Miért halt meg Rózsa-Flores?

A bolíviai rendőrfőnök 2009. április 16-án jelentette be, hogy két magyar és egy ír állampolgárságú férfit lőttek le az Evo Morales bolíviai elnök ellen tervezett merénylet felszámolása közben. Egyikük, a magyar származású Eduardo Rózsa-Flores, a másik kettő az erdélyi Szovátáról származó Magyarosi Árpád és az ír Michael Martin Dwyer voltak. Az akció során őrizetbe vették a szintén magyar állampolgárságú Tóásó Elődöt és a bolíviai Mario Tadicot, akik azóta is előzetes letartóztatásban vannak egy La Paz-i börtönben.

Terrorista vagy ártatlan áldozat?

García Linera alelnök “szélsőjobboldali fasiszta ideológiát” követő csoportnak nevezte a bandát. Állítása szerint ennek tagjai a felelősek egy bolíviai miniszter és egy bíboros ellen elkövetett robbantásos merényletért. Hozzátette: a bandatagoknál talált névjegyzék tanúsága szerint kiszemelt célpontjaik között szerepelt több Santa Cruz-i politikus, továbbá maga Evo Morales elnököt is meg akarták gyilkolni.

Pablo Benegas, a képviselőház Santa Cruzban vizsgáló különbizottságának ellenzéki tagja április 30-án elmondta: vizsgálatuk eredményei arra utalnak, hogy Eduardo Rózsa-Flores és két társa nem tűzharcban halt meg, hanem kivégezték őket. Ezt a tényt erősítik meg az El Deber című lapban közölt helyszínen készített fotók is, amelyek szerint mindhárman aludtak, amikor agyonlőtték őket, és még a közelükben sem volt fegyver.

Rózsa-Flores Bolíviába utazása előtt interjút adott Kepes Andrásnak. Ebben kifejtette: azért ment vissza 2008 őszén szülőhazájába, mert felkérést kapott a polgárháború szélén álló országból, hogy korábbi katonai tapasztalataira támaszkodva segítsen megszervezni Santa Cruz védelmét. A város vezetői a központi hatalom, illetve az általa feltüzelt indián milíciák támadásaitól tartottak. Rózsa-Flores állította, hogy nem támadó, hanem védekező jellegű harcra készültek.

Színes személyiség

Eduardo Rózsa-Flores egy zsidó származású magyar festő és egy spanyol tanárnő gyermekeként látta meg a napvilágot 1960-ban, a bolíviai Santa Cruzban. A család 1972-ben költözött Bolíviából Chilébe, majd Pinochet rémuralma elől Svédországba települtek át, ahol politikai menekültként éltek. 1975-ben Magyarországra költöztek. Flores Budapesten érettségizett, majd az ELTE Bölcsészettudományi Karán szerzett diplomát 1989-ben.

1984-től a La Vanguardia spanyol napilap és a BBC World Service brit rádióadó spanyol nyelvű adásainak tudósítójaként dolgozott. A kelet-európai országokból közvetítette a kommunista rendszer összeomlását. 1991-ben e minőségében érkezett az akkori Jugoszláviába, majd 1991-ben már fegyvert fogott a horvátok oldalán a délszláv háborúban. Érdemeiért horvát állampolgárságot, majd ezredesi rangot kapott.

Apja kommunista volt, Rózsa is Che Guevarát tartotta példaképének. A kádári Magyarországon viszont kiábrándult a megtapasztalt szocializmusból. 2002-ben rövid időre belépett a Fideszbe, majd közel került a szélsőjobbhoz. A Jobbik.net és a Lelkiismeret’88 honlapjainak szerkesztője lett. Újságíróként dolgozott a Kapu és a Leleplező című folyóiratoknál, továbbá az Ellenkultúra.info alapító-főmunkatársa és a Hívó Szó főszerkesztője volt. Rózsa blogot is vezetett. 2009. október 24-én posztumusz megkapta a Független Újságírók Szövetségének, “Nemzeti Újságírásért” kitüntetés “ezüst” fokozatát, “kimagasló újságírói tevékenysége” elismeréseként.

2001-ben főszereplője volt a Chico című filmnek, melynek forgatókönyve saját élete alapján íródott, illetve a Kisváros című sorozat 1997-es évadában is megfordult. Iszlám hívőként verseket, háborús mementókat írt, és kiállt az iszlám országok védelmében. Rózsa-Flores a Magyar Iszlám Közösség alelnöki posztját is betöltötte.