Az abcúg írása.
Az egyetemi szexizmus megjelenési formáit és a hallgatók nemek közötti egyenlőtlenségről és a nők elleni erőszakról alkotott véleményét vizsgálja az Eötvös Loránd Tudományegyetem frissen publikált kutatása.
A kutatás az ELTE egyik válaszreakciója a 2014 szeptemberében az egyetem Tanító- és Óvónőképző karának gólyatáborában, és egy évvel korábban, a jogi kar gólyatáborában történt nemi erőszakokra és a 2013 februárjában kipattant „BTK-s listázási ügyre”, amikor a diákok közösségi oldaláról gyűjtött információhoz többek között homofób és szexista kommenteket fűztek a hallgatói önkormányzat egyes tagjai és gólyatábori szervezők.
A 2015 év végén indult kutatás eredményeit még tavaly szeptemberére ígérte az ELTE, az összegző tanulmányt azonban csak most tette közzé azzal a hírrel együtt, hogy 2018 januárjára egyetemi ombudsman kinevezését tervezik, akihez bármilyen hátrányos megkülönböztetés esetén fordulhatnak a diákok.
A kutatás, amelyet a Társadalomtudományi Kar tanára, a társadalmi nemekkel foglalkozó szociológus Gregor Anikó vezetett, két fő témában vizsgálódott:
- Hogyan vélekednek az ELTE hallgatói a társadalmi nemek közötti egyenlőtlenségekről?
- Milyen formában és kinek a részéről találkoznak az egyetemen belül szexista, nemi alapon megkülönböztető viselkedéssel, szexuális jellegű visszaéléssel vagy nem kívánt közeledéssel, szexuális zaklatással, szexuális erőszakkal.
A két kérdéskört vizsgáló kérdőíves felmérések mellett pedig készültek interjúk is az ELTE nyolc karáról összesen 40 hallgatóval arról, szerintük létezik-e, és hogyan működik az egyetem intézményi keretein belül a nyílt vagy burkolt szexizmus.
A kérdőíves felmérésekre összesen közel 2300 ELTE-s diák válaszolt a 2015/2016-os tanévben.
Szexizmus és felmentés kéz a kézben járnak
Az első kérdéssel kapcsolatban az látható, hogy az ELTE-s hallgatók körében már vélemény szintjén is jelen vannak olyan nézetek, amik elfogadják a nők és a férfiak közti egyenlőtlenségeket és a nemek közötti megkülönböztetést.
Jelen van a szexizmus mindkét formája: a jóindulatú és az ellenséges szexizmus is. A jóindulatú szexizmus idealizálja a nőket, olyan, egyébként pozitív tulajdonságokat rendel hozzájuk, amelyek révén a férfiak patronáló, óvó, védő, viselkedése természetesnek és pozitívnak tűnik, amiért a nőknek hálásnak kell lenniük.
Az ellenséges szexizmus ezzel szemben a nőket úgy állítja be, mint akik uralkodni kívánnak a férfiakon és kontrollt akarnak felettük gyakorolni a szexualitásuk, illetve feminista ideológiák segítségével.
A szexizmus jelenlétével pedig az a baj, hogy aki szexista nézeteket oszt, az nagyobb valószínűséggel tagadja vagy látja igazoltnak a nők elleni erőszakot. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy hajlamos a „nem erőszak volt”, „nem szándékos volt”, „ő is tehet róla”, „hazudik” magyarázatokkal felmenteni egy adott helyzetben az erőszakoskodót.
Az 1500 fős kutatás eredményei alapján alacsony volt azok száma, akik hasonló magyarázatokkal relativizálnák a nemi erőszakot, de aki mégis így gondolkodott, az leginkább az “ő is tehet róla” érv mentén tette ezt. A férfiak nagyobb arányban osztották az imént felsorolt, nők elleni erőszakkal kapcsolatos nézeteket.
Gyakoribb az oktatói szexizmus
A kutatás második része arra kérdezett rá a 852 válaszadónál, hogy tapasztaltak-e már szexista viselkedést, szexuális visszaélést, zaklatást vagy erőszakot az ELTE más polgárai: más diákok, oktatók, egyéb ELTE-s dolgozók részéről.
Az látszik, hogy az ELTE-n kevésbé diáktársaik, mint inkább oktatóik részéről tapasztaltak szexizmust a hallgatók: a női diákok 12, a férfi diákok 10 százaléka. A női diákok többségében férfi, a férfi diákok férfi és női oktatóik részéről egyaránt.
Az oktatói szexizmus gyakoribb előfordulása a hierarchikus egyetemi berendezkedéssel is magyarázható – egyszerűen többször alakulhat ki oktatók és hallgatók között olyan helyzet, amiben utóbbi nemi alapú megkülönböztetés áldozatává válhat.
Az ELTE megkérdezett női diákjainak 10, a férfi diákoknak 8 százaléka tapasztalt közvetlenül másik diáktól valamilyen szexuális jellegű visszaélést vagy nem kívánt közeledést – a kutatók úgy számolnak, a teljes ELTE-s diákságra vetítve ez legkevesebb 500 hallgatót jelent.
Oktatókkal szemben is lettek szexuális visszaélés áldozatai hallgatók, erről azonban csak női diákok számoltak be a kutatásban résztvevők közül. A női megkérdezettek 5 százaléka élt át ELTE-s tanulmányai alatt ilyet, mindegyikük férfi oktató áldotata volt. Az összes ELTE-s diákból ez 200 érintettet jelent.
A kutatásban csak néhány százalék, az egész hallgatóságot nézve viszont minimum 250 diák tapasztalt szexuális zaklatást valamilyen másik ELTE-s fél részéről – a nők 6 százaléka, a férfiak 2 százaléka. Már más a helyzet, ha egyetemen kívüli személytől tapasztalt szexuális zaklatásról beszélünk: minden harmadik női és minden tizedik férfi hallgató tapasztalt már szexuális zaklatást egyetemi évei alatt.
Ha a kutatás eredményeit az egész ELTE-s hallgatóságra vetítjük, legkevesebb 140 diák lett szexuális erőszak áldozata egy másik ELTE-s fél részéről, de a megkérdezett női diákok 6 százaléka is átélt már ilyet egyetemi évei alatt, csak egyetemen kívüli személytől.
Ha be akarsz illeszkedni, tűrnöd kell?
A nyolc kar diákjaival készített 40 interjúból kiderül, az egyetemi élet színterein milyen formában jelenik meg a szexizmus.
Azokon a karokon, ahol kevesebb a lány, jellemző a jóindulatú szexizmus – elsősorban a nemi szerepekről alkotott előítéletek formájában. Például “a természettudományokkal foglalkozó lányok elhanyagolják a külsejüket”, “a vonzó megjelenésű lányok valami kevésbé „súlyos”, kevésbé „férfias” szakra járnak”, vagy “a lányok másképpen gondolkodnak”.
Az interjúkban a gólyatáborokkal kapcsolatos elbeszélésekben pedig a “vonzóbb”, “nőiesebb” bölcsészlányok biodíszletként jelennek meg, akiket az egyetemi diákszervezetek más karok rendezvényeire “szervezetten szállítanak”, hogy a többségében férfi hallgatók szórakozását szolgálják.
Az egyik legnagyobb probléma, hogy épp a hallgatók beilleszkedését segítő események, gyakorlatok ágyaznak meg a szexizmusnak és a szexuális zaklatásnak: a gólyatáborok bizonyos feladatai például megalázóak, szexisták, vagy akár fájdalmasak is lehetnek, az egyetemi bulikat pedig jellemzően szexista képekkel vagy hívószavakkal hirdetik.
Férfi hallgatóival értékelteti a női diákok teljesítményét
Az egyetemi szexizmus egyik legjellemzőbb formája a vizsgaszituációkban előforduló nemi alapú pozitív vagy negatív megkülönböztetés. Az interjúk alapján az egyetemen elterjedt hiedelem, hogy ha a lányok szexualizálják magukat: nőiesen öltözködnek, viselkednek, előnyük lehet egy vizsgaszituációban, a gyakorlatban azonban épp az ellenkezője történik.
A vizsgahelyzetekben tapasztalt szexizmus egyes karokon általános, jellemző formája a nők tárgyiasítása mellett a férfiak felsőbbrendűségének hangsúlyozása. Ennek egy módja – derül ki az interjúkból -, hogy az oktató a férdi hallgatókkal értékelteti a vizsgázó női diák teljesítményét.
Előfordul, hogy a férfi tanár a vizsga során bókol női hallgatójának, ami számára hatványozottan kellemetlen lehet, hiszen egy alapvetően hierarchizált felállásban az oktató ezzel a nemsemlegesből férfi-női viszonyt teremt. Ráadásul a férfi, mivel ő a vizsgáztató, eleve domináns helyzetben van.
Több meginterjúvolt diák úgy vélte, a karok vezetése vagy más oktatók tudnak róla, ha egyes tanárok rendszeresen szexista gyakorlatokat alkalmaznak, komoly felelősségre vonás híre azonban nem jutott el a diákokig.
A megkérdezett diákok közül még senki nem jelezte vissza, ha bármilyen visszaélést tapasztalt.