„Megég, kisül, kiszárad” – Az agráregyetem rektora szerint akár heti százmilliárdos is lehet a kukoricakár az aszály és a forróság miatt

Ha még hetekig kitart a kánikula, azt jócskán megsínyli a kukoricatermés – mondta lapunknak Raskó György agrárközgazdász, aki múlt szerdán egy Facebook-posztot is szentelt a témának. Ezt írta egy, a Mezőföld határában lévő kukoricaültetvény növényeinek képét mellékelve:

Ma még ilyen jó állapotban van a kukorica. Délután egykor itt 38 fok volt, a sorokban még párás hőség, amit simán kibír a kukorica, ha a gyökerei még elérik a nedvességet. Sajnos 3–4 nap múlva már itt is láthatók lesznek a hőstressz jelei. Lemondhatunk a kiváló termésről, de jó közepes még így is lehet.

Mint kérdésünkre elmondta, azóta a helyzet valamelyest romlott, sőt, folyamatosan tovább romlik. Főleg ahhoz képest, hogy június végéig a sok esőnek és a viszonylag enyhe időnek köszönhetően kiemelkedőnek ígérkezett a kukoricatermés, ami a gyakorlatban azt eredményezte, hogy a növények két, akár három gazdag csövet is kineveltek. Ám most az extrém hőséget már nehezen bírják a növények, lassul az anyagcseréjük, és úgynevezett hőstressz éri őket, amelynek következményeként a három helyett kettő vagy csupán egy csőre számíthatunk növényenként.

Ráadásul a kései vetésű kukoricafajták esetén még a virágzásnál tartunk, ám a beporzás az időjárás miatt lehetetlenné válik, mert a pollenszemek egyszerűen megsülnek a hőségben. A csapadékhiány is komoly gondot jelent, különösen a Duna-Tisza közén, ahol a talaj vízszintje már most a gyökérzóna alá húzódott. Öntözéssel valamennyire menthető a helyzet, de az igazi megoldást csak a kiadós esőzés és a néhány fokos tartósabb lehűlés hozhatná el.

Minden nap számít

A kiemelkedően magas termésátlag reménye tehát mára szertefoszlott, és ez egyébként igaz a napraforgóra is. Ha nem romlik tovább a helyzet, tehát nem kapunk felfrissülés nélküli újabb hőhullámokat, az optimista várakozásoktól akkor is el kell búcsúznunk: a termésmennyiség például

• a Kisalföldön 20,
• a Duna-Tisza közén akár 50,
• a Tiszántúlon pedig 30–40 százalékkal csökkenhet.

A szakember szerint ez nem jelenti azt, hogy hiány várható a kukoricából, de azt igen, hogy drágul majd a termény a hazai piacon. Bár Ukrajnából lehetne behozni kukoricát, ami „szabályozná” a belföldi árakat, Raskó szerint  kizárt, hogy a kormány feloldaná a gabona behozatalának érvényben lévő tilalmát. Így a kisebb termés miatt az etanol, az izocukor és az állati takarmányok, hízótápok előállítási költségei is növekedhetnek.

E költségek előbb-utóbb be fognak épülni az élelmiszerárakba is, inflációs nyomást gyakorolva a kiskereskedelmi árakra.

Megkérdeztük a kilátásokról Gyuricza Csaba agrárprofesszort, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem rektorát is, aki úgy látja: a forró és száraz időjárás miatt nagyjából heti egy tonnával csökken a hektáronkénti termésátlag országosan. Már egészen biztos, hogy veszteségeket fog elkönyvelni a mezőgazdaság a kukorica, illetve a napraforgó esetében is – a kérdés csak az, hogy mekkorát. Az időjárás-előrejelzések egyelőre arról szólnak, hogy rövid és relatív enyhülés lehetnek, de a forró és száraz időszaknak nem látszik a vége. „Pedig, amikor egy héten keresztül szinte naponta dőlnek meg az évszázados hőségrekordok, akkor minden nap számít” – teszi hozzá a professzor. Jöhet olyan pillanat, amikor már nem az a kérdés, hogy mennyi termést hoz az adott növény, hanem az, hogy életben marad-e egyáltalán.

Jelenleg a kukorica és a napraforgó is súlyos hőstressznek van kitéve. Sok múlik azon, mennyi vizet képesek a talajból fölvenni, ami attól is függ, milyen mélyen tudtak gyökeresedni. Azok a növények, amelyek le tudták ereszteni gyökereiket a talaj mélyebb rétegeibe, képesek a vizet hatékonyan, gyorsan felvenni. Ha van megfelelő mennyiségű és minőségű tápanyag a talajban, az a vízhasznosításra is pozitív hatással van, tehát a magas hőmérsékletű időszakokat elvileg túlélheti az ilyen növény. Most viszont az extrém hőség miatt olyan intenzív a levélen keresztüli párologtatás, hogy ezzel nem tud lépést tartani a gyökéren keresztüli vízfelvétel. Nedvességdeficit alakul ki, a növény elkezd kiszáradni.

Általában hőhullámok idején a napközben kialakult nedvességdeficit este kiegyenlítődik, hiszen sokat csökken a hőmérséklet, csakhogy a jelenlegi időszakban az éjszakai hőmérséklet is olyan magas, hogy nincs ideje a növénynek regenerálódni. És amikor újra és újra jön egy 38–42 fokos csúcshőmérsékletű nap, egy idő után a növény a tűrőképessége végére ér: „megég, kisül, kiszárad” – fogalmaz a professzor.

Gyuricza szerint ilyenkor dől el, hogy megfelelő volt-e talajművelés, mert ennek függvénye, mennyi nedvességet tud a föld megtartani, és túl tudja-e élni a növény a kritikus időszakokat. Ha sokáig évszázados rekordokat dönt a forróság, akkor már a helyes technológia sem segít, a növények el fognak pusztulni. A terméskiesés pedig  komoly nemzetgazdasági kárral  jár: ebben az időszakban a kukoricánál – nagyjából, felkerekítve – heti 100 milliárdos veszteséggel számolhatunk. Kérdésünkre a rektor részletesen is kifejtette, hogyan jött ki ez az összeg.

A hektáronként heti egy tonna veszteség még nagyon optimista jóslat, márpedig közel egymillió hektáron termelünk kukoricát. (Az agrártárca szerint az idén csak 874 ezer hektáron – a szerk.) Most cirka 70 ezer forint a kukorica ára tonnánként, ami a teljes termőterületre nézve 70 milliárd forintot jelent. Csakhogy a forróságnak és a szárazságnak még nincs vége, ezért reálisabban 100 milliárdos kárral lehet számolni hetente ilyen rekordokat döntögető időjárás mellett. És akkor még a  napraforgóról meg a többi, betakarítás előtt álló növényről nem is beszéltünk, amelyek szintén nagy veszélyben vannak.

„Diverzitás terén mi állunk legrosszabbul Európában”

Emlékeztetőül: 2022 nyarán olyan katasztrofális volt a termés, hogy Magyarország behozatalra szorult kukoricából, ami nemzetgazdasági szempontból is súlyos veszteséget, ezermilliárd forintot meghaladó kárt okozott. Gyuricza szerint szerencsére itt még nem tartunk, de attól, hogy a tavalyelőtti mértékű kárra nem kell számítani, néhány fontos tanulságot érdemes lenne levonni a jelenlegi helyzetből is. Az egyik, hogy hiába volt az első félévben nagyon sok csapadékos időszak, ebből a nedvességből a megfelelő művelés révén sokkal többet be lehetett volna tárolni a talajba, számítva arra, hogy kritikus időszakok  jöhetnek. A mostani forró heteket azok a kukoricaállományok fogják átvészelni, ahol figyeltek erre.

Mindazáltal Gyuricza szerint nincs még egy olyan európai ország, ahol ilyen egysíkú lenne a vetésszerkezet a szántóföldi növények esetében. Az ország területének 75–80 százalékán mindössze négy növénykultúrát termelünk:

• kukoricát,
• őszi búzát,
• napraforgót
• és repcét.

Ez összességében mintegy 3 millió hektárt jelent a 4,2 millió hektárnyi szántóföldből. Ez a monokultúrás gondolkodásmód hatalmas veszélyt jelent a magyar mezőgazdaságnak, amit azzal lehetne oldani, ha a vetésszerkezetet lazítjuk, azaz sokszínűbbé, diverzebbé tesszük a kultúránkat. Európában e téren mi állunk a legrosszabbul. Az aszálynak leginkább kitett területeken drasztikusan csökkenteni kellene a kukorica és az egyéb, szárazságot nehezen bíró növénykultúrák vetésterületét, és helyette az aszályt jobban tűrő növényeket, például cirokot vagy kölest kellene bevonni a termesztésbe.

A rektor szerint úgy tűnik, a 2022-es katasztrofális aszály még mindig nem volt elég sokkoló az agrárium szereplői számára, mert továbbra is tűzoltó jelleggel keresnek vészmegoldásokat, nem próbálnak elébe menni a károknak.

Pedig a tavalyelőtti extrém forróság és szárazság bármikor megismétlődhet a jövőben, sőt, ez valószínűleg meg is fog történni – a klímaváltozás miatt akár a 2022-esnél keményebb nyarakra is van esély.

Magyarországon a 7–8 tonnás hektáronkénti termésátlag a kukorica esetében kiemelkedő eredménynek számít. Gyuricza szerint ennél lényegesen nagyobb mennyiséget lehetne betakarítani, ha

• az öntözésfejlesztésre,
• a talajkímélő és nedvességtakarékos talajhasználatra,
• a vetőmag helyes megválasztására
• és a harmonikus tápanyagellátásra

nagyobb figyelmet fordítanának a gazdálkodók. A magyar termőföldben lényegesen nagyobb potenciál lenne, kukoricából akár a hektáronkénti 10 tonna termést is el lehetne érni. Búzából, kukoricából és napraforgóból kedvező években napjainkban is meg tudjuk termelni a hazai igény kétszeresét. Ez azt jelenti, hogy bőségesen juthat exportra, de Gyuricza Csaba szerint nemzetgazdasági szempontból a legjobb az volna, ha ehhez itthon építenénk ki a teljes feldolgozókapacitást, és a feldolgozott termékeket juttatnánk a külső piacra, feldolgozatlanul pedig egyetlen búza- vagy kukoricaszem sem hagyná el az országot.

Ugyanakkor már az is jó lenne, ha a 7–8 tonnás termésbiztonságra lehetne tartósan számítani

– állítja a rektor. Az idei nyáron azonban ismét nem marad más, mint hogy aggódva figyeljük az időjárást, és próbáljuk menteni, ami még menthető.

(Gyuricza Csabával korábban nagyinterjút is készítettünk arról, hogyan vészelhetné át a magyar mezőgazdaság a klímaváltozást.)

Kapcsolódó

Fügét már elvitték levágni, meg Vivient is, a lányát

Irtózatosan nagy a takarmányhiány az Alföldön, márpedig ha nincs mit adni az állatoknak, nem lesz se tej, se hús. Kisújszálláson már csak egy kisüzemi marhatartással foglalkozó gazda maradt; a család kétségbe van esve, sorra vágják le a tejelő állatokat. Ha nem kapnak segítséget, évtizedek munkája megy veszendőbe.