A ballagás kifejezés a latin “valetans” (búcsúzó) szóból ered, a szokás pedig Selmecbányáról, ahol a XIX. század 70-es éveiben az erdészeti és bányászati akadémia hagyományaként a hallgatók a Ballag már a vén diák… kezdetű dal éneklésével búcsúztak el iskolájuktól.
A ballagás szokása, a végzős diákok búcsúja középiskolájuktól a XX. század elejére vált általánossá. Az 1920-as években az említett dalt felváltotta, kiegészítette az Elmegyek, elmegyek… kezdetű magyar népdal.
Szokássá vált az is, hogy a ballagás előtti éjszakán a végzősök szerenáddal köszöntik tanáraikat, a ballagás napján pedig az iskola zászlóját követve mennek végig a folyosókon, vállukon egy kis tarisznyával, amelybe az alsóbb évesek pogácsát, sót, földet és aprópénzt tesznek, s elhelyezik az iskola fényképét is.
A diákok hétfőn reggel magyar nyelv és irodalomból kezdik meg az érettségi vizsgákat, ezeket kedden a matematika, szerdán a történelem írásbelik követik.