Hat szellemi tulajdonjogot sértő bűncselekménytípust vizsgált meg az Országos Kriminológiai Intézet. A kutatás során hat szellemi tulajdonjogot sértő bűncselekmény (áru hamis megjelölése, Btk. 296. §; bitorlás, Btk. 329. §; szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértése, Btk. 329/A §; szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok védelmét biztosító műszaki intézkedés kijátszása, Btk. 329/B §; jogkezelési adat meghamisítása, Btk. 329/C §; iparjogvédelmi jogok megsértése, Btk. 329/D §) alakulását elemezték a kutatók.
Míg az összes bűncselekmény száma a 2002 és 2009 közötti időszakban három százalékkal csökkent, a szellemi tulajdonjogokat sértő bűntetteké közel megduplázódott. A szellemi tulajdonjogok megsértésével összefüggő ismertté vált bűntettek az összes bűncselekmény 8 százalékát tették ki átlagosan. E cselekmények 2002-ben az összes bűncselekmény 4 százalékát, 2008-ban már 9 százalékát jelentették, ez 2009-re 8 százalékra csökkent (évente körülbelül 30 ezer bűncselekményről van szó). Összehasonlításképpen: az erőszakos bűncselekmények száma 2008-ban kevesebb volt (33.035), mint a szellemi tulajdonjogokat sértőké (36.776).
Sok cselekmény, magas bűnügyi költségek
A vizsgált bűncselekményi kategória jellemzője az egy elkövetőre jutó rendkívül sok cselekmény mellett az eljárások során a szakértők igénybevételének (90 százalék) és az elkobzások alkalmazásának (86 százalék) nagy aránya, valamint a bűnügyi költségek magas (esetenként több százezer forintos, sőt akár milliós nagyságrendű) összege.
Az elkövetési helyet tekintve a terheltek cselekményüket legtöbbször otthonukban valósították meg (43 százalék), amely főként számítógéppel elkövetett magatartásokra utal. Ezen kívül piacok is gyakran az elkövetés színhelyei (22 százalék), sokszor itt történt az illegális szellemi termékek terjesztése.
Alig harmada nő
Az elkövetők 79 százaléka férfi, 21 százaléka nő volt, amely intenzívebb női részvételt mutat, mint a 2008-ban ismertté vált összes bűnelkövető esetén jelentkező arány (84 százalék és 16 százalék). Az áru hamis megjelölése bűncselekménynél viszont alig marad el a nők aránya (48 százalék) a férfiakétól (52 százalék), mivel itt a tipikus elkövetői magatartás a piaci, üzleti, vásári értékesítés, amelyet gyakran nők folytatnak.
Az elkövetők 12 százaléka külföldi állampolgár volt, az áru hamis megjelölése bűncselekménynél viszont fordított arányt tapasztaltunk: a terheltek 87 százaléka volt külföldi. Az életkori megoszlás alapján a legaktívabb a 18-29 (39 százalék) és a 30-39 (38 százalék) év közötti korosztály, közel azonos mértékben. A fiatalkorú elkövetők száma meglehetősen csekély (4 százalék).
A szellemi tulajdonjogokat sértő cselekmények elkövetői leggyakrabban középiskolai végzettséggel rendelkeztek (31 százalék), míg 8 általánost 25, szakmunkásképző iskolát 24, főiskolát, egyetemet 9 százalékuk végzett.
Csak hárman börtönben
A terheltekkel szemben alkalmazott szankciókat szemlélve egyértelmű a pénzbüntetés elsődleges szerepe (55 százalék). Ezt követik az önállóan alkalmazott mellékbüntetések, intézkedések (26 százalék), amelyek gyakorlatilag próbára bocsátásokat jelentenek. A szabadságvesztések aránya 16 százalék, amelyek közül végrehajtandó szabadságvesztésre csak 3 elkövetőt ítéltek. Ilyen ítéletek kiszabására még a legnagyobb tárgyi súlyú ügyekben sem került sor, ezt csak az elkövető személyi körülményei, bűnözői előélete indukálta esetenként. Úgy tűnik, az elkövetők számára sokszor komolyabb súlyú „büntetésnek” tekinthető a bűnügyi költség megfizetése és az elkobzás, mint a valódi kiszabott büntetés.
A jogi személy büntetőjogi felelősségének megállapíthatósága több ügyben is felmerült, azonban csupán két esetben került sor ténylegesen a jogi személlyel szemben alkalmazható intézkedésre vonatkozó indítvány megtételére, de végül egyik esetben sem történt meg annak tényleges kiszabása. Ennek oka jórészt abból adódik, hogy a jogi személlyel szemben alkalmazható büntetőjogi szankció alkalmazásának kérdése a gyakorlatban nagyon ritkán fordul elő. A jogalkalmazói döntésekből látható, hogy e téren a bizonyítási gyakorlat még nem kiforrott.
Sokan nem is tudták
A sértettekre vonatkozó adatok a leghiányosabbak és a legkevésbé értékelhetők. Az ügytípus jellemzője ugyanis, hogy szinte alig fordul elő magánszemély sértett. Nem vitás, nagyon sokszor komoly kihívást jelent a nyomozó hatóságok számára a sértettek kilétének megállapítása, a velük való kapcsolattartás, ezért az gyakran elmarad. A bizonyítási folyamatban általában ennek különösebb jelentőségét nem látják, a sértettek kihallgatása többnyire nem mutatkozik szükségesnek.
Ezért nem véletlen, hogy az ügyek 41 százalékában az eljáró hatóságok nem értesítették a sértetteket, 8 százalékában is csak egy részüket. Az ismert jogkezelő szervezetekkel, képviseleti joggal rendelkező ügyvédi irodákkal részben kialakult egyfajta mechanikusnak tűnő kapcsolattartás, magyarországi képviselővel nem rendelkező külföldi jogtulajdonos cégek esetén azonban ez gyakorlatilag megoldatlan. Az elemzett ügyek 78 százalékának egynél több sértettje volt, leggyakrabban 11-50 között volt a sértettek száma (az ügyek 42 százalékában).
Digitális környezet
Ez a jogterület kiválóan szemlélteti, hogy a tudományos-technikai fejlődés hatására miként változik a cselekmények jellege – vélik a tanulmány készítői.
„A valódi megoldást a társadalom jelentős részének kriminalizálása helyett az üzletszerű bűncselekményekre koncentráló gyors, hatékony és költségkímélőbb bűnüldözésben és felelősségre vonásban, a jogalkalmazók szakismeretének bővítésében, a jogpropaganda, főként a fiatalok körében történő felvilágosító tevékenység fejlesztésében látjuk” – írják az OKRI kutatói.