Az 1956. október 26-ai mosonmagyaróvári sortűz áldozatairól emlékeztek meg hétfőn a városban, a Gyásztéren, az egykori határőrlaktanya közelében felállított emlékműnél.
A megemlékezésen Boross Péter volt miniszterelnök, a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság elnöke a nagyszámú megemlékező előtt felidézte az 53 évvel ezelőtt történteket. Megemlékezett a hősökről, a mártírokról, akik életüket áldozták a szabadságért.
Minden gödörből kikapaszkodtunk
A szónok hangoztatta: nem véletlen, hogy a “szovjet impérium” alatt a magyar nemzet fogott fegyvert a szabadságért, hiszen “számunkra” szentebb a szabadság minden más érdeknél.
Boross Péter szólt a magyar történelmet végigkísérő vesztett szabadságküzdelmekről, elbukott szabadságharcokról. Kijelentette: elbukott szabadságmozgalmaink a következő nemzedékek számára “életet adó eszmeiséget” jelentettek.
Majd kijelentette: a történelem tragikus és felemelő eseményei adjanak erőt, amikor gondjaink nagyobbak, mint amilyenek egyébként lehetnének. A nemzeti múlt arra tanít, “hogy a nemzet nem tudott történelme során olyan mély gödörbe esni, hogy ki ne kapaszkodott volna belőle – hangoztatta.
Boross Péter hangsúlyozta: az emlékezés erkölcsi kötelességünk. Rámutatott: a történelem arra kötelez bennünket, hogy őrzői legyünk a múltnak és őrizzük meg a hősi halottak áldozatos emlékét, akik bátrak voltak, amikor bátornak kellett lenniük.
A mosonmagyaróvári gyásznap arra figyelmeztet, hogy “kockázatosan éltük történelmünket, de volt erőnk magyarnak e hazában megmaradni” – mondta.
Gyertyákat gyújtottak
A beszédet emlékműsor követte, majd a gyászünnepély résztvevői megkoszorúzták a mártírok emlékművét és gyertyát gyújtottak tiszteletükre.
1956. október 26-án Mosonmagyaróváron tüntetést tartottak. Kivonultak az üzemek dolgozói, a mezőgazdasági akadémia hallgatói, a középiskolás diákok. A tömeg a határőrlaktanyához ment, amelynek épületéről a vörös csillagot akarták levenni.
Egy eldördülő lövés után egy percig váltakozó intenzitással tüzeltek a katonák a laktanyából, és kézigránátok is robbantak a sebesülten fekvő és menekülő emberek között. Anyakönyvi adatok szerint 55-en haltak meg és 83-an megsebesültek.
A rendszerváltozás után Mosonmagyaróvár önkormányzata 1990-ben meghozott első határozatával október 26-át városi gyásznappá nyilvánította.