Keserű hangvételű bejegyzést osztott meg saját Facebook-oldalán L. Ritók Nóra, az Igazgyöngy Alapítvány vezetője.
Mint írja, mostanában több szakmai konferencián is azt tapasztalta, hogy a társadalmi felzárkóztatásban szerepet vállalók olykor szembeállítják egymással az egyházi segítségnyújtó szervezeteket a civil segítő szervezetekkel. De általában is igaz, hogy a szociális területeken dolgozók nem találják meg az összhangot.
„Az egészből az jött le nekem, hogy mennyire külön vágányokon futunk.” Szerinte:
- Egy az elméleti kutatásoké, melyeknek következtetéseire nem látni, hogy építene az intézményrendszer.
- A szorosan ehhez kapcsolódó szakemberképzésé a másik, ami sokkal inkább elmélet, mint gyakorlat.
- A harmadik vágány a civil segítő szervezeteké, melyek az államon kívül toldozgatják változó sikerrel és tudással a rendszer működési hézagait.
- A negyedik sok kis vágányt jelent, szakaszokban, ez a projekteké. (Leginkább pénzt szállítanak, mintsem valós hatást.)
- Az ötödik az egyházaké (ez most a legnagyobb nyomtávú vágány), amelyek csak a saját intézményrendszerükön belül élnek, de most náluk vannak a források (nem is kevés), és az állami bizalom, hogy majd ők megoldanak mindent. Miközben ők is csak egy szeletet látnak és tudnak, leginkább az irgalmasság és a jótékonykodás mentén próbálva változó sikerrel egységessé formálni a küldetésüket és a hatásukat.
- A hatodik az intézményrendszeré, ami forráshiányosan és eszköztelenül képtelen megoldásokat kínálni.
L. Ritók Nóra szerint „a vágányok nem keresztezik egymást. Így hogyan várhatnánk megoldást? Annyira világosan látszik, hogy csak együtt lehetne. Elméleti tudás nélkül, gyakorlati tapasztalat nélkül, hatékonyságmérések és problémaelemzés nélkül csak a pénz folyik el különböző csatornákon. Egy olyan rendszer kellene, amiben alázattal a saját tudását tenné be mindenki. Amiben elismerné, hogy ő mit tud, és mit nem, és azt is, amit a másik tud. Mert ez nem egy nárcisztikus kiszorítósdi. Ez nem rólunk szól, hanem a társadalmi leszakadásról.”
Vajon miért nem tudunk együtt dolgozni, gondolkodni? Mert ide is betört az árokásás? Vagy a pénz az oka? Vagy valamiféle nárcisztikus pozícionálás? Egyre érthetetlenebb számomra, hogy ennyi évvel a rendszerváltás után még mindig itt tartunk. Egy olyan területtel, ami meghatározza az ország élhetőségét és jövőjét is
– zárja bejegyzését L. Ritók Nóra.