Bajnai Gordon miniszterelnök vasárnap jelentette be, hogy antikorrupciós törvénycsomagot terjeszt a kormány az Országgyűlés elé, amelynek keretében létrejöhet a Közbeszerzési és Közérdekvédelmi Hivatal. A tervezet további eleme, az amerikai minta alapján elkészített bejelentővédelmi csomag is, amelynek segítségével kiemelt védelmet és anyagi ösztönzést kapnak azok a munkavállalók, akik jelzik az állam megkárosítását.
Mindez odáig terjedne, hogy a bejelentőnek az állam fizetné a bérét (75 százalékot), ha emiatt elbocsátják. E mellett bevezetnék a bejelentői díjat is: ennek mértéke a korrupciós tevékenységen ért szervezetre kiszabott bírság tíz százaléka.
Bizonytalan kezdeményezés
Szántó Zoltán egyetemi tanár, a Budapesti Corvinus Egyetem Korrupciókutató-központjának társvezetője szerint a „feljelentősdi”, elsősorban az ’50-es évek negatív emlékei miatt igen bizonytalan kezdeményezés. Azonban leírni sem kell. Számos példa akadt rá, hogy sikeresen járult hozzá egy komplex – a büntetés, a megelőzés és a transzparencia elemeit egyaránt magában foglaló – korrupcióellenes reformhoz.
Önmagában azonban, egy ilyen kezdeményezés nem juthat messzire, kiváltképp nem egy olyan országban, ahol relatíve alacsony a közbizalom szintje, és különösen alacsony a bizalom a politikai intézmények iránt.
Azokban az országokban, ahol sikeres volt a korrupció elleni fellépés, több fontos elemét kell kiemelni. Szingapúrban, Hongkongban például súlyos szankciókat helyeztek kilátásba a korrupcióban részt vevőknek, viszont pozitív megerősítésként jelentősen megemelték a közdolgozói fizetéseket.
A rendszerek büntetési mechanizmusa is eltérhet egymástól, Tajvanon csak azt büntetik, aki elfogadja a kenőpénzt. Egy másik lehetőség szerint, melyet Johann Lambsdorff német közgazdász, a Transparency International közismert korrupcióészlelési indexének kidolgozója javasolt, a korrupciós tranzakciók részt vevőit célszerű lehet aszimmetrikusan büntetni.
A korrumpált esetében: enyhe büntetés a kenőpénz elfogadásáért, de szigorú büntetés a korrupciós szolgáltatás nyújtásáért. A korrumpáló esetében: szigorú büntetés a kenőpénz felkínálásáért, de enyhe büntetés a korrupciós szolgáltatás elfogadásáért. Könnyű belátni, hogy a szankciók ilyen finomhangolása mellett a korrumpált érdekeltsége a kenőpénz elfogadásában magas, a korrupciós szolgáltatás nyújtásában viszont alacsony lesz.
A korrumpáló érdekeltsége viszont csökken a kenőpénz felkínálásában, viszont nő a korrupciós szolgáltatás megszerzésében. A korrumpált nagyobb eséllyel fogad el ugyan kenőpénzt, de nagyobb eséllyel hagyja cserben (sőt árulja be) a korrumpálót.
A korrumpáló viszont kisebb eséllyel fog a megvesztegetés bizonytalan eszközéhez nyúlni, mert szigorú büntetésre és – nagy eséllyel – cserbenhagyásra számíthat. Ideális esetben is a cél inkább az, hogy kordában tartsuk a korrupciót, teljesen megszüntetni lehetetlen vállalkozás – véli Szántó Zoltán.
Százmilliárdoktól esik el az állam
Egy napokban megjelent szakértői becslés szerint hazánkban a közbeszerzések mentén jelentkező társadalmi többletköltség már meghaladja a közbeszerzésekre fordított költségek 25 százalékát. Csak ha ezen jelentősen tudna faragni az állam, mondjuk felére tudná csökkenteni, akkor mintegy 300 milliárddal többel gazdálkodhatna évente – mondja a felmérés ismeretében Szántó Zoltán.
Szirmay Ágnes pszichológus, tanácsadó szerint a korrupcióhoz való viszony is kulturális kérdés. Nem annak fontos a korrupció elleni küzdelem, akit ez nem zavar – mondja. Egy működő alkotmányos rendben különben sem kell arra biztatni az embereket, hogy spicliskedjenek: mivel természetes, hogy nincs korrupció, és természetes, hogy ha valaki ilyennel találkozik, akkor tesz ellene. De azt nem spicliskedésnek hívják.
A korrupció is az életünk fonákságaiból adódik és nálunk félő, hogy éppen arra használják majd ki, hogy „kinyírjuk” egymást. Az egyénben kialakuló morál nem pótolható adminisztratív úton. Nagyon jellemző sajnos az a fajta ellenkultúra, hogy aki szólni mer az sokkal rosszabbul jár – fogalmazza meg véleményét Szirmay Ágnes. Ez azt jelenti, hogy azt tartják problémának, ha valaki problémának tartja az erkölcstelenséget.
A kettős erkölcs jelensége szintén aláássa a korrupció elleni harcot. Az a fajta megengedő szemlélet, hogy saját magunkkal szemben elnézőbbek vagyunk korrupciós helyzetben, nem járható út. Nem létezik „erkölcsöcske” nincs középút, az ilyen helyzeteket el kell utasítani.