Heti néhány órában számítógépeznek, kertet ápolnak vagy beszélgetnek az idősekkel a Plaza de América intergenerációs ház fiatal lakói. A spanyolországi Alicante városában a modellprojekt keretében egy 72 lakásos ház negyedét 35 évnél fiatalabbak, a maradék apartmanokat pedig 65 éven felüliek bérlik, az ingatlanpiacinál jóval alacsonyabb árért. Ez nagy segítség e két korosztály gyakorta nehéz anyagi helyzetben lévő tagjainak. Az olcsó fedél az ifjúság számára egyetlen kötelezettséggel jár: hetente egy-két órát foglalkozniuk kell a társaságra és támogatásra szoruló koros szomszédsággal.
Illusztráció: Dániel András
Az európai trendekhez hasonló hazai demográfiai folyamatok Magyarországon is növelik a nemzedékek egymásra utaltságát. Az előrejelzések szerint ugyanis másfél év múlva már 10 milliónál kevesebb magyart számolhatunk az országhatáron belül. Ráadásul egyre nagyobb arányt képviselnek majd az idősek, így a fiatalokra több szempontból is nagyobb teher hárul. Kevesebben lesznek arra, hogy „eltartsák” az idősebb generációt, s még a munkaerőpiacon is versenyezniük kell velük.
Dimbes-dombos
Békés, Tolna,
Nógrád és Borsod-Abaúj-Zemplén megye lakossága csökkent a legjobban
2001 óta, de a megyék többsége szintén kevesebb létszámmal szerepel a
statisztikákban, mint 8 éve. Növekedni csak Fejér, Győr-Moson-Sopron és
Pest megye tudott. Budapest lakossága is csökkent, több mint 2,5
százalékkal; a fővárost 1,7 millióan lakják jelenleg. A legnagyobb
népsűrűségű Közép-Magyarországon 2008-ban az újszülöttek közel
egyharmada látta meg a napvilágot, az ezer lakosra jutó élveszületés
10,5 fő volt. Az ezredfordulót követően a belföldi migráció nyertese
Közép-Magyarország, Közép-Dunántúl és Nyugat-Dunántúl lett; a
nemzetközi vándorlás leginkább a főváros és Pest megye népességét
gyarapította.
Magyarországi népességi trendek.
Az adatok megtekintéséhez kattintson a képre!
Nyugdíjgondok
A nyugdíjpolitika az ötvenes évek első felében született Ratkó-gyerekekre és a náluk fiatalabbakra ró a korábbi generációknál súlyosabb terheket. „Az 1997–98-as reform stabilizálta a nyugdíjrendszert, ám később olyan módon puhították fel a szabályokat, amelyek 2003-ra igen jelentős mértékben, 2006-ra pedig gyakorlatilag teljesen felszámolták a pozitív hatásokat” – összegzi az elmúlt évtized tendenciáit Gál Róbert Iván kutató. A demográfiai lyukakat tőkefelhalmozással kellett volna betömni ebben az időszakban, amikor a Ratkó-gyerekek még, a Ratkó-unokák pedig már a munkaerőpiacon voltak. Ehelyett a befizetéseket szétosztották különböző pluszjuttatásokra, például a 13. havi nyugdíjra.
Amit azonban korábban valaki megkapott, azt most mástól kell elvenni: 2008-ban megnőtt a nyugdíjjárulék, s a tavaly január óta nyugdíjazottaknak 4–5 százalékkal kevesebb kezdőnyugdíjjal kell beérniük. A rendszer korrigálása az idén elfogadott Bajnai-program részeként folytatódik a nyugdíjemelési rend megváltoztatásával, a nyugdíjkorhatár magasabbra állításával (2017-ig több lépésben 65 éves korig nő a küszöb), a munkaerőpiacról való korai kivonulás szigorításával, végül a 13. havi nyugdíj eltörlésével.
Az elmúlt évek pazarló stratégiája mögött az áll, hogy az emelkedő létszámú nyugdíjas korú népesség egyre növekvő politikai befolyással bír, míg az apadó létszámú fiatalok érdekérvényesítési esélyei csökkennek. A generációk közötti szolidaritást vizsgáló idei Eurobarometer felmérés szerint a 40 év alatti hazai válaszadók többsége egyetért azzal, hogy az idős szavazók túlsúlya miatt a politikai döntéshozók kevesebb figyelmet fordítanak a fiatalokra. A nyugdíjas szavazói bázis növekedésével fokozatosan túlsúlyba kerülhetnek a rövidtávú szempontok a jóléti intézményrendszer egészének alakítása során, azaz például az oktatás és az infrastruktúra fejlesztése is e trend áldozatává válhat. Eközben a gyarapodó számú nyugdíjas réteget eltartó aktív népességet szükségszerűen mind nagyobb járulékkal terhelik meg.
Az európai államok is hasonló problémákkal küzdenek; s a választ is ugyanolyan nehezen találják meg. Ellenpélda Franciaország, ahol az 1990-es években bevezetett családpolitikai intézkedések kezdik elérni hatásukat, s tavaly drasztikusan megugrott a születésszám.
Mindazonáltal az elöregedés csak egy a társadalmakat befolyásoló problémák közül; összeállításunkban a legkínzóbb magyarországi tüneteket vesszük sorra.
Csökkenő népesség
A szabálytalan hazai népességpolitika hatására
hatalmas demográfiai hullámhegyek és völgyek keletkeztek. A két nagy
létszámú korosztály-együttes, a magyar baby-boom generáció, az 1950-es
évek első felében született Ratkó-gyerekek, illetve gyerekeik, a
Ratkó-unokák között demográfiai lyuk alakult ki. „Utánuk pedig már nem
következett nagy létszámú generáció, mert a születések nem
koncentrálódtak egy rövidebb időszakra” – magyarázza Hablicsek László,
a KSH Népességkutató Intézetének igazgatóhelyettese. Pedig a hetvenes
évek magas létszámú generációjának erre elviekben minden esélye
megvolt, és minden előrejelzés szerint akkor is emelkednie kellett
volna a születésszámnak, ha stagnál a gyerekvállalási kedv.
A
Ratkó-unokák azonban ellentmondtak minden prognózisnak, csökkentek a
termékenységi mutatók, későbbi életkorokra tolódott ki a
gyermekvállalásuk. A születésszám 1997 óta nem emelkedett 100 ezer
fölé, s a nyolcvanas évek óta a születések körülbelül egyharmaddal
maradnak el a halálozásoktól. A népességcsökkenést a pozitív
bevándorlási mérleg fékezi valamelyest. A hazánkban élő külföldiek
száma azonban nem jelentékeny: évek óta stabilan mindössze a lakosság
2–3 százalékát teszik ki. Ennek a folyamatnak az oka részint abban
keresendő, hogy a szocializmus idején a népesedési kérdéseknek még
jóval nagyobb politikai súlya volt, és sokat invesztáltak a
családpolitikába – hazánk például az első országok között volt, ahol
bevezették a gyest és a gyedet. „Nem a stabil családpolitika
függvényében szülnek a nők, de fontos tényező, mivel biztonságot ad és
tervezhetővé teszi a gyerekvállalást” – foglalja össze Pongrácz Tiborné
demográfus. A biztonságérzetet nyújtó, stabil családpolitika a
Bokros-csomaggal szűnt meg 1995-ben, akkor drasztikusan megnyirbálták a
gyerektámogatási rendszert. Bár ez a periódus rövid ideig tartott,
Pongráczné szerint az addig inkább a támogatások bővítéséhez szokott
emberek számára az volt az üzenete, hogy egy tollvonással
megváltoztathatóak a dolgok. A stabilitásba vetetett hit azóta sem
erősödhetett meg a kormányváltások nyomán kilengő népesedéspolitika
következtében.
Elöregedő társadalom
Ateljes magyar népesség száma prognózisok
szerint a következő másfél évben süllyed a 10 milliós lélektani határ
alá, miközben a fogyatkozó lakosságon belül tovább nő az idősek száma.
Míg rendszerváltáskor két gyerekre jutott egy öreg, tavalyelőtt
kiegyenlítődött a 20 évnél fiatalabbak és a 60 évnél idősebbek aránya
(ezt hívják öregedési indexnek), három évtized múlva pedig az idősek
lesznek dupla annyian, mint az ifjak. Állami megtakarítások hiányában a
sokasodó nyugdíjasok eltartása az apadó számú aktív populációra hárul.
A függőség az elkövetkezendő évtizedben fokozott mértékben érzékelhető
lesz: a Ratkó-gyerekek tömeges nyugdíjba vonulása hatalmas
járulékterheket ró majd az adófizetőkre.
Az életkorból adódó társadalmi
feszültséget az Eurobarometer egy tavalyi felmérése szerint a magyarok
érzik leginkább az unióban: 67 százalékuk szerint jellemző hazájában az
életkor szerinti megkülönböztetés, csaknem 10 százalékuk közvetlenül is
tapasztalt ilyen diszkriminációt. Érdekes módon azonban ez nem az egyes
nemzedékek közötti kiélezett viszonyban, sokkal inkább a politikai és a
munkaerő-piaci intézkedések formájában csapódik le a társadalomban,
mivel a demográfiai kihívások kezelését pillanatnyi gazdasági és a
hatalmi érdekek szövik át. Gál Róbert Iván, a Tárki programvezető
kutatója arra is felhívja a figyelmet, hogy amennyiben politikai
okokból térnek el a hosszú távú egyensúlytól, akkor bizonyos
korosztályoknak kedveznek mások kárára.
Elégtelen egészség
Afoglalkoztatási
esélyeket rontja, hogy a megemelkedett várható átlagos élettartamhoz
kifejezetten kevés egészségesen eltöltött év társul: 2007-ben mindkét
nemnek 5 évnyi elmaradása volt az uniós átlagtól. A nők esetében a
hosszabb várható élettartamot beárnyékolja, hogy huzamosabb
betegeskedésre kell számítaniuk: 70 éves korukig másfélszer több beteg
életév vár rájuk, mint az ugyanolyan korú férfiakra. A testtömeg index
alapján a magyarok harmada számít túlsúlyosnak, dohányzás és
alkoholfogyasztás területén pedig a legrosszabbak közé tartozunk
Európában.
A lakosság közel harmada rendszeresen dohányzik, ezzel
párhuzamosan pedig egyre többen szenvednek krónikus légúti
betegségekben. A vezető halálozási ok, a keringési problémák miatt
évente átlagosan annyian halnak meg, mint Békéscsaba lakossága; míg a
rákos megbetegedések miatt elhunytak száma feleennyi, mintegy 33 ezerre
tehető. A legkedvezőbb helyzetben mindkét nem tagjai közül az egyetemi
diplomával rendelkező nagyvárosiak vannak, ugyanis az iskolai
végzettség és településméret növekedése egyaránt hosszabb várható
élettartammal és rövidebb betegidőszakkal kapcsolható össze.
Gyenge reprodukció
Hiába
tolódott ki a várható átlagos élettartam és az anyává válás átlagos
életkora, a reprodukciós képesség nem növekedett. A nyolcvanas és
kilencvenes évek fordulóján a nők még átlagosan 23 évesen szültek
először, míg 2005-ben már 27 évesen, vagyis az átlagos elsőbabás
édesanya négy évvel idősebb lett. Emiatt nagyobb a veszélye annak, hogy
a nők biológiailag kifutnak az időből, a késői gyerekvállalás pedig
csökkenti a második és harmadik gyerek megszületésének valószínűségét
is. Nőtt a házasságkötési életkor is, a házasságszámok csökkenése pedig
az első világháború idejének arányait idézi. „Korábban a felnőtté válás
egyértelmű jelzője a házasság vagy a gyerek volt. Ma már nem zárul le
egy bizonyos életeseménnyel a felnőtté érés folyamata, jóval
flexibilisebb” – magyarázza Szalma Ivett szociológus.
Az élettársi
viszony elfogadottsága ugyanakkor tíz év alatt megháromszorozódott, ez
a szakértő szerint egyfajta védekezési mechanizmusként vagy
életstratégiaként fogható fel az általános társadalmi és munkaerő-piaci
bizonytalansággal szemben – a bizonytalan munkapiaci helyzetűek eleve
hajlamosabbak ezt a párkapcsolati formát választani. Az élettársi
viszony gyakran próbaházasságként működik, amivel az a probléma, hogy
mivel nincs közösségi nyomás, amely erőltetné a kapcsolat
legalizálását, a felek hajlamosak hosszú távon benne maradni.
Házasságból viszont bizonyítottan több gyerek születik, mint az ilyen
jellegű párkapcsolatokból, ráadásul az élettársi viszonyok gyarapodása
nem kompenzálja a házasságkötések visszaesését, és nő az egyedülállók
száma.
Munkaerő-piaci anomáliák
Miközben a rendszerváltás óta
mindkét nem átlagosan öt évvel hosszabb földi pályafutásra számíthat, s
ennek megfelelően emelkedett a nyugdíjkorhatár, a munkaerőpiacon nem
ment végbe szemléletváltás. A nyugdíjkorhatár-emelés hatására az elmúlt
évtizedben az 55 éven felüliek foglalkoztatása ugrott meg leginkább, az
55–59 éven felülieké például megduplázódott az elmúlt 10 évben.
(Különösen a nőknél javult a munkaerőpiacról való kilépés életkora a
nyugdíjkorhatár-emelés hatására.) Mégis: a Ratkó-generáció körében a
legmagasabb a munkanélküliek aránya. „Akik egyszer elvesztik az
állásukat ebben a korban, rendszerint nem találnak újra munkát” – mutat
rá Adler Judit, a Gazdaságkutató Zrt. foglalkoztatáspolitikai
kutatásvezetője. Emiatt sokan menekülnek előrehozott nyugdíjba. A
válság hatására állástalanná vált idősebb korúak ismételt
visszakerülése a munkaerőpiacra szinte esélytelen a gazdasági növekedés
megindulása után is. A Ratkó-gyerekek nyugdíjazásával ugyanakkor
hatalmas űr keletkezik majd a munkaerőpiacon, ami megkönnyítheti az
utánuk következő idősek számára a munkavállalást.
A karrierút sem nő
számottevően, mivel a fiatalok a meghosszabbodott tanulási idő miatt
3–5 évvel később lépnek a munkaerőpiacra, ahol ők viszont
tapasztalatlanságuk miatt kerülnek gyakran rövid időre szembe a
munkanélküliséggel. „A tanulási idő túlzottan kitolódik, miközben a 45
évesek már gyakran túl idősnek számítanak a munkaerőpiacon. Ez
ellentmond a demográfiai folyamatoknak” – összegez Kucsera Csaba
szociológus. Az MTA Szociológiai Kutatóintézetében Széman Zsuzsával
végzett 2004-es vizsgálatuk alapján bebizonyosodott, hogy hatalmasra
nyílt az olló az életkor munkaerőpiaci és általános társadalmi
megítélése között. A lakosság többsége 40–45 évesen már öregnek ítélte
meg a munkavállalót, míg általában másfél-két évtizeddel későbbre
tették az időskor alsó határát. Adler Judit szerint ennek a jelenségnek
az az oka, hogy a munkáltatók előítélettel viseltetnek az irányukban, a
fiatalok jobb teljesítő- és tűrőképességének, alacsonyabb bérigényének
reményében elzárkóznak az idősek alkalmazásától.
Az összeállítást Hermann Irén és Zsubori Ervin szerkesztette.