Még röplabdáztak is az embercsempészek az erdőben – így néz ki most a délvidéki határ túloldala

Magyarország déli határszakaszán a határsértések száma 2023 októberétől kezdve drasztikusan visszaesett. Ennek az a fő oka, hogy ettől az időponttól kezdve a műszaki határzár – közismert nevén: a kerítés – védelmét nem csupán a magyar határrendészek és határvadászok látják el, hanem az országhatár déli oldalán a szerb hatóságok is intenzíven bevetették a fegyveres erőiket az illegális migráció felszámolása érdekében.

A szerbiai közvéleményt megelégedéssel töltötte el, hogy a hatóságok végre-valahára határozottan léptek fel az illegális bevándorlás és embercsempészet elleni küzdelemben – aminek az embercsempész bandák közötti, fegyveres leszámolásokkal is járó káros hatásai az ország északi részén élő magyar kisebbséget különösen sújtották. Sokan ugyanakkor attól tartottak, hogy mindez csupán ideig-óráig tartó látszatintézkedés, ugyanis Szerbiában 2023 decemberében előrehozott parlamenti választásokat tartottak, és a szkeptikusok szerint csupán a kampány részét képezte a – zömében migránsokból verbuválódott – embercsempészek megfékezése: a voksolás után majd visszaáll minden a régi kerékvágásba.

Részleges romeltakarítás

A szerb rendőrség és csendőrség összehangolt műveleteiben a migránsok által használt szálláshelyek – jellemzően elhagyatott, romos mezőgazdasági épületek és régi vámépületek – kiürítését követően a helyi köztisztasági vállalat és önkéntesek eltakarították és elszállították a bevándorlók által felhalmozott szemét egy részét.

Horgos település országhatárhoz közel fekvő végén, a Bácska majorság melletti elhagyatott, egykori mezőgazdasági épületekből is kitakarították a hulladékot. Néhány falfirka azonban most is jelzi, hogy marokkóiak is megfordultak arrafelé. Ahol korábbi terepbejárásaink során még migránsok sátoroztak a romos épületek mellett, immár egy keskeny parcellányi napraforgóföld található. A birtok zárt, sorompóval őrzött részlegének biztonsági őre, Homonnai János elmondta: a táborhely október végi felszámolását követően elvétve még szállingóztak ugyan arrafelé migránsok, azonban január óta egyet sem láttak. A közeli, faluszéli utca lakóinak egyike ellenben arról számolt be, hogy bár a romos épületek melletti régi táborhelyeket elkerülik a bevándorlók, de az erdőkben továbbra is mozognak.

Horgos külterületének egy részét a kétezres évek elején épült autópálya kettészelte. Az Alkonyat utca északi végén felépült néhány ház elértéktelenedett, hiszen azok szabályosan csak nehézkesen, földúton keresztül váltak megközelíthetővé. Ezeket az elhagyatott épületeket vették birtokba a migránsok, akik a közlekedési szabályokra fittyet hányva – saját testi épségüket is veszélyeztetve – az autópályán átgyalogolva járkáltak a szálláshelyükre. Ezekből a romossá lelakott házakból azonban senki sem takarította el a tavaly ősszel véget ért migránsinvázió nyomait. A mindent elborító szemétkupacok mellett a többnyire neveket tartalmazó arab nyelvű falfirkák teszik egyértelművé, hogy nemrég még illegális bevándorlók húzták meg magukat ezekben az épületekben.

Mesél az erdő

A Szabadka északi részét övező, mintegy 4500 hektáros erdősáv a magyar országhatárig terjed. Északkeleten a kelebiai, a középső, északi részen a makkhetesi, míg attól nyugatabbra a Tőzegbánya erdősége fekszik. A legtöbb illegális bevándorló a makkhetesi erdőben verte fel a táborhelyét, mivel azonban a három erdőség összefüggő karéjt alkot, máshol is felbukkantak.

A terepet jól ismerő, névtelenséget kérő helyi kísérőm terepjáróval járta be velem a bevándorlók nyomait. Itt a migránsok közül verbuválódott embercsempészek uralták az erdő mélyét. A szerb csendőrség a migránsok bázisainak felszámolásakor drónokat és kvadokat is bevetett. A csendőrök által lerombolt felépítmények maradványai arról árulkodnak, hogy azokat komoly katonai tapasztalatokkal felvértezett emberek építhették. Az egyenletesre döngölt talaj képezte a farönkökkel övezett, téglalap alapú, meglehetősen nagyméretű, mintegy 15×5 méteres sátrak alapját. A felépítmények négy szélén álló fákra rögzített sátorponyvákat a szerb csendőrök levágták, viszont a kötelek egy része a fákon maradt.

Négy ilyen, egykori táborhelyet is bejártunk, azonban kísérőm elmondta, hogy jóval többet is meg tudna mutatni. Több, időközben betemetett kutat is útba ejtettünk. A könnyen ásható, homokos talajból már öt méter mélyről iható vizet lehet nyerni. Kísérőm szerint a homokos talajba fegyvereket és holttesteket is eláshattak. Meggyőződése szerint az embercsempészbandák egymás közti leszámolásainak jóval többen eshettek áldozatul, mint ahány eset a hatóságok tudomására jutott. Mindezt a helyi lakosság többsége is így gondolja. A felszámolásuk előtt ezekben a táborokban aggregátorokkal áramot is termeltek, és, mint kísérőm elmondta:

a táborlakókat segítő taxisok olykor még élő birkákat is hoztak az ellátmány biztosítására.

A földutakat gyakran kivágott fákkal torlaszolták el. A szerb hatóságoktól a tavaly őszi razziákig olyannyira nem tartottak, hogy kísérőm arról is mutatott nekem fényképet, amint az egyik tisztáson embercsempészek gondtalanul röplabdáztak. A két fa között kifeszített röplabdaháló levágott kötélmaradványait még most is láttuk. Ezekben az erdőkben ugyanis az embercsempészek tanyáztak állandó jelleggel, az országhatárt átlépő migránsokat csak addig állomásoztatták itt, amíg nem álltak össze a határátkelésre a megfelelő számú, olykor százfős csoportok. A nagy kiterjedésű erdőségekben becslések szerint mintegy 3500-an is meghúzódhattak.

Szemét bőven maradt ezeken a táborhelyeken is. Kisérőm felhívta a figyelmemet arra, hogy a régi, kifakult energiaitalos dobozok mellett frissek is találhatók. Energiaitalokkal egyébiránt akkor pörgetik fel magukat a migránsok, mielőtt megkísérlik a kerítésen keresztüli bejutást Magyarországra. Emellett rábukkantunk friss tűzrakások nyomaira is. Mindez arról tanúskodik, hogy ugyan messze nem akkora intenzitással, mint 2023 októberét megelőzően, de továbbra is érkeznek irreguláris bevándorlók az itteni erdőkbe.

A magyar rendőrség illegális migrációról vezetett nyilvános adatbázisa alapján is erre lehet következtetni. Kísérőm arról is beszámolt, hogy mostanában az északnyugati erdősávban, Tőzegbányánál nagyobb a mozgás. Ott is körülnéztünk, és valóban még több friss szemétre és tűzrakás nyomaira bukkantunk. Korábban taxik szállították a migránsokat és az ellátmányt, most azonban – tartva a szerb hatóságoktól – jelöletlen járművekkel oldják meg a logisztikai feladatokat. Magyarországtól eltérően Szerbiában a taxiknak ugyanolyan a rendszámtáblája, mint a többi autónak, így nagy valószínűséggel migránsszállításkor egyszerűen leszerelik a taxi jelzést a jármű tetejéről.

Baljós jelek

Mivel a migránsok visszaszivárgása már megkezdődött, a szerb csendőrség pedig többé nincs jelen a terepen, a helybéli lakosság részéről széleskörűen osztott véleményhez hasonlóan kísérőm is attól tart, hogy néhány éven, esetleg hónapon belül ugyanúgy tábort verhetnek a Szabadkát övező erdőkben az embercsempészbandák, mint a bázisaik tavaly októberi felszámolását megelőző időkben. Hiszen a migránskibocsátó országokból továbbra is áramlanak a nyugat-balkáni útvonalon keresztül az illegális bevándorlók, így ezt a korábban már bevált, Európai Unióba vezető elágazást bizonyára újra használatba fogják venni.

∗

A cikk szerzője Dobó Géza, a Migrációkutató Intézet munkatársa.