Az ígéretesen indult rendszerváltás után az egymást követő kormányok hamarosan rongálni kezdték a még törékeny demokráciát; ahol lehet, szűkítették, csorbították az intézmények autonómiáját, és egyre inkább a maguk kezébe összpontosították a hatalmat – mondta a távirati irodának adott interjújában a vasárnap 80 éves Hankiss Elemér.
Klienseik rabjai a politikusok
A társadalomtudós szerint a demokrácia még gyenge intézményrendszere nem tudott ellenállni a – részben globális – gazdaság nyomásának. Nem alakult ki a társadalmi és a gazdasági szereplők, s érdekek megfelelő egyensúlya. A politikai irányító réteg saját gazdasági klienseinek rabja lett.
Hankiss Elemér szerint másfél évtizeden át abban a tévhitben éltünk, hogy készen kaptuk a demokráciát. A modell nyugaton jól működött, nekünk csak importálnunk kellett, és kész; csak az a dolgunk, hogy négyévente elmenjünk szavazni.
“Üres parlamentarizmus”
Nem váltunk felelősségteljes polgárokká, s így alakult ki az a torz képződmény, amelyet a szakma kiváló szakemberei “üres parlamentarizmusnak” vagy “demokraták nélküli demokráciának” neveznek. És ez a rozoga képződmény az évek folyamán egyre rosszabbul működött.
Mindez nem jelenti azonban azt, hogy a helyzet reménytelen. Többé-kevésbé reális lehetőségek egész sora indíthatja el az országot “felfelé a lejtőn” – vélekedett Hankiss Elemér.
Kapkodás helyett útiterv
Komoly munkával ki kellene dolgozni egy útitervet. A társadalom széles rétegeivel együttműködve meg kellene határozni az elérendő célt, egy jövőbeli Magyarországot, lépésről-lépésre ki kellene dolgozni a teendőket, és határozottan s következetesen végig kellene járni a kijelölt úton – mondta Hankiss Elemér.
Ennek az útitervnek kellene felváltani az átgondolatlan, kapkodó döntéseket, a rögtönzéseket. Félre kellene tenni magán- és pártérdekeiket, leülnek a tárgyalóasztalhoz, és néhány hónap alatt kidolgozzák együttműködésük feltételrendszerét, egy új, tárgyalásos demokrácia működési rendszerét.
A tudós ugyanakkor erre nem lát sok esélyt. “Félek, hogy – ellentétben az osztrák, a finn, a svéd, a spanyol, az ír, a német politikai osztállyal, amelyek súlyos válságok idején képesek voltak erre – a magyar politikai osztály meghatározó szereplőinek egy része ehhez még túlságosan is rabja a maga félelmeinek, önös érdekeinek, görcseinek” – vélte Hankiss Elemér.