K. Istvánt mind a kilenc támadással és a romák elleni támadások során használt fegyverek beszerzésére irányult besenyszögi rablással is meggyanúsították. K. István a kihallgatások során tagadta, hogy embert ölt volna, azt viszont elismerte, hogy a Molotov-koktélos támadásokban részt vett.
Gerecs Krisztián korábban védence cselekedeteit azzal magyarázta, hogy „egy súlyos társadalmi problémára akarta felhívni a figyelmet”. A főgyanúsított K. Árpád öccsét a polgári titkosszolgálatok már évek óta figyelték. K. Istvánnal szemben a romák elleni támadás nyolc ügyében társtettesként javasolnak vádemelést.
Mennyit nyom a lábnyom?
Dr. Gerecs Krisztián, K. István védője az fn.hu-nak elmondta, a nyomozás során több szabálytalanságot tapasztalt ő is, ügyfele, sőt állítása szerint kollégája és némelyik tanú is. Arra a kérdésre, hogy ezek az állítólagos szabálytalanságok adatgyűjtési visszaélések vagy a kihallgatások során elkövetett szabálytalanságok voltak, az ügyvéd azt a választ adta, mindkettőre akad példa.
A K. István ellen szóló, a vád alapjául szolgáló egyik, a bűncselekmény helyszínén rögzített bizonyítékról az ügyvéd szerint kiderült, hogy az nem az ügyfeléé. A védő az fn.hu-nak adott nyilatkozatában azonban nem elsősorban a bizonyítékok hitelességét vitatta, hanem azok megszerzésének módját nevezte a büntetőeljárási törvénybe ütközőnek. Hozzátette „szomorú” lenne, ha ezen bizonyítékok hiteltelenségén omlana össze a vád. A hivatalos panasz benyújtásának időpontját az ügyvéd a közeljövőben ígérte, állítása szerint védence már benyújtotta saját panaszát.
Bárkire terhelő lehet a lehallgatott beszélgetés
Dr. Finszter Géza, az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának egyetemi docense, a Büntető Eljárásjogi és Büntetés-végrehajtási Jogi Tanszék oktatója, valamint az OKRI büntetőjog-tudományi osztályának munkatársa szerint vitathatóvá teszi a büntető eljárásjogi szabályozás megszegésének gyanúját, hogy az ehhez hasonló esetekben a nyomozó hatóságok olyan autonómiával és autoritással vannak felruházva, hogy nincs is igazán szükségük visszaélésre a bizonyítékok megszerzéséhez, és ez a törvény lényege is.
A büntetőjogász szerint egyébként ahhoz, hogy a bizonyítékok hitelessége dőljön, a megszerzésükre irányuló tevékenységnek lényegesen törvénysértőnek kellene lennie. Erre pedig a jogszabály által a hatóságok számára nyújtott bizalmi elven alapuló széleskörű felhatalmazás miatt kevés esély van.
Dr. Finszter Géza kérdésre válaszolva elmondta, hogy például egy lehallgatott telefonbeszélgetés nem csupán a célszemélyre, de a kommunikáció másik résztvevőjére, sőt akár egy harmadik a beszélgetésben említett személyre is terhelő bizonyítékként szolgálhat. Itt a célhoz kötöttség elve érvényesül, nem pedig a célszemélyre irányuló nyomozati tevékenység.
A vád nem dől könnyen
Az Országos Kriminológiai Intézet büntetőjog-tudományi osztályának munkatársa hozzátette ugyanakkor, hogy a védőügyvéd tevékenysége abszolút része az igazságszolgáltatási folyamatnak, a védelem érvei pedig erősítik az ítéletet, hiszen ösztönzőleg hatnak a nyomozó hatóságokra, hogy azok minél több és hitelesebb bizonyítékot gyűjtsenek. Ha az egyik bizonyíték megdőlni látszik, meg kell vizsgálni a többit is. Ám egy bizonyíték kiesésével még egyáltalán nem dől a vád, sőt csak az ítélet legitimitása nő, hiszen minden tényező a bíróság figyelmébe kerül.
A hat halálos áldozatot követelő támadássorozat ügyében eljáró Nemzeti Nyomozó Iroda szóvivője vasárnap úgy nyilatkozott, hogy a közeljövőben tájékoztatást adnak a nyomozás adatairól és a szakértői véleményeken felül nagyszámú személyi és tárgyi bizonyíték is a rendelkezésükre áll, amelyek összességében elegendőek a gyanúsításhoz, valamint egyes bűncselekmények és a gyanúsítottak tevékenységének rekonstruálásához.