Az ítélőtábla tanácsa azért tartotta fontosnak a helyszíni tárgyalást, hogy saját szemével lássa az események helyszínét – mondta Koszta János sajtótitkár. Az egyes vádlottak – az első, a másod-, a harmad-, az ötöd- és a nyolcadrendű -, akik részt kívántak venni ebben a bizonyítási eljárásban, megmutathatták, hol tartózkodtak az esemény kezdetekor, annak történésekor, mikor lettek figyelmesek az egyes cselekményekre, és mindez mennyi idő alatt következett be.
A helyszíni tárgyalást különleges rendőri és biztonsági intézkedések közepette tartották.
Több vádlott is eddigi vallomásaitól eltérően számolt be a történésekről a helyszínen. A harmadrendű vádlott olyan jellegű nyilatkozatot tett, amely szerint „ő ezt a bűncselekményt nem követte el”, azt csak magára vállalta. Azt, hogy miért tette ezt – ügyvédjével egyeztetve – a szerdai tárgyalási napon kívánja előadni. A Balla Lajos vezette büntetőtanács azon kérdésére, miért nem nevezi meg, kik vettek részt a bántalmazásban – „nem tudja vagy nem akarja” -, a harmadrendű vádlott közölte: „nem akarja”.
Vallomásában kitért arra, hogy a bűntény utáni „megbeszélésen” kiosztották, „kinek kell elvinni a balhét”. Véleménye szerint még legalább négy embert meg lehetne nevezni, aki vádlottként állhatna a bíróság előtt. Szintén együttműködött a tárgyaláson a másodrendű vádlott – az elsodort kislány apja -, aki egyebek mellett azt mondta: „itt mindenki tudja, hogy ki mit csinált”. Utalt arra, hogy a harmadrendű vádlott édesanyja – aki az ő nővére – azt se bánja, hogy a gyermeke börtönben van – 15 évet kapott -, pedig szerinte nem nyúlt a sértetthez. Hozzátette: volt, aki ugrált az áldozat fején. A tanúk kapcsán azt mondta, hogy nem az igazi tanúk álltak a bíróság előtt.
Helmeczy László, a sértett – Szögi Lajos – jogi képviselője az MTI kérdésére úgy nyilatkozott: fontosnak tartja a helyszínen elhangzottakat, „most is derültek ki olyan momentumok, amelyek egy picit közelebb vittek az igazsághoz”.