Tizennyolc év után rendezett választási vitát az állami média csütörtök este a Várkert Bazárban. A műsorban minden párt EP-listavezetője ott volt, majd gyorsan meg is születtek az értékelések, melyikük nyerte a vitát, ki bukott óriásit. Török Gábor Facebook-oldalán ennek kapcsán ugyanakkor két hibára hívta fel a figyelmet:
- Győztesekről és vesztesekről az alapján beszélnek, hogy nekik (vagy másoknak…) mennyire tetszett egy-egy megszólaló.
- Győztesekről és vesztesekről anélkül beszélnek, hogy figyelembe vennék, kinek mi volt, lehetett a célja a vitával és a vitában.
A politológus szerint azt érdemes átgondolni, kinek változott érdemben a helyzete/megítélése a vita után, ki mit nyert, veszített ezzel a csaknem két órával.
Ha innen nézzük, szerintem egyetlen érdemi változás van: az a kormánypárt, amelyik eddig mindig azt üzente, hogy nincs kivel és nincs miről vitatkozni, hogy egyedül ő képviseli a nemzeti egységet és érdeket, a törzsközönsége előtt, főműsoridőben, saját listavezetőjének szereplésével volt kénytelen mindennek az ellenkezőjét demonstrálni.
Török Gábor úgy látja, hogy 14 éves távlatban egyetlen újdonsága volt a csütörtöki tévévitának, hogy nem a „centrális erőtér” műsora volt. Később, adalékként, arról is írt, hogy csak a tévés vita megszólalásai alapján milyen nehézkes megcímkézni a pártokat. Szerinte már az elnevezések is vitathatók, nem beszélve a besorolásról. Ha először hallotta volna a listavezetőket, ő ezt mondaná:
- Radikális jobboldal: Fidesz, Mi Hazánk
- Konzervatív-liberális: Jobbik, Tisza, MMN
- Centrista: LMP, 2RK
- Baloldali-liberális: Momentum, Kutyapárt
- Baloldali: DK-MSZP-P
Úgy vélte: a Fidesznek tehát annyiban igaza van, hogy baloldali mindenki, mert
tőlük tényleg mindenki balra áll, a vita alapján talán még a Mi Hazánk is. A centrális erőtérből az erő maradt meg.