Roma származásuk köti össze a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI) szerint azt az 59 személyt, akiket sértettként tartanak nyilván az utóbbi egy évben feltehetően sorozatszerűen elkövetett támadások során. Az eddig összefüggésbe hozott összesen hét bűncselekményben négyen megsebesültek, s ugyanennyien meghaltak.
Tatárszentgyörgy. Évi 8 bűncselekmény kisebbségek ellen. Fotó: MTI
Két embert a tavaly november 3-i nagycsécsi merénylet során, további kettőt – apát és kisgyermekét – pedig a múlt héten Tatárszentgyörgyön lőttek le. Petőfi Attila, az NNI igazgatója a február 27-i sajtótájékoztatón kifejtette: nem tartják kizártnak a rasszista indíttatást, azonban erre még nem talált bizonyítékot a romák elleni támadások kivizsgálására novemberben felállított nyomozócsoport.
Elenyésző szám
Az Országos Rendőr-főkapitányság statisztikái szerint az úgynevezett nemzeti, etnikai, faji kisebbség, vagy vallási csoport elleni erőszakos cselekmények száma az elmúlt években alig változott. Évente átlagosan 8 eset vált ismertté a hatóságok számára az elmúlt öt esztendőben, vagyis számuk elenyésző a tavaly elkövetett több mint 12 ezer személy elleni bűncselekményhez képest.
„Bár a statisztikák nem azt mutatják, mégis az utóbbi néhány évben érzékelhetően nőtt az etnikai motivációjú elkövetések száma” – ismerteti alapítványoktól és sajtóhírekből szerzett szubjektív tapasztalatait Kárpáti József, az egyik legrégibb jogvédelemmel foglalkozó alapítvány, a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda (NEKI) igazgatója.
Ezzel összhangban az Egyesült Államok külügyminisztériumának a napokban közzétett tanulmánya az antiszemita támadások fokozott veszélyére hívja fel a figyelmet számos országban, köztük Magyarországon. Vladimír Spidla, az Európai Bizottság esélyegyenlőségi felelőse a múlt héten szintén aggodalmát fejezte ki a romák ellen hazánkban tapasztalható agresszió miatt.
20-ból 6
Az Egységes Rendőrségi és Ügyészségi Statisztika szerint 2007-ben nemzeti, etnikai, faji kisebbség, vagy vallási csoport elleni erőszak tárgyában – 20 feljelentés alapján – mindössze 6 esetben került sor vádemelésre. Az ügyek többségében azonban nem sikerül a súlyosbító körülménynek számító kisebbségellenes indíték bizonyítása, és a bíróság megelégszik például garázdaság vagy aljas indokból elkövetett testi sértés megállapításával.
Ilyen tartalmú ítélet született például 1994-ben egy csapat bőrfejűvel szemben, akik egy fekete férfit bántalmaztak. Egy másik ügyben a Paks melletti Németkér lakosságának egy része 2002-ben meg akarta akadályozni, hogy egy roma család beköltözhessen a településen vásárolt ingatlanba, ezért lakhatatlanná tették az épületet. A Roma Polgárjogi Alapítvány szerint a lakásuk szétverése miatt két hétig sátorba kényszerülő kisgyermekes család életveszélyes helyzetbe került. Végül nemzeti, etnikai csoport tagja elleni erőszak helyett mégis rongálásnak minősítették az esetet.
Nehezen bizonyítható
„Ha valakit ilyen típusú bűncselekménnyel vádolnak, a vádat általában egy pillanat alatt szétmorzsolja a védelem” – magyarázza Póczik Szilveszter, az Országos Kriminológiai Intézet főmunkatársa. Az etnikai motiváció rendkívül nehezen bizonyítható, többnyire csak akkor, ha az elkövető tanúk füle hallatára kijelenti, vagy megdönthetetlen bizonyíték támasztja alá, hogy valakit például a származása miatt támadtak meg. A kriminológus egyértelműnek tartja például a szlovákiai Malina Hedvig esetét, akit kétségkívül amiatt támadott meg 2006-ban két férfi, hogy magyar anyanyelvén telefonált.
Használható adat
Egy, a NEKI által képviselt sértettet 2003-ban roma származását hangoztatva bántalmaztak, így sikerült bebizonyítani a rasszista motivációt. Az eset kapcsán azonban az iroda kiemeli, hogy a hatóság nem fordít figyelmet arra, hogy kellőképpen megvizsgálja az etnikai motivációra lehetőséget adó szóhasználatot és egyéb körülményeket, pedig ennek a nyomozati gyakorlat elengedhetetlen részéve kellene válnia. Az etnikai hovatartozás kérdése gyakran elsikkad a bűncselekmények kapcsán.
Pap András László és Majtényi Balázs egy, az idén megjelent tanulmányban szintén azt állapítja meg, hogy „a magyar hatóságok és bírói szervek a hatályos jogszabályok helytelen értelmezése miatt, olyan esetekben is tartózkodnak az etnicitásra tett utalásoktól, amikor a jogsérelmet kellene megállapítaniuk, és az etnikai adatok használatának semmilyen jogi akadálya nincs”.
Szigorúan bizalmas
A jogszabályok szerint a faji eredetre, nemzeti vagy etnikai kisebbséghez tartozásra vonatkozó információk különleges adatnak minősülnek, amelyek akkor kezelhetők, ha ahhoz az érintett hozzájárul, illetve ha azt nemzetközi egyezmény vagy a törvény elrendeli.
„Ha egy válóperben rá lehet kérdezni olyan érzékeny adatra, mint az illető szexuális szokásai, akkor miért ne lehetne a bűncselekmények kapcsán az illető etnikai hovatartozását firtatni?” – teszi fel a kérdést Pap András László, aki március 10-én Etnikai adatok és statisztikák – Élni és visszaélni címmel szervez konferenciát a Közép-európai Egyetemen.
Pap szerint a megoldás az lenne, ha nem csak a sértettet, hanem a tanúkat, szakértőket, például roma szervezetek képviselőit is meg lehetne kérdezni, megítélésük szerint a bűncselekményben játszott-e szerepet a faji motiváció, valamint arról, hogy a sértett a külvilág megítélése alapján valamely etnikai vagy vallási kisebbség tagja-e.
Adatvédelem
Éppen az adatvédelmi okokra hivatkozva nem tartják nyilván a hatóságok azt sem, mely célcsoportok ellen irányulnak a támadások. Az EU alkotmányos jogok érvényesülését vizsgáló szervezetének – European Union Agency for Fundamental Rights – 2008-as jelentése azonban azt hangsúlyozza: a korlátozottan hozzáférhető információk más államok mellett Magyarország esetében is hátráltatják, hogy felmérjék a rasszista erőszak veszélyének természetét és súlyát.
Pedig az angolszász jogrendben, így például Nagy-Britanniában és az Egyesült Államokban éppen az etnikai hovatartozásra vonatkozó adatok számon tartása világított rá a rendőrségi vagy bírósági diszkrimináció mértékére.