A csalás gyanúja nem áll meg, a Quaestor-vezért törvénytelenül tartóztatták le – állítja Papp Gábor, aki az interjúban visszautasítja, hogy Tarsoly Csaba két hét egérutat vagy bármilyen kedvezményt kapott volna. Védence „semmilyen vagyont nem menekített ki, folyamatosan a hatóságok szeme előtt volt, és a rendelkezésére állt a jegybank munkatársainak éppúgy, mint a nyomozóknak”. A szövevényes ügyben lenne még mit nyomozni, mielőtt bárkit meggyanúsítanak – teszi hozzá.
Az ügyvéd a védekezés részleteiről nem árul el semmit, arról sem beszél, hogy Tarsoly Csabának a hatóságok felajánlották-e a nyomozati vagy vádalkut, de jelzi, hogy a törvény nem is ismeri ezen fogalmakat. Azt sem kommentálja, hogy miközben az ügyfeleknek állítólag csak egy hónapos határidővel vállaltak kifizetést, a külügyi tárcának ezt megtették egy-két munkanap alatt is. Szerinte védence „folyamatosan küzdött az őrizetbe vételéig, hogy minél többet tehessen a károsultakért”.
Az ügyvéd elismeri, hogy a Quaestornál szabálytalanság történhetett, de „a csalás törvényi tényállási elemei közül a jogtalan haszonszerzés biztosan hiányzik, mert jogtalan haszonra sem Tarsoly Csaba, sem a munkatársai nem akartak szert tenni. Ameddig a Quaestor-csoport működött, addig a kifizetések az ügyfelek igényei szerint folyamatosak voltak”. Azt még ő sem tudja, hogy a többszörösen lejegyzett kötvények ellenértéke mind a Quaestor-vagyonban, ingatlanokban, beruházásokban van-e, csak abban biztos, hogy nem lopták ki. Ő abban bízik, hogy minden befektető kártalanítva lesz.
Az ügyvéd nem zárja ki, hogy Tarsoly Csaba egy parlamenti vagy civil tényfeltáró bizottság munkáját is segítené, mert „mindent támogat, ami közelebb viszi a károsultakat ahhoz, hogy minél előbb a pénzükhöz jussanak”. Papp Gábor azzal, hogy ki és miben felelős, kivárná a vizsgálat végét. Nem akarja védencét „szentté avatni, nyilvánvalóan a károsultak az áldozatok”, de azt gondolja, hogy bűncselekményt nem követett el. Ő nem hajlandó semmilyen politikai acsarkodásnak a részesévé válni.