Le Marietta: Nem vagyok egy minden hájjal megkent politikus

„Mi zajlik itt? A rasszizmus ronda dolog, ugyanakkor nem vagyunk színvakok sem” – írja a Magyar Nemzet szerzője egy cikkben arról, hogy a józsefvárosi ellenzéki jelöltek között „három, Európán kívüli bevándorló hátterű politikus bukkant fel.” A cikkben önt is megemlítik mint „félig vietnámi politikust, aki két országban is a Soros Alapítvány kiképzője volt.”

Sok beszólás abból fakad, hogy az emberek nem tudják ezeket a helyzeteket jól kezelni, nincs erre egy bevett kulturális alap, mint Amerikában, ahol sok bevándorló él. Mondok egy példát. Valaki azt mondja: de szép a szemed, te félvér vagy? Nem akar bántani, mégis betesz egy skatulyába. A Magyar Nemzet cikke egy másik kategória. Egy újságírónak felelőssége van abban, hogy milyen képet fest egy társadalomról, ezt hogyan tálalja. Ezeket a szövegeket nagyon ártalmasnak tartom, de azt is, hogy a többségi társadalomból alapvetően nem érkezik reakció ezekre a kijelentésekre.

Sajnálom, hogy nem mondják például jobboldalon mérvadó emberek azt, hogy így ne írjunk újságot. Nem nekem kell lenni a harcos amazonnak, ennek megváltoztatásához egy komolyabb társadalmi összefogás kell.

Édesapja vietnámi, édesanyja magyar származású. Milyen emlékei vannak Vietnámról? 

Édesapám is Magyarországon él, de vele nincsen szoros kapcsolatom. Tízéves koromban hagytuk el az országot, így vannak emlékeim. Egy teljesen más világ volt, a rituálék például nagyon megmaradtak. Ünnepek idején az ételt először egy oltárra teszik, és elsőként a felmenőket kínálják meg. Ez gyerekként érthetetlen volt, azt gondoltam, csak apukám rigolyája, de aztán értelmet nyertek. Oltár egyébként a mostani lakásomban is van. A pálcika használata is természetesen megmaradt – a férjem mindig azon nevet, hogy a sült krumplit is pálcikával veszem ki az olajból.

Dolgozott újságíróként az Átlátszónál, ekkor ismerte meg Kovács Gergelyt, a Kutya Párt elnökét. Majd passzivista lett, de soha nem lépett be a pártba. Miért nem?

Nem merült ez fel bennem, passzivistaként jól éreztem magam, aztán megcsináltuk a Járókelőt, melyen a városlakók bejelenthetik a kátyúkat, letört szemeteseket, lekopott zebrákat. Utána pedig mentem a fővárosi önkormányzatba.

Ahol a részvételi főosztályt vezette. Az önkormányzat 450 milliárdos költségvetésből gazdálkodik, a részvételi főosztály 1 milliárd forintot kapott. Elenyésző összeg a teljes büdzséhez képest.

Ez azért látható összeg. Vannak olyan kerületi részvételi osztályok, ahol az éves keret 50 millió forint körül mozog. Nálunk a kisebb projekteknek volt ekkora a kerete. Az persze cél kellene legyen, hogy ezt az összeget növelje a főváros.

Vitézy Dávid az egyik interjújában arról beszélt, hogy az Astorián most megvalósult zebra a 2020-as részvételi költségvetésben szerepelt. Vagyis nehezményezi, hogy nagyon hosszú egy ilyen projektnek az átfutási ideje.

Ezen biztosan lehetne javítani. Párizsban nagyon népszerű a részvételi költségvetés, de az átfutási idő még ott is másfél év egy-egy projektre.  Az Astoria zebrája egyébként tudomásom szerint egy ideig a metrópótlás miatt nem valósult meg, utána viszont nem tudom, hogy hol akadt el, mert már nem dolgoztam az önkormányzatnál.

Az újlipótvárosi Szent István Park is pénzt nyert felújításra. Nem okoz aránytalanságot a projektek megvalósításakor, hogy a szavazatok a fejlettebb, jobb módú, magasabban kvalifikált emberek által lakott helyekről jönnek?

Minden évben megvizsgáltuk újra a szabályrendszert, de alapvetően a közösségekről szól ez az egész. Ha valahol erősebb a közösség, akkor elképzelhető, hogy ott nagyobb eséllyel lesz fejlesztés. Amit lehet tenni – és ezt látjuk Párizsban is –, hogy a lemaradó részekre több pénzt fordítanak. Ez egy jó irány lehetne, és a hosszú távú cél az kell legyen, hogy minél több ember, minél több réteg bevonódjon ezekbe a fejlesztésekbe. A civil szervezetek ezt már jól értik.

Hogy látta az önkormányzat működését? Karácsony Gergellyel szemben gyakori kritika a kormányoldalról, hogy „nem csinál semmit”. Ön is ezt tapasztalta? Milyen volt a személyes viszonyuk?

Teljesen jó volt a viszonyunk. Elsőként tanácsadóként csatlakoztam, de amikor létrejött a részvételi osztály, már nem nagyon volt köztünk személyes kapcsolat.

Egyébként, ha nem csinálna semmit, nem lennének fejlesztések a városban. Ez pedig szerintem nem igaz, az talán inkább, hogy a felújítások híre nem nagyon jut el az emberekhez.

A részvételi osztályt például a Covid-járvány alatt hoztuk létre. Ehhez komoly elköteleződés kellett az önkormányzat részéről. Tudok több olyan önkormányzatot is, ahol ez a projekt kudarcba fulladt.

Karácsony vagy Vitézy vezetné jobban a várost?

Nem szeretnék ebben a kérdésben állást foglalni.

Szentkirályi Alexandra?

Na, ő biztos nem.

Azt mondta, hogy az MKKP két társelnöke a semmiből állt elő azzal, hogy legyen a párt EP-listavezetője. Miért nem a budapesti választáson indul? Logikus lenne, elvégre uniós tapasztalata nincs, fővárosi meg van.

Amikor elkezdtünk erről beszélgetni, akkor a budapesti listaállítás témája nem volt aktív, így fel sem merült, hogy ebben részt vegyek. Uniós tapasztalatom nincs, de nemzetközi van, és hiszek a kutyapártos elvekben. Például, hogy megcsináljuk a Robin Hood-alapot.

A partizános listavezetői vita alatti kommentszekcióban az egyik hozzászóló egy ivós játékot javasolt: guríts le egy felest, valahányszor Le Marietta kimondja, hogy Robin Hood-alap. Valóban sokszor elhangzott. Mi ennek a lényege?

A Kutya Párt évek óta kiosztja a kampánytámogatást civil szervezeteknek, helyi kezdeményezéseknek. Ennek a mintájára csináljuk meg ezt az alapot. Az Európai Parlamentben a képviselők kapnak havi 4–5 ezer eurónyi reklámpénzt. Ezt összegyűjtenénk és szétosztanánk.

Mennyivel számolnak egy évre?

Nagyjából 50 ezer euróval, amit meg lehetne pályáztatni.

Mi lenne a feltétele?

Fontos, hogy ezt a pénzt az uniós értékrend, az EU-s munka népszerűsítésre kapjuk. Például egy közösségi programnál jelenjen meg az uniós értékrend is. A részletszabályok még nincsenek kidolgozva.

Közel másfél hónapja a 444-nek azt mondta, hogy két mandátummal lenne elégedett az EP-választáson. Még mindig tartja ezt? A közvélemény-kutatásokból azt látni, hogy a Tisza Párt folyamatosan erősödik, és a Kutya Párttól is vesz el szavazatokat.

Továbbra is két mandátummal lennék elégedett. Méréseket nem csinálunk, a KutyoStat pedig azt mondja, hogy 150 százalékon állunk.

Ha van két nagyon különböző karakter, akkor Magyar Péter és Kovács Gergely az. Mivel magyarázza, hogy a Kutya Párt szavazóinak egy része mégis hajlandó lenne Magyarra szavazni? Többször elmondta, hogy nem messiások, hanem szarlapátolók kellenek. Lehet, hogy a kutyapártos szavazóknak is inkább messiás kell?

Nem tudom mivel magyarázni. Nekünk Magyar megjelenése nem változtatott a hozzáállásunkon – továbbra is az a válaszunk, hogy a közösségépítés és a hosszú távú munka az, ami demokráciát csinál ebből az országból.

A Tiszához átpártoló szavazók visszaszerzésére nincsen stratégiájuk?

Nem látom azt, hogy van értelme ebbe belemenni, mi másképp működünk.

Nem ez a politika?

De, viszont mi kilógunk a sorból, nem a hagyományos politizálást visszük. Nálunk a közösségépítésen van a hangsúly. És nem a kapkodáson.

A partizános vitát visszanézte?

Igen. Örültem, hogy ezt végig tudtam tolni.

Leblokkolt az elején?

Igen. Sokszor Gulyás Marcit és Dobrev Klárát is alig hallottam. Amikor a sorrendsorsolás megtörtént, üres volt a nézőtér. Amikor pedig bementünk a vitára, már olyan volt a hangulat, mint a focimeccseken. Egy rövid ideig fociztam csapatban, idegenben mindig nehezebb volt játszani.

Most idegenben játszott?

Azt éreztem, hogy nem passzolok össze ezekkel az emberekkel, nem vagyok egy minden hájjal megkent politikus.

Nekem is az volt az érzésem, hogy a színpadon három politikus és egy civil áll. Erős volt a kontraszt.

Én nem tudom ezt a típusú karaktert hozni, hogy egzaltáltan kiabálok és gesztikulálok, miközben demokráciát követelek. Más vagyok, igen, meg igazából ezt a történetet februárban kezdtem. Azért volt néhány olyan pillanat, amikor azt éreztem, hogy hú, elég furák ezek az emberek.

A vitán szóba került a bevándorlás kérdése, de inkább a kivándorlásról kezdett beszélni. Kíváncsi vagyok, hogy mint másodgenerációs bevándorló, mit gondol az előbbiről. Mennyire súlyos probléma ez itthon?

Én ezt Magyarországon nem látom súlyos problémának, ami sokkal lényegesebb most szerintem, az az import munkaerő érkezése. Az egyik város polgármestere azt emelte ki nemrég, hogy a vendégmunkásoknak direkt a város szélére rakták a munkásszállót, nehogy találkozzanak a helyiekkel. Ezt tartom veszélyesnek, a gettósítást, mert nincs integráció. Pedig 2–3 évet is itt lehetnek, simán hozzáadhatnának a helyi közösség életéhez. Na, ez veszélyes. És ez vezet oda, amiről az interjú elején beszéltünk.

A köztévés vitára humoristát küldenek, de az ATV-s vitán részt vesz majd. Van, amit másképp csinál?

A korrupciós témákról többet szeretnék beszélni, hogy a korrupciós kockázatokat kezelje jobban az EU.

A vita után felhívta Kovács Gergely? Mit mondott, milyen volt?

Azt mondta, hogy jó voltam, és örült, hogy nem azt nyomtam, amit a többiek. Hogy nem voltam túl sok.

Olyannyira nem, hogy elég sok felhasználatlan ideje maradt. Ezt nem érzékelheti úgy egy választó, hogy nincs sok mondanivalója?

Azt éreztem, hogy mindent elmondtam. Én úgy láttam, hogy a vitázók igazából kortesbeszédeket mondanak, illetve művitáik vannak. Ezekbe nem akartam belemenni. Arra viszont büszke vagyok, hogy sokszor elmondtam a Robin Hood-alapot.

Azon kívül még mi a célja Brüsszelben?

A regionális bizottságban szeretnék majd dolgozni, amely a regionális fejlesztési alapok és a kohéziós alapok szétosztását koordinálja. Itthon vannak olyan kisebb települések, melyeknek nagy szükségük lenne ilyen támogatásra, de jó pályázatíró hiányában nem nyernek. Egy valós segítséget szeretnénk adni ezeknek a pályázóknak, akár egy kutyapártos ügynökség létrehozásával. A közvetlen finanszírozás kérdése is fontos:

a magyar kormányt kezeljük egyfajta korrupciós kockázatként, és mondjuk ki azt, hogy nem lehet a pénzt rajtuk keresztül osztani. De fontos, hogy ezekhez a pénzekhez a magyarok hozzáférjenek – ezért is dolgozni fogok kint.

Márciusban a párt két vezetője lemondott, majd gyorsan visszatértek az elnökségbe. Úgy, hogy nem a párt tagja, a belső vitáról mennyire volt tudomása? Van utóhatása a feszültségnek?

Nagy Dávid pártigazgatótól tudtam meg, hogy mi történt. Ezután a taggyűlés résztvevői és mi, jelöltek egyeztettünk, ez szerintem fontos volt. Utána szépen helyre állt minden. Azt nem tudom, hogy miért fajult eddig a dolog, de azt látom, hogy elkezdtek foglalkozni a párton belüli szervezetfejlesztéssel.

Az MKKP szempontjából mekkora a tétje annak, hogy Kovácsot megválasztják-e polgármesternek a XII. kerületben? 

Nem tétként beszélünk erről, de azt látom, hogy nagyon más az ő népszerűsége és elismertsége a XII. kerületben, mint a Kutya Pártnak országosan. A Kutya Pártot országosan a fiatalok pártjának szokták aposztrofálni, de a Moszkva téren egymás után jöttek a nyugdíjasok, és kitörő örömmel mondták, hogy jöttek Kovácsnak segíteni. Minden nap követelnem kellett, hogy hozzon még üres ívet – pedig már rég meg volt a szükséges aláírása. Csak egy példa: ők segítettek az időseknek bevásárolni a Covid idején. És azt látjuk, hogy ez a munka beérett, a szavazók meghálálják, ha valaki tényleg értük dolgozik.