Kónya István, a Kúria elnökhelyettese elmondta: álláspontja szerint a büntetőperek hatékonysága érdekében a bírói szerep újragondolása lehet szükséges.
Miközben az Egyesült Államokban heteken belül bíróság elé kerül egy moziban lövöldöző többszörös gyilkos, Magyarországon évekig húzódhatnak a sokkal egyszerűbb megítélésű és kisebb súlyú ügyek is. De nem kell ilyen messzire menni, hiszen Norvégiában a tömeggyilkos Breivik ügye egy év alatt jogerősen lezárult – mondta a több évtizedes büntetőbírói gyakorlattal rendelkező szakember, aki szerint valami “hibádzik” a magyar büntetőeljárással, és ezért nemcsak szabad, de indokolt is körbenézni, hogy a nálunk eredményesebb országokban azt hogy csinálják.
Kónya István kifejtette: a jelenlegi szabályozás olykor ellentmond a büntetőperben a bírótól elvárható független, az ügyre felülről rátekintő, semleges attitűdnek. Ezen változtatni kellene oly módon, hogy valóban a vád és védelem feladata és felelőssége legyen a terhelő, illetve mentő bizonyítékok összegyűjtése.
Hozzátette, hogy ehhez nem csupán a bizonyítás, de a hatályon kívül helyezés szabályait is indokolt megváltoztatni. Ugyanis jelenleg az elsőfokú bírák nemcsak az évtizedes megszokásokat követve tartják kézben a perbeli bizonyítást, hanem azért is, mert ha egy ügy nincs lehetőség szerint a legteljesebben körüljárva, akkor a felsőbb bíróságok a hatályos szabályozás alapján megalapozatlanság miatt megsemmisítik a döntést és új eljárásra utasítják az elsőfokú bíróságot. Ez pedig a legsúlyosabb szakmai kritika, ami egy bírót érhet, hivatali megítélését is kedvezőtlenül befolyásolhatja.