A különbség csak az, hogy rendszerváltás előtt megjelent maszek taxisok a kuncsaftokból akartak meggazdagodni – legalábbis a Filmhíradó egy 1988-as rövidfilmje szerint, ami tökéletes gulyáskommunista humorral mutatja be a maszekok térhódítását.
“Megkérdeztem egyszer egy külföldi barátomat, mit szólna, ha egy taxisofőr csak abban az esetben vállalná el a fuvart, ha előre kialkudott borravalót is ígér neki? Vagy ha a sofőrök szelektálnák az utasokat…”
![](data:image/svg+xml;charset=utf-8,<svg height="480" width="640" xmlns="http://www.w3.org/2000/svg" version="1.1"/>)
“Ez jó fuvarnak látszik!”
“Ezt viszem, mert ettől valutában is legombolhatom azt, amit az óra mutat.”
“Ezekről a csórókról meg gondoskodjon a Vöröskereszt!”
“Aztán úgy tűnt, hogy robban a bomba: megjelentek a magántaxik.”
“A maszekok ringbe szállásától mindenki azt várta, most aztán érdemes lesz utasnak lenni szerte e hazában, mert a sofőr talán még az ajtót is kinyitja.”
“A taxiórák pedig egyre lassabban fognak ketyegni, mert a maszek nem tart el egy egész irodaházat, csak önmagát – gondolták a naiv lelkületű közgazdászok.”
“Mégis, az árak fölfelé indultak meg. Egyesek nem megélni, hanem meggazdagodni akartak. Minél gyorsabban.”
“Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hatósági szúrópróba Budapesten. A külföldinek álcázott, erős idegzetű ellenőrök is igencsak meglepődtek, midőn a taxivilág mélységeibe merültek.”
