Múlt hét pénteken írta meg a Ripost, hogy „kéjbarlang” működik az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézetében (Sztaki). A szobáról egy videót is közöltek, amin látszik, hogy egy szív alakú ágy dominálja a szobát, és egy masszázskád is elfért a sarokban.
Szexuális együttlétekre berendezett helyiség nem létezik és soha nem is létezett a SZTAKI egyik épületében sem. Tény, hogy évtizedekkel ezelőtt a kutatóintézet egy korábbi vezetője a sajtóban megjelent videofelvételnek megfelelően rendeztetett be egy szobát, de ez soha nem működött »kéjbarlangként«
– így reagált a Sztaki a hírre, majd a későbbiekben arról írtak, hogy a szobát még valamikor a kutatóintézetek 2012-es átalakítása előtt hozták létre, de már felszámolták. Az MTA mindenesetre soron kívüli beszámolót kért az ügyről.
A Ripost azonban annak ellenére továbbra is címlapon foglalkozik a történettel, hogy körülbelül tízéves sztoriról van szó. És nem is akárhogyan: „hét kínos kérdést” tettek fel az ügyről. Idézzük sorban mind a hetet, mert parádésak egytől egyig:
- Kinek az ötlete volt a szív alakú ággyal berendezett kéjbarlang a magyar tudomány egyik fellegvárában, a Számítástechnikai Kutatóintézetben?
- Ki tervezte és milyen instrukciók alapján a szív alakú ágyat?
- Melyik kárpitosműhelyben készült a Magyar Tudományos Akadémia hivatalos megrendelése alapján, ki döntött a bordó kárpit ügyében?
- Miről állított ki számlát és hogyan számolták el a költségeket?
- Kik feküdhettek és kinek a döntése alapján a szív alakú ágyra, kik kaptak kódot a szobácska használatához?
- Ha állításuk szerint nem szexuális együttlétre hozták létre a szobát, miért rendezték be úgy, mint egy szexklubot?
- Ha azóta már eladták a kéjbarlang szív alakú ágyát, ki vette meg és mennyiért? Hogy vitték ki az épületből? Láthatták a munkatársak?
A Ripost tehát a szív alakú ágyról mindent meg akar tudni az utolsó csavarig, de arról egy sort sem írnak, hogy az MTA-t hamarosan saját szája íze szerint szervezheti át a kormány.
Kiemelt kép: 24.hu