A pénzügyminiszter szerint a legnagyobb probléma az aktív-inaktív foglalkoztatottak egyensúlyának drámai helyzete, valamint a munkavállaló rétegekre nehezedő súlyos terhek.
Oszkó Péter a Figyelő és a Heti Válasz közös konferenciáján szerdán elmondta, hogy Magyarországnak jelenleg nem csupán a tartalékokat kell kitermelnie a jövőre nézve, de a régi adósságokat is, emellett pedig fontos feladat az öngondoskodás ösztönzése.
Kinek jó?
Mint kiderült, a pénzügyminiszter távlatokban gondolkodik, állítása szerint 2060-ig sikerülhet a GDP tíz százaléka alatt tartani a nyugdíjak finanszírozását. Ebben segít többek között a 2012-es korhatáremelés, valamint a tizenharmadik havi nyugdíj eltörlése.
Az már más kérdés, hogy a magán- és az állami nyugdíjpénztárak helyzetének átláthatatlanságát a kormánynak továbbra sem sikerült megszüntetnie, így a mai napig kérdés, hogy kinek melyik az előnyösebb választás.
Azt a miniszter is elismerte, hogy még mindig jelentős államadóssággal kell számolni, és az aktív munkavállalókat, valamint a munkaadókat sújtó terhek is magasan verik az európai átlagot.
Egyedi példányok vagyunk
A konferencián Király Júlia, az MNB alelnöke felméréseket ismertetett, melyek szerint hazánk annyit költ szociális kiadásokra a GDP arányában, mint egy skandináv ország, ám azokkal ellentétben a bevételi oldalon ennek csak töredéke szerepel. Ezzel a koraérett jóléti állam mintájával egyedülálló példát képviselünk Európában,
Király Júlia szerint még talán a mediterrán országok által képviselt típushoz állunk a legközelebb, de attól is jócskán
lemaradva.
Az MNB alelnöke a legfontosabb veszélyforrásnak az alacsony növekedési potenciált nevezte, valamint elmondta, hogy valójában a lakosság számára racionális döntés volt a devizában való eladósodás, melynek terheit azonban ma sokan nyögik. A probléma a magyar lakosság pénzügyi kultúrájában, illetve inkább annak hiányában keresendő az alelnök szerint. Például sokan vélik úgy, nem baj, ha az ember nem fizeti az adósságát, előbb-utóbb az állam úgyis kisegíti majd. Ennek is köszönhető a rengeteg eladósodott háztartás – tette hozzá.
Amikor a csehek és a szlovákok a fogyasztási „boom” idején a takarékoskodást is elkezdték, Magyarország éppen a tízmillió plazmatévé országává alakult, ahol az „amit ma megvehetsz, ne halaszd holnapra” jelszó alapján élnek az emberek. Király Júlia szerint a külső adósságot vissza kell fogni, az adóéket csökkenteni, valamint megtanulni végre a hosszú távra tervezést.
Tartalékok híján
Varga Mihály, az Orbán-kormány volt pénzügyminisztere is felszólalt a konferencián. Elmondta, hogy ha nyugdíjról van szó, akkor nem csak a nyugdíjasoknak kellene hegyezni a fülüket, hiszen legtöbbször éppen a jövő nyugdíjasainak sorsáról van szó.
Az expénzügyminiszter némi önkritikát gyakorolva bevallotta, Magyarország akkor sem képzett tartalékokat, amikor jól ment a szekér. Kritizálta ugyanakkor a kormányt, hogy amikor minden ország a tartalékaihoz nyúl a válság miatt, a magyar kormány megszorításokkal operál.
Varga a kormány javára írta, hogy legalább megpróbált kiutat találni a válságból, de szerinte a magas és kiszámíthatatlanul változó adóterhelések, a munkaellenes ösztönzési rendszer és az alacsony foglalkoztatás ördögi köréből nem sikerült kitörni, főleg egy ilyen átgondolatlan adórendszer-átalakítással, mint a mostani. Hozzátette, hogy az új kormány a mostani módosítások korrigálásával fogja kezdeni a tevékenységét.
Nyugdíjba mennek a Ratkó-gyerekek
Szalay-Berzevicy Attila, a Budapesti Értéktőzsde egykori elnöke szerint a lassuló GDP-növekedés, a csökkenő járulék- és adófizetés, valamint a destabilizálódó nyugdíjrendszer fenyegetik legjobban a magyar államháztartást. A helyzetet súlyosítja, hogy 8-10 éven belül nyugdíjba megy a Ratkó-generáció, és hihetetlen nehéz lesz az embereket szembesíteni azzal, hogy nemcsak hogy nincs pénz nyugdíjra, de nem is kéne, hogy legyen.
A válaszreakció Szalay-Berzevicy szerint a nyugdíjak csökkentése, a bevándorlás támogatása (kiemelt lehetőség a határon túli magyarok mobilizálása), a nyugdíjkorhatár kitolása vagy a jelenlegi rendszer sokkal szigorúbb ellenőrzése, továbbá a nyugdíj-előtakarékosság, a nyugdíjpénztárak használata. A volt tőzsdeelnök szerint lassan hárommillió ember húzza 7 millió szekerét, a kormánynak pedig nincs megfelelő átfogó
gazdaságpolitikája a problémára.
Az előadók és a kerekasztal-beszélgetések részt vevői mind egyetértettek abban, hogy a jelenlegi és a soron következő kormánynak is kiemelt feladata az öngondoskodás ösztönzése. Az emberekben tudatosítani kell, hogy a paternalista állam kora lejárt, és az önsegélyezés és az előtakarékosság rendkívül fontos, hogy idős korukban ne az államra kelljen támaszkodniuk, hanem arra a tartalékra, amit életük során a jövedelmükből előrelátóan félretettek.