Nincs elég orvos, a magyarok belehalnak a nemtörődömségbe

Évente 30 ezer magyar hal bele a rákbetegség valamilyen formájába. Ennek ellenére sokan nem veszik igénybe a szűrővizsgálatokat, amelyek segítségével egy korai daganat kimutatható, és korán eltávolítható. Azt hihetnénk, hogy az olyan drámai statisztikák, mint például a Budapesten minden századik ember rákos megijesztenek minket annyira, hogy hanyatt-homlok rohanunk az ingyenes szűrővizsgálatokra. A logika csődöt mond, a szakemberek szerint szélmalomharc rávenni a magyarokat a megelőző, egészségtudatos szemléletre. Nincs idő, nincs erő, képtelenek vagyunk letenni a generációkon át hordozott, tanult tehetetlenséget?

Dr. Demeter Jolán, a Magyar Rákellenes Liga elnöke szomorú statisztikával kezdi beszélgetésünket a Rájkellenes Világnap alkalmából: minél nyugatabbra tekintünk, annál nagyobb tudatosságot tapasztalunk a rák megelőzés és a szűrővizsgálatok tekintetében. Ezen a helyen Magyarország és Románia van a lista végén, amely arra utal, hogy nincs megfelelő egészségtudatosságunk. Akkor sem megyünk el szűrővizsgálatokra, ha személyes meghívót kapunk, ahogyan a cigarettásdobozokra tett elrettentő képek fölött is könnyedén elsiklunk. Félrenézünk, nem vesszük tudomásul, hogy igenis meghalhatunk, csak akkor megyünk orvoshoz, mikor igazán nagy a baj és nincsen más választásunk.

De ha meg is jelenünk a házirvosnál, hetek, hónapok telnek el, míg eljutunk a megfelelő szakorvoshoz. Nincsen elég orvos és úgy tűnik, nincsen elég tudatosság sem bennünk, hogy szembenézzünk a kórral, amely minden magyar családot érint.

Az emlő behívásos szűrővizsgálatokra az asszonyoknak csak 40%-a megy el, igaz, hogy a behíváson kívül, egyénileg is elmegy a vizsgálatra az asszonyok 20 %-a. A kimaradt 40 %-ot évek óta nem tudjuk megszólítani, és így vesztünk el sok beteget.

-mondja dr. Demeter Jolán, aki elsősorban az emlőrák-szűrésekkel foglalkozik. A dicstelen statisztikán kicsit javít, hogy az említett 40 százalékon kívül sok nő maga kér beutalót szűrésre, azokról pedig, akik magánrendelésen ellenőriztetik állapotukat, nincsenek pontos adatok.

Amennyiben ezeket a körülményeket is figyelembe vesszük, a nők 60 százaléka vesz részt szűrésen, a maradék 40 százalék viszont teljesen passzív, sem elrettentéssel, sem médiakampánnyal nem megszólítható, úgy tűnik, lehetelen elérni őket

– a doktornő szerint ebben a kimaradt 40 %-ban a legveszélyeztetettebbek vannak: szegények, tudatlanok, alkoholisták, súlyos problémákkal küzdők, távoli, kis térségekben lakók, vagy mély depresszióba süllyedtek. . A férfiaknál sem jobb a helyzet: pilot-tanulmányok szerint ha minden feltétel adott például egy vastag- és végbélrák szűrésre, akkor sem mennek el. Kifogás mindig van: nincsenek végbéltüneteim, fáj a vizsgálat, nincs időm, messze van, nincs kedvem várni. De mennyire semmitmondónak, aprónak és jelentéktelennek tűnnek ezek az indokok utólag, mikor a beteg szembesül a diagnózissal.

Egy alkalommal – a szervezők javaslatára – éjszakai szűrővizsgálatot is szerveztünk, mert sokan arra hivatkoztak, hogy este 8-ig nem tudják a munkát elhagyni. Éjfélig kitoltuk a vizsgálatok végét, ott voltunk, vártunk, és szűrtünk volna, de ez sem emelte a résztvevők számát.

Az is sajnálatos, hogy a lakosság egy része panaszok esetén sem megy rögtön orvoshoz, hanem tovább dolgozik, vár, majd sokszor akkor keresi fel az orvost, ha már nagy a baj. Volt olyan eset, amikor egy beteg vizelete pirosra elszíneződött, és ő azt hitte, hogy valamelyik gyógyszer mellékhatása okozza. Amikor aztán több mint 3 hónap után orvoshoz fordult, kiderült, hogy előrehaladott veserákja van.

A felvilágosító kampányok fontosak, de csak korlátozottan eredményesek, sokan  megfelelő információk birtokában sem jelennek meg szűrésen, sőt, konkrét tünetekkel sem kérnek orvosi segítséget.

Nincs elég orvos = halálos ítélet

Nem ritka az a tévhit, hogy ha valaki ötször részt vett rákszűrésen, és nem találtak nála semmit, akkor hatodszorra már nem kell megjelenni, – hiszen szerinte akkor biztosan nem beteg.

– panaszkodik a szakember, aki szerint az emberek hozzáállása mellett a magyar egészségügy állapota, ezen belül az egyre elhatalmasodó orvoshiány is megpecsételi a rákbetegek sorsát. A jelenlegi orvoshiány is nehezíti a gyors diagnózist, ugyanis ha valakinek panasza van, el kell mennie a házi orvoshoz, aki továbbküldi a szakorvosi rendelőbe, ott elküldik különféle vizsgálatokra, és a diagnózis – mindezzel együtt – több hónap múlva állapítható meg.

Van úgy, hogy azt mondják, jöjjön be hat hét múlva reggel 9-re, csak ekkor kezdődik a kivizsgálás

– magyarázza az értékes idő pazarlásáról a Magyar Rákellenes Liga elnöke, aki ellenpontozásként hozzáteszi: ha valakinél tumorgyanú merül fel, elvileg 10 napon belül fel kell állítani a diagnózis és meg kell kezdeni a gyógykezelést. Ettől a hatékonyságtól a magyar egészségügy nagyon-nagyon messze van még.

Senkinek sincsenek irreális elvárásai a munkaadókkal szemben, lehet azon vitatkozni, hogy van-e felelősségük abban, hogy sokan nem jutnak el szűrővizsgálatokra, de a magyar helyzet szemléltetésére talán elég annyit megjegyezni, hogy dr. Demeter Jolán praxisa alatt egyetlen (!) olyan munkaadóval sem találkozott, aki szervezetten segítette volna dolgozóit a rákmegelőzésben.

Több évtizede dolgozom az onkológia területén, de még egyetlen nagy cég, munkáltató sem mondta azt, hogy a jövő héten jönnének ezen és ezen a napokon. Lehet, hogy máshová mennek, hozzánk, a Magyar Rákellenes Ligához biztosan nem, nem is hívnak minket

-meséli a doktornő. A munkáltatók nem örülnek annak, ha a dolgozójuk beteg, különösen akkor, ha rendszeresen kezelésekre kell járnia, esetleg hosszabb időre kiesik a munkából. Ezért is sokan nem mondják meg, hogy az egészségük nem tökéletes.

Másfél perc egy élet

Merza Katalin pszichológust arról kérdeztük, hogy a rengeteg kampány, az elrettentő adatok ellenére miért nem veszünk erőt magunkon, amikor az életünkről van szó. A Debreceni Egyetem Népegészségügyi Kar Magatartástudomyányi Intézetének  munkatársa komplex okokat említ.

Az alacsonyabb társadalmi-gazdasági helyzetű emberek kevésbé figyelnek egészségükre, gyakran evidenciaként kezelik, hogy a betegségekkel szemben passzív áldozatok, semmit sem tehetnek önmagukért. Az ebbe a csoportba tartozó emberek jelentősen kevesebb ismerettel rendelkeznek a rák tüneteivel, lefolyásával, megelőzésével és a szűrővizsgálatokkal kapcsolatban. Sokaknak az olvasás, értő olvasás is problémát jelent, így a tájékozódás akadályozottá válik.

Rengeteget nyomnak a latba a családi minták: ahol apu és anyu a hétköznapi élet részeként elmennek orvoshoz, ha betegek, ahol a zöldség- és gyümölcsfogyasztás mindennapos, ahol például a bukósikakot rányomják a gyerek fejére, ott kialakul az egészséghez való normális viszonyulás.

Sok családban ezek töredéke sem teljesül, a pénz- és lehetőséghiány okozta apátiában pedig nem marad energia a jövőbe tekinteni, hiszen épp elég nagy kihívás az aznap túlésése.Lényeges a nem szerepe is, a férfiak neveltetésük, a velük szemben támasztott gyakran irreális elvárások miatt veszélyeztetettebbek.

A nőket már kisgyermekként úgy nevelik, hogy kifejezhetik a fájdalommal, diszkomforttal kapcsolatos érzéseiket. Ha egy kislány elesik a játszótéren, nyugodtan sírhat, elmondhatja milyen fáj, egy kisfiú viszont ne szipogjon, hiszen egy kisfiúnak nem szabad sírni, panaszkodni. Katona dolog!

– magyarázza a pszichológus, aki hangsúlyozza: a kislányokat megtanítják arra, hogy odafigyeljenek érzéseikre, annak kifejezésére, ha valami nem jó számukra, így később tudatosabban tekintenek magukra, észreveszik, ha valami nem vagy nem megfelelően funkcionál.

Merza Katalin szerint rokonainkat a legnehezebb rávenni arra, hogy szűrővizsgálatokon vegyenek részt, ezért ebben a kérdésben kulcsfontosságú az egészségügyi dolgozók szerepe. Az orvoshiányról már esett szó, Merza Katalin is emlékeztet: a magyar egészségügyben egy orvos átlagosan másfél percet tud szánni egy-egy betegre. Az egészségügyben dolgozók felelőssége óriási: ha ők mondanak valamit, azt jobban elhisszük, elvileg nekik kellene kényes kérdésinkre választ adni, megnyugtatni minket a szűrésekkel kapcsolatban, fontos, életmentő információkkal ellátni minket.

Az egészségügy számára is költséghatékony, ha a rákkal kapcsolatos információk megfelelő mennyiségben és minőségben jutnak el a betegekhez. Lényeges, hogy a beteg félelmeiről is beszélhessen, elmondhassa véleményét, nyíltan kérdezhessen.

Tehát a mai Magyarországon másfél perc alatt kellene reális képet adni a szűrővizsgálatok lefolyásáról, megnyugtatni a beteget, feloldani a lelki blokkokat, figyelmét egészségére irányítani. Magyar Balázs, a Magyar Rákellenes Liga gazdasági vezetője szerdán az M1 műsorán arról beszélt, hogy a rák több éven át alakul ki, ezért szűréssel eredményesen felfedezhető és gyógyíthat. Elvileg ma már mindenkinek személyre szabott gyógykezelést lehet biztosítani, ha az anyagi források rendelkezésre állnak. Ha rendelkezésre állnak.