Csapatépítőtréning-hangulat lengi be a teret. Bár buktunk, mégis élünk, fogjuk egymás
kezét, értjük a világot, mi vagyunk a jók, ők a rosszak, itt a piros,
ott a narancs – nagyjából erről szól a rendezvény. Ami persze nem
kevés, és még csak sasjózsis Papp László Sportarénát
sem kell kibérelni hozzá.
Kattintson sokat a ballib véleményvezéreiért – Képgaléria (Fotó: lapunk)
A helyszín a Pallas Páholy nappalinyi pincehelyisége, dugig érdeklődőkkel és ballib celebekkel. Az asztalnál Debreczeni József, neki van most könyvbemutatója, mellette az egykor szabad demokrata Bauer Tamás, aztán az egykor szocialista, máskor emdéefes Bokros Lajos, valamint a mindenkor népszabadságos Vörös T. Károly. Az urak közös tulajdonsága, hogy többé-kevésbé Gyurcsány Ferenc hívei.
Azé a Gyurcsányé, aki ott ül a második sorban. Ruházata a két héttel ezelőtti, tiszaföldvári fellépés szettjére hajaz: maradt az indigókék farmer, ám a pink inget narancsszín pulcsira cserélte az exkormányfő. A közönségből kitűnik a középső Bárándy (szocialista igazságügyi miniszter), Kerék-Bárczy Szabolcs (az MDF utolsó ismert szóvivője), valamint az egykoron Antall-államtitkár Kajdi József. Mondhatni, egy olajfácska-koalíció, ami itt éppen szárba szökken.
„Ha Antall József élne, itt lenne” – ezt maga a szerző jelenti ki. Nekünk meg az jut eszünkbe egy bonyolult képzettársítással, hogy Orbán szerint Petőfi ma fideszes volna.
Négyezer
Debreczeni új kötete nem nóvum, hanem válogatás az elmúlt két évtized DJ-publicisztikáiból. Ára négyezer forint. Épp nincs nálunk annyi, meg este amúgy is sörözés vár ránk (Debreczeni-Pilsner null-egy, vezette Novák, partjelző Molnár és Monostori), így aztán szégyenszemre megelégszünk azzal, amit a rendezvény szónokai citálnak-elemeznek nekünk a könyvből.
Kattintson sokat a ballib véleményvezéreiért – Képgaléria (Fotó: lapunk)
A legfincsibb részt Bokros Lajos találta, méghozzá 2008 júniusából. A publicisztika Horthy és Orbán címmel a Népszabadságban jelent meg.
Idézünk belőle: „Gondoljuk ehhez hozzá a nagy hatalmú elnök által uralt, kétharmados többséggel bíró, vasfegyelmű kormánypártot, az elnöknek szolgáló rendőrséget, s a titkosszolgálatokat (így osztható ki a Gárdának és bárkinek egy-egy jól irányzott pofon), mindezt persze egyházi áldással. Vegyünk ehhez még egy új, bármikor az aktuális helyzethez igazítható választójogot magas parlamenti küszöbbel, a határon túliak állampolgárságával, és egy második kamarát, feltöltve saját emberekkel az egyházi főméltóságoktól az MTA elnökéig. És egy szintén saját emberekkel felduzzasztott, vagy ha az kell, akkor kasztrált alkotmánybíróságot. Meg egy tetszés és igény szerint átszabatott népszavazási törvényt. Mi kell még? Egy új médiatörvény! Totálisan uralt közmédiával és jól megrendszabályozott privát sajtóval. Meg amit csak akarnak. Hisz kétharmados többséggel mindent és mindennek az ellenkezőjét lehet. Bármely posztra bárki megválasztható.”
Még egyszer a dátum: 2008. június. Azért ez elég jó. Még akkor is, ha az egykor legfőbb félelemként hangoztatott „Orbán elnöki rendszert épít, és az alkotmány átgyurmázása után saját magát röpíti a Sándor-palotába” gondolatból, úgy tetszik, nem lesz semmi. Persze minek is lenne, ha egyszer miniszterelnökként is övé a Vár.
Balrabaki
De mi maradjunk csak a Pallasban, ahol Bauer Tamás azt méltatja, hogy a szerző értékrendje mit sem változott az évek során. Aztán a kritikáé a terep.
„Meg merném kockáztatni, hogy az írások egy részében voltak téves helyzetmegítélések.” Bauer szerint „a legegyértelműbb tévedés”, hogy Debreczeni 1994 tavaszán attól tartott: ha megint hatalomra jutnak a szocialisták, visszahozzák a rendszerváltás előtti világot. Ehhez képest – véli a közgazdász – „az MSZP sokkal jobb volt annál, mint gondolni lehetett”. És jó volt utóbb is, amire bizonyíték, hogy „bármennyi konfliktus és bizalmatlanság is van a Gyurcsány Ferenc és a szocialista párt között, azért Gyurcsány Ferenc ebből a szocialista pártból jött”.
Tenyerébe temeti arcát a puncsra a második sor.
Kattintson sokat a ballib véleményvezéreiért – Képgaléria (Fotó: lapunk)
Ha balra bakizott is Debreczeni, a túlvéget régóta precízen ítéli meg. Ő az, aki a „legélesszeműbben elemzi”, mit is jelent a magyar jobboldal számára, hogy Orbán Viktor vezeti – így Bauer.
„A Jóska igazi Cassandra” – ezt már Vörös T. Károly mondja a szerzőre. Ellenpéldaként a „fordított Cassandra” Lengyel Lászlót említi, akinél „mindig az ellenkezője jön be, mint amit jósol”.
A Kardigános eposzi jelzőt birtokló politológust más szövegösszefüggésben is megidézi Vörös T.: „A Lengyel Laci kezdte el, hogy Gyurcsány és Orbán – egyik kutya, másik eb. És ez egész mélyen beivódott a magyar szellemi életbe. Nagyon sokan próbáltunk ez ellen valamit tenni. Ennek a valamit tevésnek az egyik nagyon fontos pillanata volt, amikor tárgyszerűen és pontosan, a kétféle magatartás, ambíció és a demokráciáról való felfogás alapján elemezte a Jóska ezt az állítást, és bizonyította be, hogy óriási a különbség: az egyik oldalon egy diktátor hajlamú ember, a másik oldalon pedig egy demokrata áll.”
Amíg befogadjuk az összefüggést, a főszerkesztő költői kérdést intéz a jelenlévőkhöz: „Az új médiatörvény szellemében mennyire kóstálják ezt a könyvet?” A válasz: „Kiszámoltam. Hatvankét cikk huszonötmillió forintjával, az egymilliárd-ötszázötvenmillió forint. Ennyi… Merthogy minden olyan kritériumnak megfelel, ami alapján büntetni lehet.”
Ez, egyelőre, poén. Nevetünk is – egyelőre. Csak januártól él majd a médiatörvény.
Amiről Debreczeni azt mondja, ha ő MÚOSZ-elnök, vagy volt köztársasági elnök lenne, nemzetközi sajtótájékoztatót hívna össze, és drámai hangon ecsetelné a helyzetet. Merthogy “a kormány meg akarja fojtani a szabad sajtót”.
A lényeg most itt, a pincében mégis az, hogy kerek a világ. Amit csak sokszögesítene, ha emlegetnék: ezt a kétharmadosan patás Orbánt nyolc év ballib kormányzása szteroidozta alkotmányozó erejűvé. Ezért aztán nem is emlegetik. De hát nem is a fejek összezavarása egy ilyen csapatépítő tréning célja.