24/7: Egyszer a magyar kormánynak is lehetne szerencséje, igaz, folyamatosan az van

Még a régi időkben, amikor a miniszterelnökkel voltak szűk körű beszélgetések, bárki feltette a kérdést, hogy mi lesz jövőre, mindig az volt a válasz, hogy »mi az, hogy jövőre? A jövő hónapot nem látjuk, nemhogy a jövő évet.«

Ezt Csaba László közgazdász idézte fel a héten a 444-nek, és minthogy a leírás alapján több potenciális miniszterelnök is felmerülhetne, tegyük egyértelművé, hogy a mostaniról beszélt. Legyinthetnénk, hogy a régi időkben még bejáratós népvezér volt, nem az a hétmérföldes vízióhordozó, mint napjainkban, de elég Tusványosig előre tekerni, hogy kiderüljön: sokkal erősebb talapzat azóta sem épült a pillanat szüntelen uralása alá.

Orbán Viktor ugyan csak e hírlevél megjelenésének délelőttjén celebrálja idei, rendszerint a világ dolgaiban egyszerű eligazodást nyújtó beszédét a békéről meg a csillagok állásáról, de politikai igazgatójával, Orbán Balázzsal már a fesztivál elején interjút készített Bánszegi Rebeka kollégánk. Ebben egyrészt nagyjából egyetlen végtelen gazdasági tűzoltásként utal 2023-ra, ami kívülről is így tűnt, de eddig nem volt egyértelmű, hogy ez közös hivatkozási alapunk. Másrészt a Trumpról szóló részt tanulságos kiemelni: egy mondatban szerepel az, hogy újra stratégiai szövetségünk lehetne az USA, és hogy „egyszer nekünk is lehet szerencsénk”, az oda vezető út leírásaként. Ennyit arról, hogy egyszer látjuk-e majd a jövő évet. Amúgy értékeink is lehetnének, de a szerencsével ellentétben az döntés kérdése.

„Ha a liberálisok idegesek, van értelme annak, amit csinálunk” – Orbán Balázs Tusványoson

A miniszterelnök politikai igazgatóját az amerikai választásokról, a Patrióták frakcióról, Orbán Viktor „békemissziójáról”, valamint Magyar Péterről kérdeztük.

Egyébként ami azt illeti, a töketlenség és a nagyipar-vezérelt elvtelenség között ingadozó német és francia kormányok révén elég régóta és elég komoly szerencséje van a miénknek,

de a fideszeseket meghatározó, illetve egy bizonyos szint fölött alighanem össze is tartó űzött vad komplexust valószínűleg nem én, nem ebben a hírlevélben fogom begyógyítani.

A szerencsénél maradva, de oldalt váltva: Nagy Gergely Miklós az utóbbi hetekben Karácsony Gergely kampányának belső történéseit rekonstruálta, és amennyiben a győzelemre játszottak a szereplők és a részletes eredmény ismeretében is még mindig örülnek annak, akkor szerencséből kijutott nekik is: ha ők nem is deklarálták ezt, tudat alatt ők sem nagyon építhettek másra.

„Ment az üvöltözés, hogy nyeljük le a Klára fejét” – így nézett ki belülről Karácsony kampánya

Káoszfutam. Kiabálás. Kiszolgáltatottság. Trükk és sírás. Katarzis és szerencse. Irgalmatlanul sok szerencse. Bemutatjuk, milyen volt a főpolgármester kampánya.

Jellemzően magyar történet a paksi is, ahol Papp Atilla járt, felmérni az MSZP-s (!) győzelem utáni helyzetet, amit röviden úgy lehetne összegezni, hogy most, hogy az egyértelmű népakarat nyomán nem a fideszes nyert, mindenki rendesen be van szarva.

„Örülünk, hogy nem a Fidesz nyert, de félünk, hogy el fogják zárni a pénzcsapot” – miért váltották le Pakson a kormánypárti polgármestert?

Meglepő ellenzéki siker született Pakson, ahol az ország legnagyobb beruházása zajlik. A kampány alatt több vezető fideszes politikus is megfordult a városban, de a helyiek úgy érzik, nem sokat profitálnak az ide áramló milliárdokból. Erre a hangulatra építette a kampányát Heringes Anita, korábbi MSZP-s országgyűlési képviselő, aki magabiztos sikert aratott júniusban. Riport az atomvárosból.

Így kezdődik ma reggel kiküldött heti hírlevelünk, a 24/7, amelyben ezután még tucatnál több elmélyülős és szórakoztató olvasmányt, és eheti podcastokat ajánlunk hétvégére válogatva, továbbá összegyűjtjük a hét sorozat- és filmkritikáit is a hátradőlős kikapcsolódáshoz. Itt iratkozhatsz fel, ha jövő héten már te is kéred!