A cikk beszámol arról, hogy Magyarország hat hónapra átvette az Európai Unió (EU) elnökségét és ezen a napon lépett életbe a magyar parlament által elfogadott médiatörvény is, “újabb aggodalommal bővítve azokat, amelyeket már eddig is kiváltott ez az európai osztályban hátul ülő rossz tanuló”.
Orbán Viktorról azt írják, “karizmatikus és immár teljes cselekvési szabadsága van”, hiszen pártja ellenőrzi a parlament kétharmadát. “A szocialisták padlón vannak, súlyos vereséget szenvedtek a választásokon. Orbán így tetszése szerint folytathat konzervatív és nacionalista politikát, ami az EU-t aggasztja” – fogalmaz a lap.
A Le Matin a kettős állampolgárságról szóló törvényről is szót ejt, utal arra, hogy Brüsszel már májusban reagált rá, amikor az Orbán-kormány megszavaztatta. “A Magyarországot területének kétharmadától megfosztó trianoni szerződéstől gyötört Orbán meghátrálásra kényszerült, ám az EU gyorsan talált újabb okokat a riadalomra: az országban működő külföldi cégek pénzügyi megzsarolását, a magánnyugdíjszámlákon tartott, 11 milliárd eurónyi összegek erőszakos államosítását” – szól az írás.
“Merre tart Magyarország?” – teszi fel a kérdést a svájci újság, majd a kérdésre úgy felel, “csúszik lefelé a szabadsággyilkosság lejtőjén az új médiatörvénnyel, amely Orbán Viktorhoz közel állók által teljes mértékben ellenőrzött felügyelő hatóságot hoz létre. E törvény, Európában példa nélküli inkvizíciós rendszert kényszerítve az újságírásra, egyebek közt igen súlyos bírságok kirovását irányozza elő a politikailag nem kiegyensúlyozott sajtóorgánumokra.”
A Le Matin felidézi Jean Asselborn luxemburgi külügyminiszter kérdését, hogy “egy ilyen ország méltó-e az EU vezetésére”. Osztja az aggodalmat Christa Markwalder berni országos tanácsos is, aki szerint “a szabadság az EU alapértékeinek a része, és azokat meg kell védeni”, emlékeztetve az Ausztria elleni szankciókra 2000-ben, amikor Jörg Haider idegengyűlölő pártja bekerült a kormányba. De a probléma szerinte már nem ugyanazon a szinten vetődik fel, tekintve, hogy a forgó elnökségnek már nem akkora a jelentősége a lisszaboni szerződés óta, amely megteremtette az Európai Tanács elnöki tisztségét.
A budapesti születésű André Reszler történész, a Genfi Egyetem címzetes professzora pedig árnyalja azt a képet, hogy az ország egy “caudillo” hatalmába került volna. “Orbán Viktor viselkedésében semmi sem utal arra, hogy szélsőséges lenne. Konzervatív liberális ő, akinek a személyisége kevésbé tekintélyelvű, mint a stílusa. A magyarok, akik katasztrofális gazdasági helyzetben vannak, azt várják tőle, hogy rendkívüli dolgokat vigyen végbe. És ő az eddigiekkel szakító gesztusokkal válaszol e várakozásra.”
Jacques Pilet, a L,Hebdo című hetilap – szenvedélyes Európa-párti – vezércikkírója már kevésbé elnéző Orbánnal szemben: “Újra divatba hozott olyan nagyon mérgező témákat, mint Nagy-Magyarország. Az EU-nak most diszkréten, de határozottan erőt kell mutatnia. Vannak hozzá eszközei. Például felfüggesztheti a pénzügyi támogatások folyósítását, mint azt Bulgáriával tette.”
Messze vagyunk már azonban az Ausztriával való bánásmódtól – fejezi be cikkét a svájci lap -: tizenegy évvel később, amikor a kemény jobboldal duzzad az erőtől egész Európában, nem a mennydörgő demokrácialeckék idejét éljük.
Az eredeti cikk itt olvasható.