Az asszony azt vallotta: fia tizenöt éves volt, amikor ő felfigyelt arra, hogy a fiú az átlagosnál többet tisztálkodik, “szinte állandóan fürdik”, és vált fehérneműt. G. Ákos egy tunéziai nyaralás alatt három napig nem jött ki a hotelszobából, s egyszer fürdőlepedővel takarta le az otthoni légkondicionálót, azt állítva, hogy abban kamera van. Nagynénjének egyszer arról is beszélt, hogy “a legjobb lenne nem élni”, ezért is fordultak ideggyógyászhoz, pszichiáterhez, s ezért részesült fia gyógyszeres kezelésben.
Az ügyészség G. Ákost előre kitervelten, több emberen, sok ember életét veszélyeztetve elkövetett emberölés bűntettének kísérletével vádolja a tavaly decemberben kezdett büntetőperben. A gyógyszerészhallgató 2009. november 26-án a Pécsi Tudományegyetem biofizikai intézetében pisztollyal megölte csoporttársát, három embert pedig súlyosan megsebesített.
Az édesanya arról is beszélt, hogy előfordult, G. Ákosnak elfogytak a tablettái, s mivel nem szólt, hogy megint venni kellene, “kihagyott gyógyszereket”. Fia olyankor ingerült volt, le-föl járkált otthon, de nem tud arról, hogy szóval vagy tettel valaha is bántott volna valakit.
G. Ákosnak kevés barátja volt. Gimnazistaként két fiúval ápolt szorosabb kapcsolatot, lányokkal nem. Később, amikor nagymamája a lányok felől érdeklődött, azt a választ kapta, hogy “a mai lányok közül kevés a tisztességes, a pénzre hajtanak”. A vádlott egyetemi tanulmányai alatt otthon nem panaszkodott arról, hogy kiközösítenék, azt viszont nem sokkal a tett elkövetése előtt mondta, hogy szerinte sugdolóznak a háta mögött, bántják, azt akarják, neki “ne sikerüljön az egyetem”.
Az édesanya vallomásából kiderült, hogy G. Ákos a családból hozta a fegyverek iránti érdeklődését, anyai dédapja katonatiszt, nagyapja fegyvermester volt.
A fiatalember fegyvervásárlási szándékának ennek ellenére nem örültek a szülei. Tervét különösen a tengerészként külföldön dolgozó édesapa ellenezte, akinek katonai szolgálata alatt a társa lőfegyverrel követett el öngyilkosságot. G. Ákos édesanyja végül elfogadta fia döntését, még el is vitte pisztolyt venni, mert bízott abban, hogy fiára jó hatással lesz, ha lövészeteken vesz részt, így majd gyakrabban jár társaságba.
Az édesanya beszámolt arról is, hogy fia otthon mindig szabályosan, elzárva tartotta a fegyverét. Többször említette, hogy lőni akart menni, de ez meghiúsult, mert a lövészetvezető elfelejtette, hogy ezt megbeszélték, s mivel elutazott, nem tudta kinyitni a lőteret.
Az asszony megemlítette: fia a bűncselekményt követő napon sportorvoshoz akart menni, ezt fel is jegyezte a naptárába. G. Ákos védője, Papp Gábor ezt megerősítve egy dokumentumot terjesztett a bíróság elé, amelyben a sportorvos igazolta, hogy a vádlottnak 2009. november 27-én délután valóban volt időpontja orvosi vizsgálatra.
Ez a védelem szempontjából azért fontos kérdés, mert a vádlott tagadja, hogy tettét előre kitervelte volna. A korábbi tárgyalási napokon azt hangoztatta, hogy a bűncselekmény napján azért vitte el pisztolyát az egyetemre, mert délután lövészetre akart menni.
A bíróság pénteken tanúként hallgatta ki a vádlott korábbi ideggyógyász szakorvosát, akinél G. Ákos 2006-ban és 2007-ben összesen ötször fordult meg. Az orvos azt mondta: a fiatalember arról számolt be neki, hogy írásbeli vizsgák alatt remegni kezdett, pánikreakciói voltak, egyfajta kudarcélményt vetített előre magában.
Egy másik alkalommal már jobban volt, látszott, hogy nyitottabbá vált. Később azonban újra jelentkeztek a hangulatváltozások, panaszkodott, hogy az emberek nem kedvesek vele, nincs igazi barátja, nincs barátnője, s az orvosnak úgy tűnt, G. Ákos nehezen fogadja el a körülötte lévő világot.
A pénteki tárgyaláson levetítették azokat a felvételeket, amelyeket a biofizikai intézet folyosóján és külső homlokzatain elhelyezett kamerák rögzítettek a bűncselekmény idején.
Ezeken látszott, hogy a vörös pulóvert viselő G. Ákos a gyakorlat ideje alatt hátizsákkal a kezében elhagyja a termet, és a mosdóba megy. Onnan kinéz, majd nyújtott karral, kezében pisztollyal kimegy a helyiségből, és visszatér a terembe. Néhány másodperc múlva diákok rohannak ki a laborból, majd újra feltűnik G. Ákos, a folyosón keresztül a kijárat felé sétál, és elhagyja az épületet. Az eseménysor valamivel több mint egy percig tartott.
A bíróságon bemutatták a bizonyítékok alapján az esetről készült rendőrségi animációt is. Mivel a labor nincs felszerelve kamerákkal, a filmmel rekonstruálták az ott történteket.
A rendőrség és a mentők által rögzített hangfelvételekből pedig kiderült, milyen kétségbeesetten kértek segítséget oktatók és hallgatók a lövöldözés után, valamint az is, hogyan próbáltak a körülményekhez képest pontos személyleírást adni az elkövetőről.
A hangfelvételek között hallható volt G. Ákosnak a rendőrség ügyeletéhez érkező telefonhívása is. Mintegy húsz perccel tettének elkövetése után jelentkezett a közeli négyszáz ágyas klinika hetedik emeletéről. “Én vagyok az elkövető, fel akarom adni magam” – mondta.
Az ügyeletes arra kérte, hogy üljön le, tegye a fegyvert jól látható helyre, várjon, és “ne csináljon semmi butaságot”.
G. Ákos pénteken rezzenéstelen arccal nézte végig a biofizikai intézet kameráinak felvételeit, a bűntett animációját, s hallgatta a hanganyagokat. A helyszíni szemle sokkoló, az áldozatot megörökítő képeinél azonban elfordította a fejét, lesütötte a szemét.
A tárgyalás április 6-án folytatódik.