A trianoni döntés Magyarország szétbomlásához, a történeti sorsközösség évezredes hagyományainak elvesztéséhez, Magyarország területi és lelki megcsonkításához vezetett.
“Kilencven év telt el azóta. Nemzeti közösségünk számára mindig is lelkiismereti kérdés volt, hogyan gyógyítsuk be a sebet, amit a nemzet testén ez a diktátum okozott” – olvasható a dokumentumban, amely részletesen ismerteti a 2010. június 4-én történtek következményeit, a lakosság és a területi veszteséget.
“A magyar szív és a magyar szó léte, öröme mindannyiunk szabad hitvallása, amit nem köthetnek gúzsba sem hatalmak, sem határok” – írta Hoffmann Rózsa, aki zárszóként arra hívott fel: “emeljük fel fejünket, egyenesítsük ki derekunkat, s emlékezzünk szabad lélekkel minden év június 4. napján erre a nemzetünket egyben tartó erőre, hitre, amely rendre velünk volt Rákóczi katonáiként, 1848 honvédjeiként, s 1956 szabadságharcosaiként!”
Romsics Ignác történész egy budapesti konferencián azt mondta, hogy a Horthy-korban a trianoni békeszerződéssel kapcsolatos téveszmék alaptalan revíziós reményeket ébresztettek, a Kádár-rendszer pedig a sorsukra hagyta a határon túli magyar közösségeket. A professzor szerint ez is hozzájárult, hogy a társadalom nagy része nem tudta feldolgozni a békeszerződés következményeit.
Ablonczy Balázs történész az MTI-nek azt mondta, a trianoni szerződéssel a nemzetet ért traumát mindmáig nem dolgozták fel a magyarok, “még nem vagyunk túl a gyászmunkán”. A szakember rámutatott arra is: a revízión túllépett a történelem, a XXI. századi egységesülő Európában a politika elsődleges feladata, hogy civilizált módon, pozitív célok szolgálatába állítsa mindazokat a hatalmas emberi energiákat, amelyeket a nemzeti érzés ébreszt az emberekben.