A Debreceni Ítélőtábla megállapította, hogy a nyolcgyerekes pár rendszeres jövedelemmel nem rendelkezett, csak a férfi végzett alkalmi munkát. A pénz nagy részét viszont cigarettára és alkoholra költötték. A családfő a gyerekeket és az élettársát is rendszeresen bántalmazta.
A sértett kisfiú, Miklós 2006. október 7-én született, 2150 gramm súllyal. Kis súlya miatt 3 hónapos koráig ingyenesen, 6 hónapos koráig kedvezményesen tápszert kapott. A gyermek 2007. január 18-án elérte a 3300 grammos testsúlyt, a méréskor azonban figyelmeztették az édesanyját, hogy a gyermek súlygyarapodása nem megfelelő.
Miklós utolsó súlymérésére 2007 nyarán került sor, amikor 5350 grammos testsúlyt állapítottak meg, azzal, hogy a súlyfejlődése nem megfelelő. Ezt követően a szülők a gyermeket súlymérésre nem vitték, a gyermeket megfelelően és rendszeresen nem táplálták, annak ellenére, hogy erre figyelmüket többször is felhívták.
A gyermekkorú sértett születése óta folyamatosan alultáplált volt, táplálása sem mennyiségileg, sem minőségileg nem volt megfelelő. A szülők a gyermek táplálásán felszólítás ellenére sem változtattak, a kisfiú fejlődése iránt közömbösek voltak.
Miklós halála a rossz és kevés élelem miatt bekövetkezett kóros lesoványodás következtében kialakult anyagcserezavar miatt következett be. A szakértői vélemények szerint a kisfiú hosszan haldoklott, majd 2007. november 5-én meghalt. Halálakor a szakértők szerint körülbelül 4 kilogramm súlyú lehetett.
A bíróság a büntetés kiszabásakor súlyosító körülményként értékelte mindkét vádlott terhére, hogy az emberölés bűncselekménye többszörösen is minősül, büntetett előéletüket, azt, hogy velük szemben halmazati büntetést kellett kiszabni és azt, hogy a bűncselekményt közvetlen hozzátartozójuk, gyermekük sérelmére követték el. A II. rendű vádlott („anya”) esetében a javára értékelték megbánó magatartását.