A HVG eheti számába írt háromoldalas, a magyar gazdaság helyzetéről szóló elemzést Bajnai Gordon, egykori miniszterelnök. Bajnai ma nemzetközi befektetésekkel foglalkozik, külföldön él és dolgozik.
Az egykori miniszterelnök szerint a jelenlegi világpolitikai helyzetben ugyan jó kilátásai vannak Európának, azonban ennek kiteljesítéséhez összefogásra van szükség, de megőrizve az Európai Unió sokszínű nemzeti hátterét. Hozzáteszi:
Ez nehéz feladvány, és ha a sok részérdek közt ez az együttműködés egyáltalán létrejön, az várhatóan csak a mainál szűkebb európai magra fog kiterjedni, és ebből ma leginkább Magyarország rúdja áll kifelé.
Hangsúlyozza: demokráciát tartósan csak széles és stabil középosztályra lehet építeni: a forradalmakat nem a szegények csinálják, hanem a csalódottak. A gazdaság visszaesése pedig veszélybe sodorta a középosztályok anyagi biztonságát és megkérdőjelezte a gyarapodásba, a jövőbe vetett hitüket. A kiábrándultságra megérkezett a politikai kínálat: a radikális populizmus, ami megszemélyesíti a félelmeket és védelmet kínál azzal szemben, nem megszünteti, hanem használja a válságot. Hiszen ez a politika nem javítani, hanem lerombolni akarja a fennálló rendet.
Bajnai szerint
Magyarországot 2008-cal szemben ma nem a hirtelen szívhalál fenyegeti, hanem a lassan ölő daganat.
Mint írja: az egyébként is gyorsan öregedő magyarság számára nyilvánvaló nemzeti katasztrófa a lakosság bő 5 százalékának elvándorlása, hiszen éppen a legképzettebbek, a legalkalmazkodóképesebb fiatalok választanak másik hazát.
Bajnai Gordon arról is ír, hogy a legnehezebben helyrehozható kárt a fejekben és a lelkekben okozza a jelenlegi rendszer: a hatalom tartós megőrzéséhez és a korrupciós károk leplezéséhez nélkülözhetetlen a választók folyamatos agymosása, manipulációja. Szerinte azok a népek, amelyek nem értik és értelmezik helyesen a világot, védtelenné válnak a következő válság ellen:
Félő, hogy a lenyúlást, a megfélemlítést, a kontraszelekciót, a földesúri viszonyokat, az öncenzúrát és az ipari méretű hazudozást ismerős normaként követő relatív szavazói többség végül súlyos traumák, újabb válság árán juthat el oda, hogy az önsorsrontó keretekből egyszer kilépjen.