbra is elérhető az állami elszállásolás a kormányrendeletben meghatározott kritériumoknak megfelelően. A nem háború sújtotta területekről érkező, de munkavégzésre nem képes személyek számára lehetőséget biztosítottunk méltányossági kérelmek benyújtására, így ezen személyek számára továbbra is biztosított a magyar állam által finanszírozott szállás” – közölték. A sajtóiroda szerint „29 hónappal a háború kitörése után ez egy észszerű és arányos változtatás, ennyi idő alatt a munkaképes menedékesek, akik talpra akartak állni Magyarországon, megtehették.”

A kormányzati reakcióról Szekeres Zsoltot, a Magyar Helsinki Bizottság jogi főmunkatársát kérdeztük.

Amit a kormánybiztos ír, az alsó hangon csúsztatás. Nem fedi a teljes valóságot, és csak arra próbálkozás, hogy elfedje az egész rendszer embertelenségét és jogellenességét

– kommentálta Pál Norbert lapunknak küldött válaszát.

A Helsinki Bizottság tapasztalata ugyanis az, hogy a most bevezetett, mindenféle előzetes konzultációt és hatásvizsgálatot nélkülöző módosítás teljesen felforgatja a Magyarországon elszállásolt kárpátaljai magyarok életét – egyúttal megvonja tőlük azt a támogatást, amelyre mindannyian jogosultak.

Az egyesület jogi főmunkatársa hangsúlyozta: a menedékes státusz garantálásáról szóló uniós jog szerint nem lehet diszkriminatív alapon megvonni a lakhatási támogatást attól függően, ki honnan érkezik, és nincs is olyan ország az EU-ban, ahol bármilyen hasonló szabályozást vezettek volna be ennyire váratlanul, az érintettek teljes kizárásával.

Azzal kapcsolatban, mennyire áll a döntés mögött „átgondolt stratégia, számos helyzetértékelés és gyakorlati tapasztalat”, Szekeres Zsolt azt mondta, jelen esetben nem beszélhetünk semmiféle előzetes konzultációról, véleményezési lehetőségről vagy a felmerülő aggályok meghallgatásáról.

A kormánybiztos által említett munkahelyi támogatás lehetőségéről a jogász azt mondta, a gyakorlati tapasztalatok szerint a háború kitörése óta Magyarországra menekült kárpátaljai magyarok közül sokan hátrányos megkülönböztetés vagy más, rajtuk kívül álló ok miatt nem tudnak olyan keretek között munkát vállalni, ami lehetővé tenné számukra a biztos megélhetést.

A Helsinki Bizottság számos olyan esetről tud, amikor a menedékesek dolgoznak ugyan, de a munkáltató nem jelenti be őket. Így két választásuk marad:

• vagy az ilyen keretek között történő foglalkoztatást választják, és akkor elesnek a munkáltatón keresztül járó támogatástól,
• vagy nem dolgoznak,

ám akkor azzal találják szembe magukat, hogy a kormánybiztos felrója nekik, miért nem dolgoznak.

„Ez egy lehetetlen választás. Az ilyen helyzetben lévő embereknek a napi ötezer forint állami támogatáson az múlik, hogy van-e fedél a fejük felett, vagy nincs. Beszéltem egy Ukrajnából származó, magyar állampolgárságú édesanyával, aki elmondta: nagyon nehezen adnak ki nekik lakást. Nem egyszer belefutottak abba, hogy átláthatatlan költségeket kezdtek el nekik felszámolni, és gyakorlatilag kiárazták őket a lakásból, ahonnan végül ki kellett költözniük, vissza egy államilag támogatott lakhatásba. Ahonnan most kiteszik őket, és hajléktalanok lesznek a kisgyerekeivel együtt.”

A méltányossági kérelmeket egyébként egy teljesen átláthatatlan folyamatban bírálták el, nem tudni, milyen szempontokat érvényesítettek az egyes döntésekben, hiszen a Helsinki szerint az érintettek semmilyen érdemi indoklást nem kaptak arról, miért utasították el őket. A határozatokon egyébként nem a kormánybiztos aláírása szerepel – pedig ő hozta a döntéseket –, vagyis nem derül ki az érintettek számára, ki a tényleges döntéshozó az ügyben – ez pedig még az alapvető jogállamisági kritériumoknak sem felel meg.

Az egyesület tapasztalatai alapján nagyjából a kérelmezők egynegyede kapott méltányosságot, ám nehéz megítélni, hogy ők éppen miért, mivel semmiféle összefüggés nem fedezhető fel az egyes döntések között.

Előfordult, hogy egy családon belül valaki kapott, valaki nem. Egy súlyosan beteg ember kapott – azonban a gondozója nem. Egy édesapa kapott, a gyerekei nem. Itt vagy szétszakad a család, vagy az apa is osztozik a hajléktalanná válók sorsában.

A kérelmeket a vármegyei védelmi bizottságokhoz kellett benyújtani, onnan továbbították a kormánybiztosnak a dokumentumokat, aki aztán visszaküldött egy listát arról, kik kaptak méltányosságot és kik nem. Az elutasítottak egy jogszabályok idézésével teli értesítést kaptak arról, hogy megszűnik a támogatásuk augusztus 21-e után, indoklás nincs, és arról sem szól a papír, hogy miket vettek figyelembe a döntés során, hogyan mérlegeltek.

A Helsinki a gyakorlatban azt tapasztalta, hogy elsősorban idősek és/vagy betegek kaptak méltányosságot, ám tudnak olyan betegről, aki nem kapott, és olyanról is, aki nem beteg, mégis pozitív elbírálásban részesült. A jogi főmunkatárs úgy fogalmazott: „annyira átláthatatlan és önkényes, ahogyan ez történt, hogy – bár eleve nem kellene így lennie – még ezt is sikerült a lehető legrosszabbul kivitelezni.”

Augusztus 21. után így rengetegen kénytelenek lesznek visszatérni Ukrajnába, pedig Szekeres Zsolt szerint annak ellenére, hogy aktív bombázás nem zajlik Kárpátalján, a háború hatásai nagyon is érintik ezt a területet is. Hatalmas a belső menekültek száma, a hátrahagyott ingatlanok kétségbeejtő állapotban vannak – vagy már mások laknak benne –, a települések infrastruktúráját pedig a rendszerszintű orosz támadások veszélyeztetik.

A jogász hangsúlyozza továbbá, hogy a támogatott lakhatás megszűnése a gyerekekre gyakorolja a legkárosabb hatást, hiszen az ő esetükben az iskola és az óvoda is a lakhelyükhöz kötődött. „Ha ezt egyik napról a másikra elveszítik, akkor az azt jelenti, hogy egyszer már el kellett menekülniük az eddigi életükből, kényszerűen kiszakadni a megszokott közegükből, majd itt elkezdtek beilleszkedni, és most ettől is megfosztják őket olyan okokból, amiket ők nem értenek, és aminek se jogi, se erkölcsi alapja nincsen” – magyarázta.

A Helsinki Bizottság jelenleg azon dolgozik, hogy a lehető legtöbb embernek nyújtson jogi segélyt.

Igyekszünk minimalizálni azokat a károkat, amelyeket Magyarország kormánya okoz a menekülteknek.

Szekeres Zsolt szerint, ami most történik azokkal, akiket megfosztanak a támogatott lakhatástól, az gyakorlatilag a védelmük felszámolását jelenti.

Azzal kapcsolatban, hogy a kormány szerint 29 hónappal a háború kitörése után azok „a munkaképes menedékesek, akik talpra akartak állni Magyarországon, megtehették”, kiemelte: habár sokaknak cél a „talpra állás”, ezt lehetetlenné teszi, hogy a diszkrimináció és a munkaerőpiaci gyakorlat kiszolgáltatottá teszi őket, ráadásul sok nem munkaképes menedékestől is megvonták a támogatást, azaz egyáltalán nem arról van szó, hogy sokan ne tennék hozzá, ami tőlük telik.

A Magyar Helsinki Bizottság mindezek fényében a jog eszközéhez fordul, és bíróságon fogják megtámadni a kormánybiztos egyedi döntéseit. Az első kereseteket már be is nyújtották.