A Magyar Orvosi Kamara honlapján Svéd Tamás írt egy bejegyzést arról, hogy mik a realitások az intenzív terápiás osztályokkal kapcsolatban.
Itt olyan alapvetéseket szed össze, mint hogy
- Egy ágy nem lesz intenzív terápiás ágy attól, hogy betoljuk egy „Intenzív osztály” feliratú ajtó mögé.
- Az intenzív terápiás ellátáshoz szükséges feltételekből, legelső sorban is a szakképzett szakápolókból már a járványt megelőzően is hiány volt. Ezt a problémát különböző helyeken különböző módokon kezelték: csökkentették az ágyak számát, melyek betelése esetén az illető osztály telt házat jelentett, nem szakképzett és tanulónővérekkel töltötték fel az állományt, akik a tapasztaltak keze alatt és irányításával dolgoztak – legkevésbé szerencsére a minimumfeltételek (2-2,5 intenzíves betegre egy nővér éjjel-nappal) felpuhításával, figyelmen kívül hagyásával oldották meg.
- Az „intermedier osztályok”, „step down unit”-ok, subintenzív ellátó helyek a legtöbb helyen már szintén a járvány előtt is hiányoztak, az intenzív terápiát már nem, de intenzív ápolást még igénylő betegeket alig volt hova kiadni, hosszan az intenzíven maradtak vagy kihelyezve nagy arányban rövidesen állapotromlást követően meghaltak vagy visszavételre kerültek.
A pozitív dolgokról azt írja:
- Lélegeztetőgépből tényleg van elég. Sokfélék, de az eddig használatba kerültek a visszajelzések szerint megfelelő tudásúak és minőségűek, legalább angol nyelvű kezelőfelülettel rendelkeznek, van hozzájuk fogyóeszköz – és meghibásodásuk esetén van tartalék.
- „Egyéb intenzív terápiás eszközpark (perfúzorok, infúziós pumpák, etc.). Noha beszerzésükről kevésbé szóltak a hírek, többnyire ezek is elegendő számban – szintén változatos gyártókkal és működéssel – rendelkezésre állnak. Betegágy melletti monitorozás eszközei. A felhozatal vegyes, de van.
Enni és innivaló a személyzetnek. Ez is fontos.” - Bajtársiasság. Több kórházban is dolgozók, orvosok önként jelentkeztek a túlterhelt COVID osztályokra segíteni, adott esetben beteget ápolni, forgatni.
Vannak szerinte olyan negatívumok, amelyeken lehet javítani. Ilyen a védőfelszerelés, a központi monitor és videórendszerek, a gyógyszerek hiánya is. És van egy fontos negatívum, amin egyhamar nem tudnak majd javítani:
Nincs elég intenzív terápiában jártas szakember, nővér, orvos. Egy ITO-s szakember évekig képződik, majd további hosszú évek alatt szerez rutint, tapasztalatot. Egyszerűen nem pótolhatóak napok-hetek alatt gyorstalpaló tanfolyamokon. Minden más probléma lényegében ebből az egyből következik