A szabályozás célja, hogy működőképes ügyeleti rendszer legyen – tette hozzá az egészségügyi miniszter. A javaslat összefügg a munkaügyi tárgyú törvények tervezett felülvizsgálatával, amelyek alapján az ügyelet teljes munkaidőnek számít, összhangban a közösségi szabályozásokkal és magyar bírói gyakorlattal. Mint Horváth Ágnes fogalmazott: a szabályozás alternatívát kínál az intézményeknek abban, hogy “ki, hol, milyen” ügyeletet képes és tud biztosítani.
Újságírói kérdés kapcsán a szaktárca vezetője elmondta: a jogszabály szerint a pihenőidőt kötelező kiadni, és kiköti azt is, hogy mennyi lehet legfeljebb az önként vállalt túlmunka. Ez utóbbi kapcsán arra törekednek, hogy a munkáltató és a munkavállaló közötti megállapodás határozza meg a bért, ha azonban ez nem valósul meg, akkor egy minimumszabályozás lép életbe.
Horváth Ágnes a jogszabály egyik elemét kiemelve elmondta: a törvénytervezet lehetőséget ad arra, hogy egyes orvosok csak ügyeletre szerződjenek egy adott kórházzal. A Európai Bíróság több ítéletében is kimondta, hogy az ügyeleti idő teljes munkaidőnek számít és ennek következtében figyelembe kell venni a munkaidő napi, heti és éves korlátjára vonatkozó szabályokat. A magyar munkaidős szabályok egy része ütközik az Európai Bíróság jogértelmezésével, illetve döntéseivel, mert megengedik, hogy az ügyelet általában ne, vagy csak meghatározott részében (a ténylegesen teljesített munka, vagy a szektorspecifikus szabályok által meghatározott mértékben) minősüljön a munkaidőkorlát szempontjából figyelembe veendő munkaidőnek, illetve rendkívüli munkavégzésnek – olvasható a törvénytervezet általános indoklásában.
A szabályozás értelmében az ügyelet teljes időtartama (tehát az ügyelet alatt teljesített munkavégzés mellett magának az ügyeletnek, azaz a rendelkezésre állásnak az időtartama is) munkaidőnek minősül. Többek közt ez teremti meg az összhangot a magyar jog és az európai bírósági ítéletek között. A törvénytervezet meghatározza az egészségügyi dolgozó számára naptári évenként elrendelhető ügyelet mértékét. Megtartva az önként vállalt többletmunkavégzésre vonatkozó szabályokat, a tervezet megfogalmazza, hogy külön, írásba foglalt megállapodás alapján az alkalmazott egészségügyi dolgozó többletmunkát vállalhat, amelynek mértéke továbbra sem haladhatja meg a munkaidőkeret átlagában a heti 12 órát. Ha azonban a többletmunka kizárólag egészségügyi ügyelet ellátására irányul, akkor a többletmunka mértéke nem haladhatja meg a munkaidőkeret átlagában a heti 24 órát.
Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke a köztestület álláspontját ismertetve pénteki sajtótájékoztatóján elmondta: az ügyeleti idő kérdését nem lehet többletforrás és plusz dolgozói létszám nélkül megoldani. Az ügyeletben töltött időt a túlmunka szabályai szerint kell fizetni, a jogszabály azonban e teljes munkaidőt az átlagos órabérnél alacsonyabb (70-80-90 százalékos) díjjal akarja honorálni. A készenléti ügyelet kérdésének pedig szakmai döntéseken kellene nyugodnia – mondta. A szakmai kollégiumok hatásköre lenne tehát megmondani, hogy hol lenne kötelező ügyeletet tartani. S azt is, hogy ha nem kell ügyelet, akkor miért nem kell, ehhez azonban vállalni kell a felelősséget is – és ez a felelősségvállaló ne az orvos legyen – emelte ki Éger István.
A műszakszervezésről a kamarai elnök elmondta: ez a megoldás csak olyan kórházakban lenne kivitelezhető, amelyek 24 órás szolgálatban vannak, vagy baleseti központok. Ha valaki azonban műszakban dolgozik, annak az a veszélye, hogy az adott orvos nagyon hamar “kitöltheti” a heti munkaidőkeretét.