A volt kormányfő – mivel tiszteli Seres Lászlót – nem hagyja szó nélkül a publicista írását. (Seres azt kérdezte, Gyurcsány mennyire kádárista, mivel a minap a Demokratikus Koalíció kongresszusán azt mondta, az nem vitatható el Kádártól, hogy demokratizálta a tudáshoz, a kultúrához való hozzáférést, valamint az egészségügyi javakat.”) „Kádár nehéz ügy” – írja Gyurcsány a Facebook-oldalán. Szerinte lakossági fórumain hallgatói nagy része nosztalgiával gondol vissza arra a korra. „Volt munkájuk, a gyereknek lett szakmája, mehetett egyetemre, kaptak lakást, és ha tíz év után is, de jött a Wartburg vagy Skoda. És olyan egyszerű volt minden. De mégis hazug”. Az ellenzéki politikus szerint Kádár alkut kötött a néppel. „Ti nem beszéltek ’56-ról, az oroszok jelenlétéről, én meg nem vezetek be totális terrort, a boltokban meg lesz tej, kenyér, hús, cipő – ennyiben állt az alku. A legvidámabb barakk a szabadságért cserébe korlátozott, de érzékelhető jólétet adott. És mi, vagy a mi szüleink elfogadták Kádár ajánlatát. Bűnbe estünk. Megvesztegettek bennünket, és mi elfogadtuk Kádár harminc ezüstjét.”
„Van persze egy még komplikáltabb ügy. Nagy Imre meggyilkolása. Nincs kétség, hogy a végső döntés Kádáré volt. Vitányi azt mondta a szocialistáknak, hogy Kádár gyilkos volt. Azóta vannak bajban a szocialisták Vitányival. Bibó túlfeszített lényeglátókról és hamis realistákról ír. Kádárnak személy szerint valóban volt választása, a magyaroknak viszont nem: a szovjet birodalomból akkor nem volt kiút. Kádár megalkudott. Elfogadta a helytartó szerepét. Helytartóként elment a falig. Szabadabb világot teremtett, mint bárki más a mi régiónkban. De vér tapadt a kezéhez, mint Ferenc Józsefnek és Horthynak. És az ország egy része mindhármukkal megbékélt”.
Gyurcsány szerint ő nem menti Kádárt, Vitányival ért egyet: morális tekintetben a demokratikus Magyarország Nagy Imre és nem Kádár öröksége. Azért beszél mégis „elismerően is” Kádárról, mert elfogadhatatlan diktatúrájának van morálisan is elfogadható eleme. „Az, hogy nincs helye az úri Magyarországnak, hogy fel kell szabadítani a munkás és paraszt családját, gyerekét. Hogy a tudás, a műveltség, az egészség nem lehet kevesek kiváltsága. Kádár ezt értette.”
A volt kormányfő szerint a kongresszusi szövege „nem Kádárról szólt, hanem Orbánról. „Arról, hogy a köznevelési és a felsőoktatási törvénnyel Orbán rosszabb Kádárnál. Mert ez utóbbi országló önkényúr legalább hitte: a tehetség nem kizárólag a „jó családokban” születik. Hogy a proli gyereke is viheti valamire. Orbán ezzel szemben a középosztályok privilégiumává akarja tenni a tudást, a jólétet. A proli menjen esztergályosnak – ezt üzeni Orbán. Ennél Kádár is jobb volt. Persze csak e tekintetben” – teszi hozzá Gyurcsány Ferenc.
Gyurcsány azt írja: szabadelvű, ha az a kérdés, jogod van-e eldönteni, ki vagy, de nem az, ha ez a piac korlátok nélküli feltétlen tiszteletét jelenti, „bár mi tagadás, piachívő…”. „Ha meg a liberalizmus a kétség nélküli magabiztosság, a lesajnáló kivagyiság, a kioktató nagyképűség, akkor nem liberális. A DK-elnök imádja a rendszerváltozást, de látja, hogy „sokaknak (a többségnek?) nehezebb lett az élete. Ők új rendszerváltozást akarnak”. Gyurcsány nem, de szeretné érteni őket, mivel „övék is Magyarország”. Tudja azt is, a régi válaszai „nekik nem mindig jók”. „Nem Kádár az ellenfél. Ő elment. És mi maradt? És ki maradt?” – zárja írását talán éppen ezért kérdéssel Gyurcsány Ferenc.