A Telex birtokába jutott néhány tanúvallomás a Völner-Schadl-ügyben. Az igazságügyi tárca különböző szinteken dolgozó munkatársai mesélik el részletesen, mit láttak a végrehajtói pályázatok megbundázásából, hogyan kezelték őket ezekben az eljárásokban. A folyamat elvileg úgy néz ki, hogy a pályázók először a beadott dokumentumaikra kaptak objektív pontszámokat, majd szóbeli meghallgatáson pontozta őket a végrehajtói kamara pár emberéből és a tárca küldöttjéből álló bizottság, végül a legjobb összpontszámúakat ez a bizottság felterjesztette a minisztériumba, ahol ez alapján egy felső vezető meghozta a végső, formális döntést egy adott körzet győzteséről.
Az Igazságügyi Minisztérium egyik dolgozója 2019-ben részt vett a végrehajtói pályázatok tavaszi és őszi elbírálásában. Ő így emlékszik vissza a történtekre:
- A tavaszi pályázati körnél ott ült ugyan a meghallgatásokon, de készen kapta a „közösen megítélt” pontszámokat anélkül, hogy beleszólása lett volna, ráadásul a pontozásban hibákat talált: olyanra kapott valaki pontot, amire jogszabály szerint nem lehetett volna és fordítva.
- Az őszi körnél ennél is súlyosabbá vált a helyzet. A ponthúzó tanácskozáson sem kapott szót, miközben a jelen lévő Schadl György és Völner Pál folyamatosan egyeztettek, hogy kiket kell győztesnek kihozni. „Schadl egyszer csak felállt, kiment, majd amikor visszajött, mondta, hogy Völner úrtól jött. Ekkor a kezében lévő cetlin lévő névvel kapcsolatosan adott esetben megkérdezte, hogy hogy is van az adott hely listája, és ha ott nem az jött ki eredménynek, hogy a cetlin levő név nyerjen, akkor elkezdődött a számolgatás, hogy miként lehet megváltoztatni a pontokat úgy, hogy ezt a személyt hozzák ki nyertesnek”, vallotta tanúmeghallgatásán a tárca munkatársa.
- A meghallgatások és ponthúzások után hívatta a főosztályvezetője, majd felmutatott neki egy mobiltelefont, aminek a képernyőjén kézírással városnevek és személynevek voltak, és közölte vele, hogy őket kell megjelölnie a felterjesztésben, mint a minisztérium kinevezési javaslata, de nem akarja átküldeni neki, hanem ő is fotózza le a saját telefonjával a képernyőt. „Mivel tudtam, hogy (a főosztályvezető) az államtitkárságról jött vissza, nem kellett kérdeznem, hogy ez kinek a döntése. A telefonomban mind a mai napig megvan ez a három fénykép.”
A vallomásában azt is állítja, hogy voltak olyan emberek, akikről a meghallgatásokon és a minisztériumi megbeszélésen is kijelentették, hogy akárhányszor pályázhat, soha nem fog nyerni, mert nem baráti ember köreihez tartozik.
Egy másik minisztériumi dolgozó úgy fogalmazott, hogy neki már előre jelezték, hogy „nem a minisztérium képviselője a legfontosabb személy ebben a bizottságban, finoman szólva, tehát nem rajtunk fog múlni a dolog”. Valóban így lett, senki nem kérdezte őt a pontok kiosztásánál. Volt olyan meghallgatás, amely után Schadl letette az asztalra a telefonját, a képernyőn egy kézzel írt irat látszott, és mosolyogva közölte, hogy „gyerekek, mutatom, mi lesz”.
Voltak olyan monogramok is, amiket a minisztérium középső szintjén lévő munkatársak sem tudtak dekódolni, és nincs hozzájuk megfejtés a Telex által megismert iratokban: Ko. Zs., M. L., L. T., R. T., B. T.