Az 1848-49-es szabadságharc emlékét őrző obeliszknél rendezett koszorúzási ünnepségen Boross Péter volt miniszterelnök, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnöke hangsúlyozta: a magyar nemzetnek a hihetetlen szabadságvágy és életakarat miatt sokszor fegyverhez kellett nyúlnia, néha mérlegelés nélkül.
A lehetetlennel szemben rántott kardot a nemzet
Pákozdnál az erőviszonyok ismeretében nem lett volna szabad csatába menni, mégis megtették és sikeresen tették – idézte fel.
A volt miniszterelnök szerint minden évszázadban egyszer „a lehetetlennel szemben rántott kardot a magyarság”: így tett Rákóczi fejedelem, Kossuth és az 1956-os forradalmárok is.
„A belenyugvásra képtelen magyar virtus mindig arra kötelezte a nemzetet, hogy ne számolgasson és mérlegeljen, hanem a megmaradás parancsa miatt harcoljon” – fogalmazott Boross Péter.
A volt kormányfő kiemelte, Magyarországot nem békeszerződések hozták létre, azok csak elvettek tőle.
Szerte az országban és határainkon kívül emlékhelyeknél tudunk emlékezni – mondta, kiemelve: egyre gyakrabban és egyre elszántabban kell megjelenni ezeken a helyeken ahhoz, hogy a következő generációkban is erős legyen a fennmaradás igénye.
Vargha Tamás, a Honvédelmi Minisztérium parlamenti államtitkára felidézte az 1848-as pákozd-sukorói csata előzményeit.
Emlékeztette hallgatóságát arra, hogy a szabadságharc történetének sorsdöntő eseménye volt a pákozdi csata, ahol Jellasics „16 ezer fős reguláris csapatokkal találta szemben magát, és nem szedett-vedett felkelő hordákkal”.
Megjegyezte, hogy a korábban kivívott jogokról való lemondás lett volna az ára a szabadságharc elkerülésének.
Az államtitkár szerint a pákozd-sukorói csatát követően a szabadságharc a hadműveletekről, a katonák és hadvezérek teljesítményéről szólt.
Háború volt elsősorban, amely a csatatereken dőlt el – tette hozzá.
Vargha Tamás hangsúlyozta, hogy a történelmi diadal forrása a pákozdi csata fővezérének és egyszerű katonáinak helytállása volt. Ez a helytállás legyen példa a jelen számára és a jövőről való gondolkodásunkat formáló erő – mondta.
Elpusztíthatatlan örökségünk
Tessely Zoltán (Fidesz) országgyűlési képviselő beszédében arról beszélt, hogy a tárgyi örökségek romlandók, de a szellemi kincsek örökkévalók.
Ezek képezik egy-egy család és nemzet egyetlen, valódi és elpusztíthatatlan örökségét, ezek nem veszhetnek el, csak ha lemondunk, megfeledkezünk róluk, vagy restek vagyunk megőrizni – mutatott rá.
Hozzátette: ezek a gondolatok áthatják Pákozdon a Nemzeti Emlékhelyet is, mert az emlékhelyért sokat tevő emberek „nem voltak restek megőrizni az örökséget, és mindent megtesznek, hogy az örökséget továbbadhassák utódaiknak”.
A koszorúzásokat követően a Nemzeti Emlékhely mellett kialakított csatatéren huszár és hagyományőrző csapatok ütközetét rendezték meg. Az eseményen nyolcvan, korabeli ruhába öltözött huszár és 120 gyalogos honvéd vett részt, és tizenkét ágyút is bevetettek.