Sanyi kakas halála is kampánytéma Békéscsabán

Sanyiért gyúltak mécsesek a kampányfinisben a békéscsabai Munkácsy téren.

Sanyi egy kakas, illetve kakas volt. Négy éve szökött meg a sarki piacról, kofakézből, pörköltsors elől inalt egyenesen a parkba, s befészkelte magát a város bronz mártíremlékműve melletti fa lombkoronájába.

Hamar celeb lett, a környék kendermagos kedvence, a szabadság jelképe, szaladgált föl és alá, eszébe jutott, kukorékolt, ifjak, öregek, nők s férfiak hordták neki a kukoricadarát, válogathatott mindenféle magban, a kiskirály sem él jobban.

A Csaba Tévé kamerája április elsején látta őt utoljára élve, a felvételen sárgálló pitypangmezőn tollas csüddel lépdelő öregurat láthatunk, kinek, noha hangja megkopott, taraja petyhüdt, de azért peckesen tartja magát.

Egy hónappal később viszont már arról számolt be a beol.hu, hogy: Sanyi kakast részeg csövesek úgy megrugdosták Csabán, hogy veszélyben az élete – a sztárkakast gyógyítani vitték.

Másnap pedig már a lakonikus hírt közölte a portál: Meghalt Sanyi.

Sanyi tisztelői órákon belül emlékhelyet hordtak össze csokrokkal, keretezett fotóval, plüsskakassal, fakakasos fejfával, túlvilágra szánt elemózsiával, evilági mécsesekkel.

Aztán lett gyertyagyújtás egy helyi polgár, Kocziha Attila javaslatára.

Rákerestünk, ki ez a Kocziha Attila, s azzal szembesültünk, hogy egyéni önkormányzati képviselőjelöltnek indul a körzetben.

Érteni véltük a helyzetet. Pedig valójában fogalmunk sem volt az igazságról.

*

A polgármesteri posztért négyen indulnak Békéscsabán, úgy tervezzük, mindannyiójukat megszólaltatjuk, s nem csupán politikáról, hanem Sanyiról is kérdezzük őket.

Az urak betűrendben:

• Bodóczi István a Patrióta Békéscsaba Egyesület jelöltje,
• Gyebnár Dávid a Mi Hazánktól,
• Pap János a DK–MSZP–Párbeszéd-Zöldek–Nép Pártján kandidánsa; ő már irányította a települést, jóideig, közvetlenül a rendszerváltás után,
• és Szarvas Péter a Hajrá Békéscsaba egyesülettől; ő a jelenlegi polgármester, 2014 óta vezeti a várost.

Békéscsaba tizenkét egyéni választókerületre oszlik, ezek mindegyikében öt-öt képviselőjelölt indul: a sorolt négy úr mindegyike mögött áll csapat, plusz a polgármesterjelöltet nem állító Fidesz-KDNP is komplett egyéni sorral nevezett be.

Adja magát a kérdés: a Fidesz miért nem állít saját polgármesterjelöltet?

A rövid válasz: mert Szarvas Péter legyőzhetetlennek tűnik, és a kormánypárt bolond lenne kiütéses vereséggel blamálni magát.

A bővebb választ kezdjük azzal, hogy Békéscsabát a rendszerváltás óta mindössze három polgármester vezette:

• kezdte a már említett Pap János, aki 1990-től 2006-ig töltötte be a posztot,
• 2006 és 2014 között a fideszes Vantara Gyula volt a polgármester.
• Vantara 2014-ben az országgyűlési képviselőséget választotta, helyette a nagy Fidesz Hanó Miklóst indította, a helyi Fidesz-szervezet viszont a megyei volt Volán-vezért, Szarvas Pétert erőltette. Az összefeszülésnek az lett a vége, hogy a szarvasisták kiléptek a pártból, megalapították a Hajrá Békéscsaba Lokálpatrióta Egyesületet, mely polgármesternek Szarvas Pétert jelölte, aki aztán leverte a fideszes Hanót és az aktuális balos jelöltet (42 százalék, 35 százalék, 20 százalék). Öt év alatt, 2019-re lenyugodtak a pártos kedélyek: a Fidesz elkönyvelte a presztízsveszteséget, és szépen besorolt a továbbra is egyesületes Szarvas mögé; az eredmény: Szarvas tarolt, a szavazatok 79 százalékát szerezte meg; ami részben annak volt köszönhető, hogy közben hasadt az ellenzék, indított egy polgármesterjelöltet a DK-Jobbik-Párbeszéd trió, egy másikat az MSZP-LMP páros, előbbi 10, utóbbi 9 százalékot ért el, negyedik a mihazánkos aspiráns lett 2,6 százalékkal.

Szóval ezek után nem meglepő, hogy a Fidesz és Szarvas újfent együttműködik.

A városban amúgy „lila Fideszként” emlegetik Szarvas csapatát – a kolorizálás indoka az, hogy a Hajrá Békéscsaba Lokálpatrióta Egyesület logója épp úgy viola, mint a patinás múltú, ám jelenleg NBIII-as (bár a feljutásért épp az önkormányzati választás napján egy szó szerint véres osztályozó visszavágóján vitézkedő) Békéscsaba 1912 Előre címere.

*

Hallgassuk meg a polgármesterjelölteket, kezdjük a balossal.

Az öt évvel ezelőtti szakadást összefércelve a DK–MSZP–Párbeszéd-Zöldek–Nép Pártján kvartett reaktiválta a négy cikluson keresztül polgármester, ám tizenéve a politikai frontvonalból háttérbe szoruló liberális Pap Jánost, akivel most a DK-irodában válthatunk szót.

Sanyi a top téma. Azt kérdezzük Paptól tréfálkozva, mit szól a felvetéshez, hogy kéne egy emlékmű, egy bronz Sanyi kakas a Munkácsy térre.

Tök komolyan válaszol:

Ha erre mutatkozik közakarat, a magam részéről támogatom az ötletet. Olyannyira, hogy felajánlottam, nyitok bankszámlát és szerzek perselyt a közadakozáshoz.

És tesz is pár bankót abba a perselybe? „Tehetek.” Mennyit tesz? „Mondjuk… kétezer forintot.” Ne már. „Jó, legyen ötezer.”

És ha polgármester lesz? Mármint nem a kakasból, hanem önből, akkor a város mennyivel száll be a projektbe? „Ha polgármester leszek, javasolni fogom a testületnek, hogy jelentősebb összeggel járuljunk hozzá a nemes célhoz.”

Tényleg nemesnek ítéli a célt? „Sajátos, vicces, egyúttal megható identitásmű lehetne, ugyanis Sanyi a megtestesült szuverenitás.”

Milyen bronz Sanyit képzel? Cicerélni kész ifjú csibészeset? Vagy öregkori elgondolkodót?

Pap úr eredetileg mérnök, a praktikum és a polgármesteri rutin szól belőle, amikor azt feleli:

Egyetlen dologra kell figyelni, mégpedig arra, hogy a bronz Sanyi nem állhat. Ülnie kell.

Hogy miért, elmagyarázza.

Van már köztéri állatszobra Békéscsabának, mégpedig a Körös-csatorna partján felállított Kacsa család című alkotás, mely egy kacsa mamát és négy kiskacsáját ábrázolja libasorban. A művet 2018 októberében adták át, novemberben ismeretlen tettes kitörte és elvitte a réce egyik lábát. Miután a művész pótolta a végtagot, decemberben egy arra andalgó pár férfi tagja simán lerúgta a mamát a posztamensről, és alkalmi műgyűjtőként (színesfémrajongóként?) magához vette a fekvő tojót. Tette mindezt a térfigyelő kamerák kereszttüzében, másnap be is csengettek hozzá a rendőrök, az ürgét a házban, a madarat az udvaron lelték fel, előbbit az igazságszolgáltatásnak, utóbbit a polgármesternek adták át.

Röviddel ezután a fiókákat is begyűjtötte a városháza, és – mindjárt elmeséljük, épp milyen állásban dolgozó – Pap János javaslatára a komplett alkotást átdolgozták.

Pap ideája az volt, hogy a testek ne vékony lábacskákon szervüljenek a talapzathoz, „mert azt a hülye gyerekek simán letörik”, hanem inkább üljenek, esetleg ússzanak a korpuszok, „hiszen ha nagy a felület, lehetetlen még lefűrészelni is”.

Így is lett, s nyárra már úszott is a fűben a mázsás szoborcsoport. (Ami most egy hídfelújítás miatt épp ismét nem látható.)

De lapozzuk inkább Pap János élettörténetét, az még a kacsa családénál is kalandosabb, tanulságosabb.

Pap úr hatvanöt éves, egy békési kisvárosban, Csorváson nőtt fel, édesapja körorvos, édesanyja tanítónő volt. Orosházán érettségizett, építészdiplomát Budapesten szerzett, néhány évet a fővárosi tanács városrendezési főosztályán húzott le ügyintézőként, ’86-ban visszaköltözött Csabára, a megyei beruházási vállalatnál lett tervező. „Rendelő, iskola, óvoda, tűzoltólaktanya, ilyesmi. Plusz magánpraxis.”

MSZMP-tag nem volt, de érdekelte a közélet, a rendszerváltásnál harmadmagával megalakította az SZDSZ békéscsabai csoportját. Kevésen múlt, hogy nem az MDF-be lépett be „Hívtak ők is, mert szép nagy bajuszom volt, ráadásul jártam templomba, az összes gyerekemet megkereszteltettem, sőt, elsőáldoztak is.” Az döntött, hogy „a fórumosok túltolták a magyarkodást, pedig bennem is élt, ma is él a nemzeti érzelem, én is úgy szurkoltam a csabai, most ötvenéves Ónodi Henriettának a ’92-es olimpia alatt a tévé előtt, majd kiugrott a szívem, de olyan helyre sose kívánkoztam, ahol több a külsőség, mint a tartalom”.

Szabad demokrata ügyvivővé választották, az első szabad önkormányzatin Békéscsabán övék lett a legnagyobb frakció, és mint a párt listavezetőjét polgármesterré emelte a testület. Harminckét éves volt ekkor. „A taxisblokád első napján léptem hivatalba, elég mély víz, de kiúsztunk belőle. Mindenkivel egyeztettem, itt nem volt pánik, nem volt kenyérhiány, a blokádosok ellenkezés nélkül átengedték nemcsak a mentőt, hanem a távolsági buszokat is, így pénteken az összes kollégista hazaért a szülői házba, nem kellett aggódjanak az anyák.”

A testületet is simogatta.

Csináltam egy kvázikoalíciót az SZDSZ-esekből, a fideszesekből és az MDF-esekből. Remekül dolgoztunk együtt, nem volt se anyázás, se parasztozás, se zsidózás.

Mondjuk felzárkózás sem. Békés s benne Csaba a rendszerváltás vesztese, lélekszáma folyamatosan csökken – 1990-ben 412 ezren, 2010-ben 361 ezren, a legutóbbi népszámláláskor, 2022-ben mindössze 315 ezren lakták a megyét.

Állami pénz alig érkezett, a földutak aszfaltozása akkor haladt, ha a lakosok beszálltak a finanszírozásba. Erre még a sztráda se jár, Pest 230 kilométer és még mindig két és fél óra.

Papnak van magyarázata: „Amikor a fejlesztési forrás elosztásáról volt szó, az összes kormány úgy csinálta, hogy kiterítették a tárgyalóasztalra az ország térképét, az aktuális miniszterelnök hanyagul maga elé helyezte a kávéscsészéjét, sorra rábökött a kedvezményezett területekre.

Csak közben nem vette észre, hogy a kávéscsésze kitakarja Békés megyét.

Ami nem csoda, hiszen mifelénk nem volt balhé, nem kerültek utcára tízezrével munkások, mint az ipari városokban, éhínség sem tombolt, mert jó a föld, a dolgos békésiek háztájiban megtermelik, amit megesznek, még a pedagógus is tartott öt-hat disznót, fölnevelte, leadta, abból lett Zsigulija, ha csak használt is. Dübörgött a konzervipar, az orosz mindent megvett, a csabai gyárban külön soron készült a sopszka leningrádi, moszkvai és volgográdi ízlés szerint. Vadregényes idők!

Tán ’95-ben eltűnt egy komplett vonatszerelvény. Záhonyban átemelték széles nyomtávra, davaj, onnantól semmi hír. Nem csupán az áru tűnt el, hanem a vagonok, a mozdony, még a masiniszta is. Mintha sose léteztek volna.

És a ’98-as rubelválság se volt semmi, az orosz hirtelenjében nem tudott fizetni, Orbán miniszterelnökünk meg zsigerből jól beintett a ruszkiknak, hogy felőlünk éhen is dögölhetnek. Aztán mi döglöttünk éhen, mert a francia meg az olasz meg a spanyol cégek azonnal átvették a piacot, ma is az övék, szállították az élelmiszert, a kormányaik kifizették őket, cserébe gázt meg olajat kaptak Moszkvától. Országok között pénz nem mozgott, mindenki jól járt, kivéve mi. A csabai konzervgyár is csak úgy maradt életben, hogy megvette egy francia multi, de addigra sok gazda csődbe jutott, padlót fogott a régió.”

Kérdezzük: mit tudott felmutatni tizenhat év polgármesterkedés alatt?

„Hagyományok sorát teremtettük. A csabai kolbászfesztivál 1997-ben indult, a megyei könyvtár igazgatója találta ki, a kisgazdák fogták a fejüket, ez hogy nem nekik jutott eszükbe.

Az elsőre hívtuk Demszkyt, gondoltam, ha már mi etetjük a fővárosiakat, igazán megtisztelhetne bennünket a főpolgármester, de visszaüzente, hogy jobb szereti a könnyebb, salátás kajákat.

Jó, hívtam Kunczét, ő jött volna, de rendőr lovasnapon volt jelenése, belügyminiszterként nem mondhatta le. Eszembe jutott Viktor, ő bezzeg első szóra igent mondott, úgy gyúrta a darálthúst, öröm volt nézni, közben annyi csabaival koccintott, két oldalról kellett kísérni a szállásra. Igaza volt. Ő már akkor tudta, hogy ilyeneken is múlik, ki nyer választást. Meg hát baromira élvezte. Éveken át visszajárt. Egyszer Kokót is hozta magával, szó szerint kolbászból csináltunk kerítést, egymás mellett töltöttek, két versenyzőalkat, folyamatosan méregették, kié a hosszabb.”

Hagyomány lett a Békéscsaba-Arad szupermaratonból is. „Panaszkodtak az emberek, hogy szívatják őket a román határőrök, hatni kéne az agyukra, lazítani őket, elkoptatni a határt. Mire kolozsvári színészekkel kitaláltuk, hogy koptassuk minél több lábbal azt a nyamvadt határt, legyen egy maraton oda, másnap meg vissza, lett is, a határőrök nem győzték lengeti a karjukat, hogy gyerünk, gyerünk. Sajnos a Coviddal megszakadt a hagyomány, azóta sem élesztette föl senki. De majd én. Ha nyerek.”

Pap János arra is büszke, hogy életet lehelt a belvárosba. „Még a rendszerváltás előtt a tanács kisajátított sok belvárosi öreg házat, hogy modern kultúrt húz fel rá, de félúton bedőlt az aktuális ötéves terv, elnapolták az építkezést, szociális alapon költöztettek be családokat. Mi viszont építettünk új önkormányzati lakásokat, a területet pedig eladtuk helyi befektetőknek, akik plázát, modern otthonokat húztak fel. Aztán idecsábítottunk egy bankműveleti központot, ma is százaknak ad munkát, nyitottunk ipari parkot, alapítottam natúrparkot, a város középiskolásainak évről évre megszerveztük a Garabonciás Napokat.”

Pap úr azt hitte, a város éléről megy nyugdíjba.

De aztán pont a 2006-os önkormányzati választás előtt betett az őszödi beszéd, a botrány engem is elsodort, sodorta a képviselőtestületet is, tán kettő kivételével az összesben körzetben fideszes nyert.

Megdöbbentette a bukás. „Negyvennyolc éves voltam, abszolút bé-terv nélkül. Állás után néztem, de a városban mindenütt elutasítottak. Egyfelől féltek az új polgármester bosszújától, senki nem akar havonta adóellenőröket fogadni a vállalkozásában, másfelől valóban kiestem a szakmából, kellett volna fél év visszarázódni. Harmadrészt, míg a Fidesz mindig, minden káderéről gondoskodik, a mi oldalunkon erre sose figyeltek. Az SZDSZ-ből azt hallottam vissza, hogy piacgazdaságban mindenki intézze szépen maga a dolgait. Egyedül Magyar Bálint hozott össze egy beruházóval, de magából a beruházásból nem lett semmi. Pedig dolgozni akartam, és nem sok százezerért beülni a fenekemet mereszteni felügyelő bizottságokba.”

Külsőre is változott Pap János, eleresztette a biznisz outfitet: „Leborotváltam a bajszomat, és felnyírt frizura helyett copfot növesztettem.”

A városi politikától nem vált meg rögtön, mert egyéniben listán bekerült Békéscsaba közgyűlésébe. „Pokoljárás. Ha felszólaltam, a legegyszerűbb fideszes válaszolt, szegénynek az érettségi is többszöri nekifutásra sikerült.”

Azt mondja, bármit javasolt, zsigerből leszavazták.

Egyszer jeleztem, az áll az előterjesztésben, hogy a következő ülésünk május harmadikán, pénteken lesz, csak hát május harmadika csütörtökre esik, át kéne írni a tervezetet május három csütörtökre vagy május négy péntekre. Akkor is leszavaztak. Csak hogy alázzanak.

Munkahelyhez 2007-ben jutott, a megyei vízműnél lett beruházási osztályvezető-helyettes, de hamar elbocsátották. „Az a fideszes Domokos László nyúlt utánam, akit 1990-ben alpolgármesternek kértem fel Békéscsabán, és aki gyorsan kinőtte a várost, 2008-ra már a megyei közgyűlés elnöke volt. Mesélték, amikor 2016-ban újra megyeelnök lett, zárt körben kijelentette, még egyszer nem követik el azt a hibát, hogy nem rúgják ki mindenhonnét a politikai ellenfeleiket.”

Pap eztán Szegeden kapott állást, költözött, a MÁV vagyonkezelő területi központját vezette. „Nem éppen vezérigazgatói poszt, hét-nyolc emberem volt, raktárakat, ki- és berakodókat adtunk bérbe. Elvoltam, mígnem 2012-ben a nyakunkra küldtek egy ellenőrzést az Állami Számvevőszéktől, aminek akkoriban, na, ki volt az elnöke? Hát Domokos László. Az egyik hónapban még dicséretet és prémiumot kaptam, a következőben kirúgtak.”

Visszacuccolt Békéscsabára, a városházán, pontosabban városgazdálkodási kft-nél lett műszaki szakértő. „Vagyis lényegében fizikai munkás. Karbantartó. Ellenőriztem, javítottam köztéri padokat, iskolai, óvodai játékokat, leolvastam gáz- meg vízórát. És én állítottam fel az új jelzőtáblákat, magam kevertem hozzá a betont. Az mondjuk kissé abszurd volt, amikor a főnököm utasított, hogy ne sajnáljam a cementet, az előírtnál tegyek egy lapáttal többet belőle a matériába, mire mondtam, attól nem lesz ám erősebb a beton, mondta, hogy de, mondtam, hogy én a műegyetemen azt tanultam, hogy a sok cement épp úgy rontja a minőséget, mint a kevés, azt felelte, ne okoskodjam, ő úgy tanulta az apjától, amikor kerítést alapoztak odahaza, hogy gazdagon a cementet. Mondtam, ja, ha az édesapja a tudás forrása, akkor hadd fogyjon a cement.”

Mi volt a legkedvesebb munkája ebben az időszakban? „A padok! Hogy stabilak legyenek, betontuskókat gyártottam alájuk. Télen, bent az öltözőben, talicskában kevertem az anyagot, egyesével formába öntöttem a kubusokat, ott sorakoztak a fal mellett, tavasszal kivittük, beástuk őket, és szépen rájuk csavaroztuk a padot. Festettem is, az egyik játszótérnél szólt a főnököm, hogy legyen minden egységes barna. Én, hatáskörömet túllépve, vettem piros festéket, sárgát… és nem kéket, mert az már román lenne, hanem zöldet. Gyönyörű háromszínre mázoltam a hintákat, a helyi képviselő oda volt meg vissza, mire a főnököm kiadta, hogy oké, akkor mostantól az egész városban ez az irány.”

Nem akarjuk fumigálni a nosztalgiázó Pap Jánost, de csak kibökjük: nincs baj a kétkezi munkával, sőt, de ahol az ember tizenhat éven át polgármesterkedett, nem kínos padot zománcozni hatvanévesen, melósruhában, csemetéiket levegőztető kismamák tekintetétől kísérten? „Lehet, hogy az, de nekem hónapról hónapra fizetéshez kellett jutnom mindaddig, míg a legkisebb gyerekem is elvégzi az egyetemet. Ha padfestéssel, hát padfestéssel. A város fideszes vezetői nyilván úgy érezték, hogy ezzel is megaláznak. Ő dolguk. Én magamban úgy fogtam fel, hogy politikai fogoly, politikai elítélt vagyok, és annak örültem, mennyivel szabadabb, boldogabb az életem, mint azoké, akik az ötvenes években Recsken törték a követ.”

Hét évet húzott le békéscsabai karbantartóként, míg tavaly nyugdíjba ment.

A bronz kacsa mamát is az ő „műszaki szakértősége” idején rúgták föl, lopták el. „Rongálnak mindent, a kerékpáros pihenőnél a pumpáról levágták a tömlőt, kitépték a dugattyú acélrúdját, a hídról meglovasították a virágládákat, pedig oly’ nehezek voltak, utánfutó kellett hozzájuk. Én szépen vittem új tömlőt, új rudat, gyártattunk új virágládákat, biztonsági csavarral, azóta is kitartanak a helyükön.”

Pap János kap kritikát bőven a mostani polgármesterjelölt riválisaitól, de a tisztességét előttünk senki se kérdőjelezi meg. „Kétségtelen, hogy nincs vagyonom, autóm sincs, és nem azért, amivel próbálnak karaktergyilkolni, hogy piásan vezettem, és elvették a jogsimat, mert a feleségem Daciájában azért néha volán mögé ülök, amúgy általában biciklivel járok. Sorházi lakásban lakom, magam terveztem, jórészt a saját kezemmel építettem. Ami pénzt kerestem, a gyerekeimbe fektettem, lakást egyiknek se tudtam venni, kocsit se, csak kerékpárt, viszont mind diplomás, az egyik jogász, a másik orvos, a harmadik építész, a negyedik közgazdász, és mind Magyarországon él. Kenőpénzt sose fogadtam el, meg se kínáltak, vagy ha igen, nem vettem észre, de alighanem olyan volt a hírem, nem próbálkoztak, s ha próbálkoztak volna, azt felelem a költővel: miért ne legyek tisztességes, kiterítenek úgyis.”

Nem értjük, kérjük, segítsen, az elvbarátai miért őt találták a legalkalmasabbnak a polgármesterjelöltségre, ha már 2006 óta le se bagózták.

„Erről őket kell kérdezni.”

Netán azért, mert egyikük sem akar esélytelenül rohanni a kartácstűzbe, inkább küldik az öreget, neki már úgyis mindegy? „Azt azért nem jelenteném ki, hogy esélytelen vagyok.”

Komolyan hiszi, hogy van sansz a legutóbb nyolcvan százalékkal diadalmaskodó Szarvas ellen? „Mindig van sansz. Ha ülünk, és csak a szánk jár, akkor még az unokáink is a NER-ben nőnek fel. Bár eszembe jut, hogy 2014-ben rábeszéltek, Csorváson induljak a polgármesterségért, azt mondták, simán nyerek, mégis kikaptam, na, azóta óvatosan reménykedem. De ha polgármesterként nem is, képviselőként bejutok a testületbe.”

Na, azt aztán meg miért vállalta? Miért vágyik vissza a megalázói közé? Mihez kezdene a közgyűlésben? Újfent tűrné, hogy a leghülyébb fideszes válaszolgasson a kérdéseire, s még a dátumos módosítóit is leszavazzák? „A megye kisebb településeit már csak a csoda mentheti meg az elnéptelenedéstől, az ilyen helyeken az nyeri a polgármesterválasztást, aki szerez pénzt hullahűtőre a ravatalozóban. Békéscsaba viszont tartja magát, barátságos, tágas, természetközeli város, minden van, ami kell a kellemes élethez, mégis menekülnek a fiatalok. Programot szeretnék alkotni a most felnövő nemzedékek megtartására.”

Hogyan kötné ide őket? „Vannak ötleteim. Például építhetne garzonházakat a város, a lakásokat pedig öt évre akár ingyen kaphatnák a letelepedők.”

Munkájuk honnan lesz? „Igen, igen, abban az ügyben is kell tenni komoly lépéseket. A helyi vállalkozásokat és az egyedi agrárgazdaságokat kell támogatni. Remélem, a kormány nem akaszt akkugyárat a nyakunkba, azzal még azt is elveszítenénk, amink van.”

*

Akkugyárat a Mi Hazánk polgármesterjelöltje, Gyebnár Dávid sem akar.

Pap János azt mondja rá: „Ezt az ifjút nem ismerem, de politikailag nem sok jövőt jósolok neki, mert mifelénk nem szereti a nép a szélsőséget.”

Gyebnár Dávidnak is van véleménye Pap Jánosról: „Ő a balliberális oldal mély válságának tünete. Elképesztő, hogy ennél jobbat nem találtak polgármesternek.”

Sanyi halálát Gyebnár Dávid széles kontextusba helyezi.

Sanyi kakas a városunk ereklyéje, a covidos bezártság alatt a szabadság szimbóluma lett. Tragikus, hogy a társadalmi normákat figyelmen kívül hagyó mélyigénytelen antiszociális elemek, drogos, úgymond, fiatalok és munkakerülő hajléktalanok halálra rugdosták. A hajléktalanok számára visszaintegrációs központot kell létrehozni, ahol leszoktatnánk őket a tudatmódosító szerekről, és megtanítanánk őket dolgozni.

Gyebnár Dávid harmincéves. Édesanyja szociális otthonban ápoló, édesapja gyári munkás. „A rendszerváltás vesztesei vagyunk, családilag megtapasztaltuk, milyen az, amikor nem te veszel egy forintért gyárat, hanem eladják a fejed felől a gyárat egy forintért.”

Békéscsabai, a helyi közgázban érettségizett, aztán gyakornoknak a városi nyomdába került. „Francia multi, kutyába se veszi a magyart, rosszat szólsz, repülsz. A minimum, hogy hozd a normát, ha túlteljesíted, nincs dicséret, viszont másnaptól már az a norma. Engem egy év után rúgtak ki azzal, hogy a munkámmal nincs gond, de kevesebb ember is elég.”

Nem rázta meg az elbocsátás, mert épp felvették a Szegedi Egyetemre, politológiára. Jóideje készült erre a pályára. „Politikai ébredésemet nyolcadikos koromra teszem. Amit lehet, elolvastam a tizenkilencedik és huszadik századi eszmékről, és leginkább az erős hazaszeretet, valamint Nagy-Magyarország eszméje dobogtatta meg a szívemet.”

Nacionalistának vallja magát. Kérdezzük, nála mi a különbség a nacionalista és a patrióta között. „A patrióta csupán egy földrajzi helyhez kötődik, számára az állampolgárság a fontos. A nacionalista viszont a vérséghez, a határon átívelő nemzeti összetartozáshoz kötődik. Megjegyzem, a nacionalista nem összekeverendő a sovinisztával, aki gyűlöl más nemzeteket. Soviniszta például a románok jelentős része, ők a magyarokat gyűlölik, a román belpolitika állandóan kijátssza a magyar kártyát. Hogy hová vezet a sovinizmus, azt láthatjuk az orosz-ukrán testvérháborúban.”

Mit gondol a háborúról? „Őrültség, korunkban semmire nem megoldás, Európa a huszadik században kétszer is belerokkant a háborúiba.”

2014-ben szavazhatott volna először.

De nem igazán hittem egyetlen indulónak sem. Aztán láttuk, hogy a Jobbik elárulta az eredeti eszméit, és ezzel engem is elárult. Úgy éreztem, cselekednem kell, nem várhatok egy következő pártra, nem kockáztathatom, hogy az is átver. A baráti társaságommal pártalapítást terveztük, de mire oda került a sor, csak én maradtam.

Kérdezzük: hogy nézett ki az a baráti társaság? „Nemzeti érzelmű fiatalok.” Tarra borotvált fej és bomberdzseki? „A bomber stimmel.Volt, akinek tar feje volt, volt, akinek hosszú haja. Nekem rövid volt a hajam, de borotvát nem használtam.”

Miket olvastak? „Amit a nemzeti érzelmű fiatalok olvasnak.” A Mein Kampfról mit gondol? „Egyetemistaként olvastam. A mezőgazdaságról szóló rész kifejezetten tetszett.”

Szóval ez egy szkínhed brigád volt? „Vegyes társaság. Az egyszerű hazafitól a nagyon radikálisig. Ami közös volt bennünk, hogy utáltuk az egész rendszert fideszestül, MSZP-stől, DK-stól. Tizenévesen viszonylag szűk egy átlagos ember látótere, az egyszerű válaszokban hittünk. De aztán szélesedett a látóköröm. Azt mindenkinek be kell látnia, hogy a huszadik századi eszmék nem működnek a huszonegyedik században.”

A Mi Hazánk ideológiáját hogyan foglalná össze? „Nacionalista. Támogatja a mezőgazdaságot, a földhöz jutást, a magyar feldolgozóipart. Nemzetgazdaságban gondolkodik erős állami beavatkozással. Tenni akar, hogy a tőkeerős vállalkozások ne falják fel a kicsiket. Szembehelyezkedik a fenntarthatatlan globalizmussal. Nem ül fel a klímahiszti vonatára, miközben elismeri, hogy változik az éghajlat – hát még az én gyerekkoromban is térdig érő havak voltak, most meg semmi –, de tisztában vagyunk vele, hogy ha van is emberi hatás a folyamatban, azt nem a kisember okozza, hanem a dúsgazdag vadkapitalisták és óriásvállalatok.”

Gyebnár Dávid 2018-ban ott volt a Mi Hazánk ásotthalomi, szalonnasütéses zászlóbontásán, és az első pillanattól biztos benne, hogy ez a párt már nem csapja be, nem árulja el sem őt, sem az eszmét. „Erre számomra Toroczkai László személye a garancia.”

Kezdettől standolt, aláírást gyűjtött a pártnak, 2019-ben képviselő- és polgármesterjelölt, előbbiben 4,8, utóbbiban 2,6 százalékig jut. „Még ez is csoda, hiszen mindösszesen hetvenezer forintból kampányoltunk.”

Választóköri elnök lett, a 2022-es országgyűlésin pártja egyéni képviselőjelöltjeként már 6,7 százalékot szerzett. „Képeztem magam, otthon, tükör előtt csiszoltam a szónoki képességemet, volt min javítani, mert eléggé hadartam.”

Most ismét polgármester- és képviselőjelölt. Nem kábítja magát azzal, hogy nyerhet, abban viszont bízik, hogy kompenzációs listán összejön egy-két mandátum, s a Mi Hazánk listavezetőjeként beülhet a közgyűlésbe. „Jelen körülmények között óriási győzelem lenne!”

S mi minősülne kudarcnak? „Ha az öt évvel ezelőttinél gyöngébben szerepelnénk.”

Mekkora és kikből áll a Mi Hazánk csabai csapata? „Tíz aktív tag, főleg a szakmunkás rétegből, de van köztünk közalkalmazott is. Nem a klasszikus radikális arcok, őket a Jobbik árulása teljes apátiába taszította.”

Helyi célja nem csekély: megmenteni Békéscsabát.

„A harminc osztálytársamból ma négy él itt, a többi nem látja, minek jöjjön haza. Ezen kell változtatni.”

Neki se egyszerű az élete, nem veti fel a pénz, a pártmunka mellett csupán, ahogy ő fogalmaz, „hobbiújságírásra” jut ideje, a mihazánkos Magyar Jelen portálon publikál, „főleg aktuálpolitikai témákban, szeretem ekézni a Momentumot, muszáj leütni a magaslabdákat, olykor történelmi témában is írok, egyébként foglalkozásomat tekintve fotós vagyok egyéni vállalkozóként”.

Gyűrűjén felfelé mutató nyíl a jel, nyakláncán kacsacsőr.

A nyíl Tyr rúnája, azok viselik, akiknek meggyőződésük, hogy az igazságot képviselik a csatában. A másik Kenaz rúnája, a tudás, a tanulás és a kreativitás szimbóluma.

Pap Jánosról már elmondta, mit gondol, a többi ellenfeléről is kérdezzük: „Szarvas Péter alatt küllemre ugyan fejlődött Békéscsaba, de munkahelyeket ő sem tudott szerezni, ráadásul az általa segített nagy cégek nem magyarokat vesznek fel, hanem gazdasági migránsokat, a konzervgyár tele kirgizzel, erről videót is készítettünk a párt munkaügyi kabinetjének vezetőjével, az elektronikai üzemben meg csupa filipino dolgozik. Az se korrekt, hogy Szarvas függetlennek álcázza magát, miközben lényegében fideszes, a testületben az emberei minden lényegi kérdésben együtt szavaznak a fideszesekkel. Ráadásul jött még egy úgymond civil szervezet, polgármesterjelöltjük Bodóczi István, ő is „igazi civil”, miközben az egyesülete alakulásánál is megjelent a Fidesz országgyűlési képviselője. Arról nem is beszélve, hogy Kiss László, aki a Patrióta Békéscsaba Egyesület weboldalán ügyvezető alelnökként van feltüntetve, korábban Simonka György kvázi jobbkeze volt, ha ez a név mond valamit. Bodócziéknak annyi a pénzük, azt sem tudják, mihez kezdjenek vele. Kíváncsi lennék, hány millióból kampányolnak. Egy időben még a pizza mellé is az ő szórólapjukat kaptam.”

*

Menjünk Bodóczi Istvánhoz. Békéscsaba sétálóutcáján, a Stop Bisztró teraszán ülünk le, nem azért, mert épp ott lelünk üres asztalra, hanem mert ez a hely Bodóczié.

Bodóczi a Patrióta Békéscsaba Egyesület színeiben indul, és arról nevezetes, hogy ő az ország egyetlen polgármesterjelöltje, aki mögé beállt Magyar Péter.

Harmincnégy éves, kisvállalkozók gyermeke, „a szüleimnek kisboltjuk volt, míg a multik tönkre nem tették őket, ekkor apám egy pékségbe ment kiszállítónak, anyám konyhára kisegítőnek”.

Bodóczi István csabai diákvezér volt, a gimi alatt, 2008-ban a város középiskolásai őt választották diákpolgármesternek. Azzal kampányolt, hogy beírja Békéscsaba nevét a Guinnessbe, méghozzá azzal, hogy megdönti a párnacsata világrekordját, melyet New York tartott 3648 fővel. „Én hat-hétezer párnacsatázóban gondolkodtam, célom eléréséhez a város képviselőtestületének húsz tagjától egyenként ötvenezer forintot kértem a személyes keretükből, de politikai okból megtagadták, így le kellett mondanom a nagyratörő tervről.”

A főiskolát Pesten kezdte, Gödöllőn fejezte be, turizmust és vendéglátást tanult, „nekem tovább tartott a felsőoktatás, mint másoknak, nem voltam eminens, sokat segítettem a szüleimnek a kisboltban”. Diploma előtti szakmai gyakorlatát Csabán kívánta abszolválni, „de annyira kevés pénzt kínáltak, hogy meggugliztam a külföldi lehetőségeket”. Görögországban kötött ki, Halkidiki mellett egy luxushotel bárjában. „Szerény, havi ötszázeurós fizetés, heti hét nap munka, viszont teljes ellátás, paradicsomi környezet, fehérhomokos part, saját kikötő, minden este láthattam, ahogy az Olympos mögött lebukik a Nap, és kitanulhattam a szakma összes trükkjét, praktikáját.” A gyakornokság után bárfőnöknek nevezték ki. „Junior manager lettem kilencszázeurós bérrel.” Ebben a pozícióban két évet tolt le. „Egyik nap bementem a főnökhöz, hogy jobban húzom az igát, mint bárki más, szeretnék följebb lépni, átvenném az étterem managerséget. Nem engedte, abba a magasságba már csak görögöt engedett. Felmondtam, szezon után hazajöttem.”

Tízezer euró pihent a számláján, nyaralni sok, vállalkozni kevéske. Felesbe’ összeállt egy barátjával, együtt béreltek/nyitottak Békéscsabán gyorséttermet. „Kézműves hamburger és koktélbár.” Imidzsben egy kolozsvári pubot kívánt kopírozni, „modern, kifinomult, posztapokaliptikus belső tér az igényes szórakozásra vágyóknak”. A kivitelezésre belsőépítészt kért fel, „de olyan árat adtak, hanyatt estem, inkább kimentünk a lomira meg a roncstelepre, és saját kezűleg összedobtuk”.

Egy évet bírt a hely. „Bírt volna többet, de jött ez a másik lehetőség. Itt a kávét állítottam középpontba, s a koktélokat is csináljuk tovább. Plusz fagyit készítünk, a Bíborka nevű kompozíciónkkal három éve megnyertük az Év Fagylaltja címet.”

Mit tud Bíborka? „Szedres szorbé étcsokival, pikantériáját a gyümölcsös ízek mellett csipetnyi chili adja… De tényleg csak enyhén csíp, nem egy csabai kolbász.”

Bodóczi István családos ember. „Amikor megszületett a kislányom, átalakult az értékrendem, azt éreztem, a városomért is tennem kell. Asztaltársaságot szerveztem hozzám hasonló gondolkodású csabai fiatal vállalkozókból, lokálpatriótákból. Keddenként ültünk le tízen-húszan, beszélgettünk, rendezvényeket, családi- és sportnapokat hoztunk tető alá, előadókat hívtunk, ételt osztottunk, jótékonykodtunk, idővel bejegyeztettük magunkat. Az egyesület vezetőjeként 2020-ban időpontot kértem Szarvas Péter polgármester úrtól, és megkérdeztem, miben tudnánk segíteni, de azon túl, hogy megveregette a vállamat, nem tudott mit mondani.”

Bodócz szerint:

Sajnos rögtön a konkurenciát látta bennünk, ott tett keresztbe, ahol csak tudott. És noha addig eszünkbe nem jutott politizálni, a csalódás miatt arra jutottunk, mégiscsak beszállunk.

Minikonzultációval nyitottak, kiálltak a piacra, és kérdőívet töltettek ki a csabaiakkal arról, hogy „hallott-e már rólunk, mit szól ahhoz, hogy megszűnt az orvosi ügyelet, mit szól a városi területek értékesítéséhez, mit szól a köztisztasághoz és a parkolási helyzethez, milyennek ítéli a fiatalok jövőképét”.

Idén februárra összeállt az egyéni képviselőik listája. „Pénzügyes, jogász, könyvelő, turisztikai szakember, ingatlanos, óvóbácsi. Ők a mi elsősorosaink.”

Az elsősorosak legelsője pedig maga Bodóczi István.

Kérdezzük, hogyan tett szert Magyar Péter unikális támogatására. „Készültem a politikára, számos városban kerestem fel a választásra készülő civil szervezeteket, kértem, mondják el, ők hogyan csinálják. Egy ilyen út során ismerkedtem össze Magyar Péter egyik jobbkezével, rajta keresztül kértem harminc percet Pétertől, amit meg is kaptam, amikor itt, Békéscsabán megkezdte az országjárását. Mi szerveztük a találkozóit, biztosítottuk a szállását, este meghívtam vacsorára, ahol eszmét cseréltünk, felvázolhattam a terveinket, melyek elnyerték a tetszését, ennek köszönhetően másnap reggel kimentünk egy fotóra a városháza elé, ahol bejelentette, hogy támogat. Akart ő más városokban, más civileket is támogatni, de szerintem rá kellett jöjjön, hogy nincs ideje lekáderezni ennyi embert, és nem kívánt kockáztatni.”

Kérdezzük Bodóczit, mit szól ahhoz a vádhoz, hogy ő annyira fideszes, hogy még az egyesülete alakulóülését is a fideszes országgyűlési képviselő jelenlétében tartotta: „Vádaskodás. Egy szokásos, nyílt alapító ülés volt, amin az egyesületünk alapítói vettek részt, és ahová Békéscsaba akkori közéletéből is sokakat meghívtunk, köztük a választókerület országgyűlési képviselőjét, aki történetesen fideszes, és aki tiszteltét is tette.”

Milyenek az ellenfelek? „A balos polgármesterjelöltnek, Papnak tizenhat éve volt megmutatni, mit tud, mihez kezdene a várossal, ennyi idő alatt, ha akar az ember, még az is összejön, hogy csukott szemmel ki tudd rakni a Rubik-kockát. De Pap még csak nem is akart. A mihazánkos fiú eddig még semmit nem tett le az asztalra, ő a futottak még kategória. Szarvas Péter nyilván nyeregben érzi magát, ő nemcsak fideszes volt, hanem az is maradt, a képviselőjelöltjeit pedig annyira eldugja, hogy eltűntek az emberek szeme elől.”

Esély vasárnap?

Itt a Fidesz jó előre leosztotta a lapokat, de a mi megjelenésünk bezavart a képbe. A testületben akár öt helyünk is lehet, a polgármesterségről pedig azt mondom, hogy minden pakliban vannak kis lapok és nagy lapok. És van ám benne Joker is.

Sanyiról is mondana valamit? „Én kifejezetten állatbarát vagyok, de az kicsit fura, hogy a kolbász fővárosában egy baromfi a hős. Az meg különösen nem tetszik, hogy egyesek politikailag kihasználnák a halálát.”

*

Egyetlen polgármesterjelölttel maradtunk adósak: a favorit Szarvas Péterrel.

Ő Békéscsaba nagyvadja, aki már nem hajol le a daráért, az általunk kínált interjúból sem kér – sebaj, a többiek úgyis beszéltek róla.

Mi sem járunk rosszul, ugyanis ahelyett, hogy a polgármesteri irodában csodálnánk a herendiket, kilátogathatunk jó levegőt szívni a Munkácsy térre.

Riportunk elején részvétlenül ironizáltunk a kakashalálon – ideje emiatt bocsánatot kérnünk. Cinikus alapállásunkból nem más, mint az a Kocziha Attila billent ki minket, akit még ismeretlenül kispályás politikai haszonlesőnek gondoltunk a szervezésében megvalósult Sanyi kakasos gyertyagyújtás miatt.

És most ülünk egy Munkácsy téri padon, balra tőlünk a ma többször emlegetett Mártíremlékmű magasodik (amiről ide kell illesszük zárójelbe, hogy eredetileg munkásmozgalmi mártíroknak állított emléket a felszabadulás harmincadik évfordulóján, 1975-ben, és felismerhető benne a Dachauban meggyilkolt ifjúkommunista, Kulich Gyula szabósegéd alakja, de a bölcs békéscsabaiak nem ledöntötték, hanem átnevezték a mementót), jobbra tőlünk a párnapos Sanyi-monumentum lapul, velünk szemben meg Kocziha Attila szabadkozik, hogy hagyjuk őt békén a politikával, ő nem politikus alkat, most először indul képviselőjelöltnek, ezt is csak azért teszi, mert fölkérte a választókerület országgyűlési képviselője, aki „igazán jó ember, támogatja a civil kezdeményezéseket”, meg a testületben amúgy is az lenne az ő legfőbb politikai céljainak egyike, hogy optimalizálja a kerékpárútfejlesztést.

Kocziha Attila határozottan kéri, ne ejtsünk szót a választásról, még a párt nevét se írjuk ide, melynek színében indul – méltányoljuk.

Ki ő?

Kocziha Attila erdész és faipari mérnök és természetvédő és természetjáró és civil, és ő aztán tényleg lokálpatrióta.

Diplomásként két évtizedet rakkolt végig egy pesti építőipari cégnél, mígnem tizenöt éve elege lett a robotból, mi több, mersze is volt kiugrani a mókuskerékből, hazaköltözött Csabára, életmódot váltott. Azóta a közösségeiért él: szemétgyűjtést szervez, illegális hulladéklerakókat számol fel, fakivágásnál madarat ment, odahaza neveli föl az elárvult fiókákat, meg úgy általában mindenféle állatot ment, a minap egy hobbiállatként tartott, megunt tüskés hátú egeret fogadott a terráriumába. Húsz éve létrehozta az Adj egy napot! önkéntesmozgalmat. „Találj ki valamit, ami egy nap alatt megcsinálható, és ami hasznos lehet a lakókörnyezetednek, oszd meg velünk az ötletet, és jövünk segíteni. Ha nincs ötleted, de segítenél, jelentkezz, szólunk, ha mehetünk megvalósítani valaki más ideáját. Békéscsabán már működik a dolog. Tán meg lehetne próbálni országos szintre emelni.” Aztán: Iskolákban zöld előadásokat tart, naturára érzékenyít, „fedezd fel a természetet, hogy utána óvhasd”; a maga alapította Bihari Túrák Egyesülettel Erdélyt járja; nyaranta Békés megyei bringás táborokat vezet, tavaly több turnusban félezer gyereket mozgatott meg, s már az idei szezonja is tele, „jönnek az ország minden tájáról, körbetekerjük az élővizeinket, Fehér-Körös, Fekete-Körös, Sebes-Körös, Berettyó, mindben fürdünk”.

Mindezt ingyen teszi.

Miből él? „Pályafenntartó vagyok az Előre pályán napi hat órában, kis pénz, nem is kell több, igyekszem minél kisebb lábnyomot hagyni.” És tényleg. „Minimális vízzel zuhanyzom, szappanozás közben elzárom a csapot, nincs hűtőszekrényem, nem tárolok romlandó kaját, így nem is romlik rám semmi, tévét nem nézek, szemetem alig, amit lehet, komposztálok, alapvetően biciklivel járok.”

Sanyi kakashoz az első héttől kijárt. „Hordtam neki kaját, közben beszélgettem az itt lakókkal, meghatott, ahogy apránként a családtagjukká fogadták. Sanyi tényleg látványossággá vált, távoli településekről érkeztek csak miatta turisták, és ha már itt voltak, a várost is megnézték, aztán beültek ebédelni valahová.”

Sanyi nála is szimbólum.

Annak szimbóluma, hogy létezik olyan, hogy hagyjuk egymást élni. Hogy nem kell se felfalni, se legyőzni egymást. Te is vagy valamilyen, én is vagyok valamilyen, megmutatjuk magunkat, de azonosulni nem kell, csak meghallgatni és elfogadni. Tudom, viccesen hangzik, de ha a másik kukorékolni szeret, hadd kukorékoljon. Ne bántsd, mert az erőszak soha, semmit nem old meg, csak mélyíti a szakadékot. Emeld fel szavad, ha erőszakot látsz, állj ki, ha embert bántanak, és akkor is, ha állatot. Oké, elfogadom, hogy a baromfi levesbe való, én sem vagyok vega, de az állat élete és a halála is legyen méltányos. És az ember élete és halála is legyen méltányos. Én bizony szólok, ha valaki a szemem láttára bántja a kutyáját, és akkor is szólok, amikor egy anyuka üvölt a gyerekével, netán megüti őt. Ha tétlen vagy, cinkossá válsz.

Ez politikai hitvallásnak se utolsó.

A gyertyagyújtásról azt mondja: „Azért szerveztem, mert felháborított, hogy megrugdosták Sanyit. Negyvenen jöttek el, jobbára középiskolások. Patetikus rendezvény volt, de nem lett belőle sírás-rívás.”

A Sanyit vegzáló hajléktalanokról nem az jut eszébe, hogy söpörjük ki őket a pusztába. „Részben önhibájukból, részben balszerencséből kerültek utcára, de mégiscsak a maguk választotta utat járják. Azért nem járnak be a szállóra, mert itt akarnak aludni. Nekik ez a szabadság. Nem egyformák, mindnek megvan a maga története, közülük csak annak kell segíteni, aki igényli a segítséget, aki ki akar keveredni az utcáról. A többit csak békén kell hagyni. Nekik is rendszeresen hozok ételt, és beszélgetek azzal, aki szívesen veszi. Bő tíz éve egy alkoholista hajléktalannal megállapodtam, csináljuk azt, hogy együtt nem iszunk egyetlen kortyot sem, jó, kicsit csaltam, mert én egyébként sem iszom. Annyit elértem, hogy bevonult elvonóra, végigcsinálta, idekint is bírta még egy darabig, aztán visszaesett, meghalt. Nem tehettem érte többet. De vannak mások, és valahogy mindig úgy alakul, hogy ha meghal egy, érkezik a helyére egy új… Ha jobban belegondolok, elkélne itt egy szociális munkás.”

Ni, egy értelmes programpont.