Miért járja Orbán a minisztériumokat?

Orbán Viktor végiglátogatja a minisztériumokat, de a kormányszóvivő nem árulja el, mi ennek a célja. Vélemény.

Orbán Viktor a héten végiglátogatja a minisztériumokat, s elbeszélget az államtitkárokkal a miniszter jelenlétében – nagyjából ennyi a hír. Hogy mi ennek az egésznek a célja, arról Nagy Anna kormányszóvivő a hétfői kihelyezett sajtótájékoztatón nem akart beszélni. Annyit mondott: a kormány dolgozik.

Marad tehát a kérdés: miért járja sorba a miniszterelnök a minisztériumokat? Ha már a kormány dolgozni akar, miért nem a kormányüléseken teszi? Hiába vártak választ az újságírók.

Piszlicsáré ügynek tűnhet persze ez, különösen akkor, amikor az embereket elsősorban az érdekli, lesz-e még a jövő hónapban munkájuk, tudják-e fizetni az aktuális havi törlesztőrészletüket.

A döntéshozatal módja gyakran visszahat magukra a döntésekre. Így hatással lehet az emberek mindennapjaira – hosszú áttételekkel egyebek mellett a munkanélküliségre és a forint árfolyamára is -, hogy a kormányzás milyen módon történik.

Nyíltan vagy burkoltan? Egyenrangú felek ülnek a kormányüléseken, és értelmes csoportdöntéseket hoznak, vagy egyvalaki uralja az egybegyűlteket, és torzul a csoport valóságról alkotott képe?

Hogy az Orbán-kabinet nem híve a nyílt kormányzásnak, az sejthető abból, hogy már nem kötelező hangfelvételt készíteni a kormányülésekről a maguk teljes hosszában. És hogy nem egyenrangú felek ülnek majd ott, az tudható az új kormányzati felépítményből.

A miniszterelnök körbejár, és kiadja az ukázokat – nehéz az adott összefüggésrendszerben a sajtóhírhez más gondolatot társítani.

Persze kérdezheti az olvasó: ugyan mi ezzel a baj? A válasz részben világnézeti kérdés. Ha elfogadjuk Nietzsche erős ember eszményét, akkor mindez rendjén való (“a fensőbbrendű embernek egyszersmind a legfelsőbb úrnak is kell lennie” – hangzik el az Imigyen szóla Zarathusztrában).

A szociálpszichológia viszont arra figyelmeztet bennünket, hogy komoly ára lehet egy csoportban a direkt irányításon alapuló vezetésnek. Ezt az árat fizette meg például az Egyesült Államok a Disznó-öbölbeli fiaskóval, amely után maga az elnök is azt kérdezte: hogy lehettünk ilyen hülyék?

Címkék: Belföld